Kenuval Betlehembe

    Boldog karácsonyt mindenkinek!

Köszönet a betlehemért Cicónak, a kenuért Balázsnak!

KALANDOR-SZILVESZTER

I D É N  I S



K A L A N D O R - S Z I L V E S Z T E R

Ú J  H E L Y S Z Í N ! ! !

Újra fergeteges szilveszteri bulira készülünk, most a Lágymányosi Közösségi Házban/Mu Színházban, amelyre ezennel meghívunk minden lelkes kalandort! Lesz zene, tánc, tombola, papírtrombita-verseny, jó hangulat, hajnalig tartó mulatság! Egyedül, párban vagy barátokkal, itt mindenki jól érezheti magát!

A közlekedés kiváló: a 4-es villamos végállomásától 1 perc! (Fehérvári út/Allee Bavásárlóközpont)

Cím: Lágymányosi Közösségi Ház/MU Színház, Bp. XI. ker. Kőrösy József u. 17.

Kalandor Vízitúra szilveszteri party nagyobb térképen való megjelenítése




Időpont: 2011. december 31-én, 21 órától.

Belépő: 2000 Ft/fő [bérleti díj, ügyelet, hang- és fénytechnika bérleti díja, DJ, némi ennivaló (pogácsa, aprósüti, zsíroskenyér), éjféli pezsgő!].

A szolid árszínvonalú BÜFÉ-ben bővebb ital- és szerényebb étel- (szendvics) választékra számíthattok. A rendezvényen hivatalos büfé működik, ezért a buliba ital nem hozható be, csak étel!  

Kérünk minden érdeklődőt, lehetőleg előre jelentkezzen be, telefonon vagy e-mailben, hogy a várható létszámhoz és igényekhez igazíthassuk a büfé választékát! Előzetes asztalfoglalás lehetséges.

(06-30-948-4223), info [kukac] kalandor-vizitura.hu.

A lelkesen készülődő Kalandor-csapat nevében: Barna Gábor főszervező

Az ember, aki fákat ültetett

Jean Giono elbeszélése nyomán írta és rajzolta Frédéric Back.

"Amikor arra gondolok, hogy egyetlen ember - pusztán a saját testi és lelki erőire támaszkodva - kánaánt varázsolt ebből a sivatagból, úgy látom, bárhogy is van, embernek lenni csodálatos. De amikor felmérem, hogy micsoda állhatatosság, lelki nagyság és minő szenvedélyes nagylelkűség kellett ahhoz, hogy erre az eredményre juthasson, hatalmas tiszteletet érzek az öreg, tanulatlan parasztember iránt, aki eme Istenhez méltó művet véghezvitte." 

A feltöltésért köszönet Simó Józsefnek!

Sz'A'

Pátzay - Lajkó - Dráva

November eleje.

Még mielőtt a forgatagban teljesen leáldoznának a nyár emlékei - videó a legmelegebb évszakból.

Köszönjük Pátzay Ádámnak az alábbi kisfilmet (amit túránkon készített). Zene Lajkó Félix.

Érdemes teljes képernyőre felnagyítani
és HD minőségben nézni, hallgatni! 

Októberi Szigetköz-túránk beszámolója

Ez is jó vót. Már megint.

Nagyon.

A fényképek pedig itt!

KRUMLOVSKÝ VODÁCKÝ MARATON 2011.

Jó volt.

Képek itt!

A zember tervez

Dunakiliti múlt vasárnap. Elhangzott alapmondat hivatkozással:

Állítólag kedden megjön a rossz idő.

Ma pedig a múlt vasárnap utáni péntek van. Láthatóan, tehát nem állítólag múlt hét óta folyamatosan szabadban szökellős-viháncolós-ténfergős, napsütéses, rövidnadrágos jó idő van kint.

Tehát állítólag és rossz idő. Az állítólag - mint axiomatikus hivatkozási pont, és a rossz - mint egyértelmű lét- és tudatállapot.

Állítólag. Á l l í t ó l a g. Mondogatom magamban ezt a szót, mer' ezt szokták mondani a zemberek, a népek sok mindenre és sokszor. Állítólag a pápa otthon veri a gyerekét. Állítólag a jövő héten központilag duplájára emelik a karaj árát, a Terinek mondta állítólag egy asszony a postán. Állítólag ha csípős paprikával bekened a kilincseket (szombaton hatkor), akkor állítólag az, aki állítólag megfogja, az szerelemre gerjed - állítólag irántad. Há' én nemtom, de ÁLLÍTÓLAG TÉNYLEG!

Az időjárás-előrejelzés módszerei és eredményei az évezredek során sokat finomodtak ("én elismerem, hogy finomodik..., finomodik a kőolaj..."), és nincs kétségünk affelől sem, hogy okkal vált külön tudományággá. Nem árt  - éppen ezért - az előrejelzéseket szofisztikáltan kezelni. Ha tehát azt mondja a televízióban egy meteorológus vagy egy meteorológusnak maszkírozott valaki egy domborzati térkép előtt sétálgatva, hogy "az elkövetkező napokban csapadékosabbra fordul időjárásunk", akkor az azt is jelentheti, hogy a kijelentéstől számított pillanatban az ország teljes területén (93.000. négyzetkilométer) három-négy napon keresztül tartó, szakadatlan, özönvízszerű, heves zivatar kerekedik, de az is megeshet, hogy az egyik  éjszaka közepén, hajnali 2:43-tól 2:47-ig egy-két négyzetkilométeren szitálni fog az eső. Utóbbi esetben - amennyiben éppen távol tartózkodunk otthonunktól - nem kell a téglából és betonból épített szállásunkat (de még sátrunkat sem) hátrahagyva hanyatt-homlok menekülni. Nem, ez fölösleges és igen körülményes cselekedet.

Lehet, hogy az előzetes hírekkel ellentétben mindenütt vagy azon a környéken, ahol a túra zajlik verőfényes a napsütés. De ha mégsem: nem egyszer fordult elő, hogy a vizen, evezés közben kapott el minket az eső, de erre túlnyomórészt már reggel számítani lehet, és - hála a modern textilipari technológiáknak, az olcsó kelet-ázsiai gyermekmunkának és a lábát mindenhová betevő, erőszakos nagytőkének - a már jó előre megvásárolt esőköpenyünket magunkra öltve vidáman hányhatunk fittyet a cudar nyirkosságnak. És Unicum. Vagy pálesz. Jókedv és kacaj röpköd ilyenkor a folyók víztükre felett. Vízitúra.

Egyszer a Rábán, a vízen ért bennünket a jégeső, mégis jól sikerült a túra... Gyuri (Barna Gyuri, túravezető) azóta is emlegeti. Az egész országban hatalmas viharok voltak, a Hiradóban azt a helyet mutatták, ahol befejeztük az aznapi etapot, volt, aki beleállt a vízbe, és a fejére borította a hajót,  én pl. a part mellett, a fák alá húzódva, a lapátot a fejem fölé emelve vészeltem át. az egészet. Néha éppen a szar időjárás hozza össze legjobban a csapatot, és ad utólag nagyon szép, örök emléket - lelkendezik Kinga, ős-vízitúrázónk.

Kár állítólagos hírekre alapozva napokat áttervezni, feldúlni, tönkreverni, szétcsapni. Most ugye éppen állítólag nem lehet evezni, mert napok óta rossz idő van. Állítólag.

Állítólag/azt mondják, most "melegrekordot is hozhat a hétvége". Illetve.... akarom mondani... izé..., azt is mondták, hogy "vége a nyárnak". "Mostakkor mivaaaaan?"

Az, hogy a mostani hétvégén Tiszafüreden milyen lesz az évadzáró buli, legkevésbé az időjáráson fog múlni! A rákövetkező szombaton és vasárnap pedig hiába havazik, a szigetközi szarvasok mindenképpen bőgni fognak, hóhullásban evezni pedig hihetetlen nagy móka!!!

Mindenkit bátorítunk!

Sz'A'

Félúton Szentpétervár és Budapest között / Mazuri-tavak-beszámoló

Kis kacsa fürdik fekete tóba', anyjához készül Lengyel Oszágba. Síkos a talpa, magos a sarka, fordulj ki, fordulj szép arany alma.  Uniós agrárbiznisz? Hát persze: tőkés réce!

Akár kacsa, akár tőkés réce: a Mazuri-tavaknál minden vízi szárnyas és szárnyatlan élőlény kristálytiszta vízben fürödhet! A nagyjából dunántúlnyi területű tóvidék állóvizeinek medrei és az azokat elválasztó morénahalmok jégkorszaki eredetűek, bár ebből mi semmit nem éreztünk: csak az utolsó evezős napunkon kellett magunkat túlöltözni, de akkor is inkább csak az eső miatt. A visszahúzódó jégtakaró formálta, hosszúkás-kanyargó tavakat kisebb, vadregényes, megrázóan átlátszó vízű, sekély folyók, patakok kötik össze.

A Mazuri-tavak az előbb felsoroltak és a vidék végtelennek tűnő, tajgaszerű fenyvesei, nyírfacsoportosulásai, erdei zuzmói, gombái, bogyós gyümölcsei miatt leginkább a finn tóvidékre és legnagyobb álmainkra, a valóban végtelen és széles kanadai belső területekre emlékeztetnek. Ráadásul Lengyelország északi vidéke egy szélességi körön (53°-54°) is fekszik az észak-amerikai állam ezen területeivel - igaz jelentősen más geopolitikai környezetben: túránk kiindulási pontja, Sorkwity csupán 55 kilométerre található az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi Területtől.

Meseszép táj, szélcsendben békés tavak, nyugodt sodrású, kis folyók, sehol a környéken nagyobb település, 500-1000 fős falvak, temperamentumban, életvitelben és -felfogásban (ha egyáltalán lehet általánosítani) hozzánk hasonló emberekkel: ami idegesítő nálunk, ami lepukkant, igénytelen stb., az lengyeléknél is ugyanolyan, és megfordítva is: ami (mondjuk ki) bennünk szerethető, könnyen megszokható, az ott éppen olyan. Teljesen bejött és működött a közhelyes lengyel-magyar dwa bratanki szólás-mondás. Nem legenda tehát - ezt ugyan eddig is tudtuk -, nyugodtan lehet erre építeni mindent, mintha otthon lennénk. És igen, volt hogy csak azért integettek nekünk az út mentén, mert magyarok vagyunk - látszott a trélert vontató kisbuszon és a kenuk felségjelzésén.

A kiutazás azonban nem gyerekjáték/tréfa/leányálom. Kocsival nagyjából félúton botlunk bele Krakkóba, természetes pihenőhely az oda- és visszaúton. Szükséges is ez 8-10 órás egy helyben ülés után. A csapat két részletben utazott ki: Gyuriék kisbuszával és a kenukkal egy nappal korábban elindultunk, hogy végigjárjuk a összes vízreszállós, kipakolós helyet és kempinget. A banda másik, nagyobbik fele egy nagyobb busszal jött utánunk, de hazafelé már egy napon indultunk el. A táborhelyek (amelyeket nem minden nap váltogattunk) igen vegyes színvonalúak, akárcsak itthon: a tip-toptól a legalja.hu fölött nem sokkal színvonalig - igaz, valahogy mégsem ez maradt meg bennünk, hiszen még az utolsó evezős napon, az addig csak szemerkélő, majd kikötés, sátorverés után 10-15 perccel brutálisan leszakadó esőfelhő izgalmát is a magunk javára fordítottuk: a kisbusz mellé kifeszített ponyva alatt, oda beszorult alkoholgőzben főztük a sajátos "gulyást". Idővel aztán a talaj alattunk annyira forró hangulat körülöttünk olyan elszabadult emelkedett lett, hogy... nem is tudom - de ez a képeken nem látszik.

Itt pedig a Picasa purgatóriuma által lebutított képek. Sok.

Hovodzák Peti képei az útról (Krakkóval, Zakopanéval).

Sz'A'

Nincs vége!

A vízitúrás időszak második felére továbbra is találhattok túrákat honlapunkon! Annak, aki már tudja, mikorra van még szabadideje, de ötlete még nincs, annak érdemes az áttekinthető, hétvégi és hosszabb túráinkat táblázatba szedő PDF-eket böngészni!

Öreg-Túr, Felső-Tisza - július 22-27.

Most már biztos, hogy Magyarország legszebb folyója az Öreg-Túr, különösen, ha elkap egy zápor rövid időre, és megtelik meleg párával a levegő. "Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete." (Jób könyve)

A Tisza pedig hozza a szokásos tágas és időtlen szabadságérzetet, az élet elviselhető könnyűségét, az emberi beavatkozás ellenére is megőrzött, örökkön mozgó folyamatosságát.

Jó, ennyire azért nem elvont a helyzet. 

További képek itt!

Na ne má', lécci!

Nem kerítenénk nagyobb feneket a témához, mint amennyit ér, de azér' tegyük csak szóvá. Kicsi vagy nagy az a fenék, nem tudom, de hogy szőrös, az nem kétséges. Szóval: miért kell egy hatalmas, félig üres (nem félig teli) kempingben idegennek (jó: ismeretlennek) közvetlen szomszédságban  sátrat verni? Miért nem gondolnak sokan arra, hogy a sátorvászon nem hangszigetelő? De ha még az is lenne... Valahogy a strandokon is gyakran így megy ez: van még egymillió négyzetkilométer hely, de Pötyi bácsi és k. családja csak odateríti a törölközőjét a nyakunkba, sarkunkba...

Pár éve - ugyanott, ahol a lenti képek is készültek - kiosztottam egy korsó sört jutalmul a Ki Tud Minél Közelebb a Másikhoz Sátrat Verni Pangó Kempingben Megyei Verseny győztesének. (Most is megvettem a sört, de aztán lett annak jobb helye).

A nép eccerű gyermeke kiszabadul, hozza a sátrát, s rögtön verni kezdi örömében a cövekét. Ez nem a Sziget kényszerszülte helyszűkéje! Annak is megvan a maga elbűvölően varázslatos és transzcendens hangulata persze. 

A kék nyíllal jelölt sátor kezdte, aztán jött a nagy kék családi elefánt is;

pirossal a sátrunk eredeti helye, amit aztán 30 méterrel arrébb húztunk.

Aztán (miután áttelepedtünk) megjöttek liláék is; ők jobb arcok voltak:

legalább nem kettő, hanem négy méterre landoltak.

Végül a hozzánk tartozó (bal oldali) sátorhoz másfél méterre is

toltak még valakik egy életteret maguknak.

Pedig még széles, tágas, üres tér volt még elég, árnyékos is bőséggel! Jó lenne ha a közelverési verseny lankadna, megszűnne, no! Előre is köszönjük!

Sz'A'

Szigetközi razglednicák...

Felső-Szigetköz. Minden tekintetben rendhagyó ötnapos túra - gimnáziumi osztálytábor.  A folyó(k), tavak, ágak, gémek, kárászok, böglyök és a szelek a szokásosak. Aztán estére sajogtak tagjaink, idegeink, úgy, hogy máshoz sem volt kedvünk, mint hanyatt feküdni, ahogy szokás, csak vigyen a folyam; úszni sem kellett, nem ám, csak elvegyülni a sok kavics között kavicsosan, meg az eget nézni, és úgy tenni, mintha asszony hordozna, s jó volna itt, nagy mozdulatok nélkül, mint az Isten, ki este úszkál még folyóiban kicsit. (B.B.)

Képek meg itt!

Sz'A'

Erőss Zsolt

  

fotó: Dorkó Dániel

Nem a hobbimért teszem. Az életemért, életminőségemért. A vegetáció ugyanis még nem élet - az ember esetében. Kellenek olyan célok, amelyek nem függenek össze a létfenntartással, túlmutatnak azon, máskülönben visszacsúszunk az állatvilágba. Ugyanez hajtja a többi sportolót vagy a művészeket. Ebből bontakozik ki a civilizáció. Van egy réteg, aki érti ezt, aki számára fontos a teljesítményünk, de Magyarországon él a kényelmes élet iránti vágy is, a teljes értetlenség annak kapcsán, amit mi, hegymászók teszünk. A "minek megy föl a hegyre, mire jó ez?" mentalitása.

[...]

Egy másik félreértés, hogy a lényegen bármit változtatott volna az amputáció. Miért változtatott volna? Előfordult, hogy mellettem halt meg hegymászó társam, barátom. Nem volt hát újság, hogy a hegymászás rejt veszélyeket. Semmivel sem nagyobb "őrültség" az amputáció után mászni, mint előtte. Ekkor is, akkor is tisztában voltam a kockázatokkal.

Heti Válasz 2011.június 9., 22-24.

 

Öreg-Túr / túrabeszámoló fotókkal

Az Öreg-Túr külsőre egy olyan serdülő lány, aki sosem látott okostelefont, netet, tévét, utcai plakátot és  Pesti Estet,  nem mondták neki, hogy lazulj, csörizz, klikkelj, nyomulj - de természetéből fakadóan ha csinosítja magát, néha elveti a sulykot, és az anyja tizenéveskori légy-szemüvegét és melléig lógó nyakláncát is magára veszi. Máskor meg tesz az egészre, és minden civilizált igényesség nélkül akar heverni a mezőn.

És olyan mint Kuroszava Akira kezdő, magyar tanítványa, aki a forgatáson a díszletest arra utasítja, hogy Zsótikám, léccives, tegyetek má ide egy nagy csokrot, nem kell színes, mint a bucsuba, elég csak zöldet,  legyen erős, harsány zöld... meg azé, t'od, ne a közepére, ne így szimmetrikusan... csak úgy spontán, érted? Aranymetszés, megvan?... Na. Legyen úgy! És kéne még mögé valami ilyen flitteres lonc, amin átcsurog a fény! Úgy csurogjon-csöpögjön, hogy tudjuk venni kamerával a kis karikákat, amit a vízre ír, jó van?  

A Kalandor Vízitúra evezése az Öreg-Túron nagyobb térképen való megjelenítése

Az Öreg-Túrt emberkéz választotta le a Túrtól, ami  - Sonkádtól - egyenes szakaszokkal tör a Tiszába Szatmárcseke fölött, ezt ismerhetik inkább a tiszás kenutúrázók Túr-bukó néven. Ennek általában jóval nagyobb a vízhozama, mint az Öregé. Utóbbi Nagyarnál torkollik a Tiszába - majdnem észrevétlenül belelép.
 Az Öreg-Túr minden feltűnősködő túlzás nélkül a(z egyik) legszebb folyóvíz. (Nem tesszük hozzá, hogy  Magyarországon vagy Közép-Európában, esetleg az egész univerzumban.) A víznek sebessége nem nagyon van, de ezt jobban is teszi, mert a keresztbe dőlt fákon hajók és végtagok törhetnének el, így viszont van mód arra, hogy egyszer a kenu fenekére ülve férjünk át alatta, máskor a vízben állva vagy a fára felmászva emeljük-csúsztassuk át a kenut. Átlagosan kb. egy méter mély vizén jelentős távolságot lehet megtenni szlalomozás közben - ezzel utánozhatjuk a folyó meanderező vonalvezetését.

 
Az Öreg-Túr tényleg az egyik legérintetlenebb, legrusztikusabb, legkócosabb, legvadregényesebb (de nem vadvizes), legtermészetesebb folyó nagyon gazdag növény- és madárvilággal. A mesés háromdimienziós látvány mellé negyedikként folyamatosan érezhettük az éppen virágzó akác és bodza erős illatát...

Képek itt!

Sz'A'

Latorca-Bodrog / túrabeszámoló képekkel

 .

.
Az elmúlt hétvégén két, kevésbé ismert folyón is lapátoltunk: szombaton a Laborccal majd az Ondavával eggyé váló, s a keresztségben Bodroggá nevesülő folyón, a Latorcán, vasárnap pedig a szinte teljesen szabályozatlan, archaikus-rusztikus Öreg-Túron.

A túros beszámolót most hagyjuk holnapra... A Latorcához Tokajból bő egy órai buszozás után értünk el, vízre a bal partról szálltunk, ott, ahol az 555-ös út egy híddal keresztezi a folyót, félúton Lelesz és Nagykapos között. Érdemes még az elején megemlíteni, hogy e folyó elnevezése eltér az átlagos metódustól egy igen egyszerű példát véve: a Dunába folyik a Tisza, s mivel az előbbi az utóbbinál bővizűbb, a folyam Duna/Donau/Dunărea stb. néven vegyül el a Fekete-tenger hullámaival. Itt (mint általában) a vízhozam a döntő. "Névátviteli joggal" bír az a folyóvíz is, amelyik - tektonikusan, morfológiailag - mélyebben fekszik a belé torkollóval; előbbi a fő-, utóbbi a mellékfolyó. (Nem véletlen a szóhasználat sem, vagyis hogy az egyik folyó torkollik a másikba - de legalábbis az egymásba torkollik kifejezés nem terjedt el.)

A Latorca esetében ez másképpen van: vizét Ungvár folyója, az Ung, valamint később a Laborc és az Ondava táplálja, de - és most jön a lényeg - amint e legutóbbi beletorkollik, nem viszi tovább a Latorca-nevet:, pedig megtehetné: Bodrog néven folyik majd Tokajnál a Tiszába... (ami pedig majd Szerbiában, Titel közelében a Dunába, a többit meg tudjuk...)

  

Legalább hét- (vagy nyóc)ágra sütött tehát a nap, amikor vízre tettük a  környezetbe olvadó, sötétzöld hajókat, és nyárfavirágzat-havazás közepette elindultunk. A víz lassan-csöndesen haladt  medrében, tükrén virághómező, a hőmérséklete pedig egyértelműen fürdéskompatibilis volt. Egy-két nagyon békés, moccanatlan holtágba is betekertünk, sütkérező békák ezrei menekültek lendületes ugrásokkal a bokrok közé. 23 kilométert eveztünk Zemplén településig, ott rövidet pihentünk, a fürdést útközben, kenuból intéztük a kb. mellkasig érő, tisztán fövenyes aljzatú vízben. Zemplén előtt folyik össze a Latorca az Ondavával, vagyis innentől lefelé (igaz, ez csak bürokratikus megközelítés) már a Bodrogon csorogtunk le még 16 kilométert (tehát összesen aznap 39-et) Felsőbereckiig. Itt pedig Gyuri már a kalandoros kisbusszal: hajók ki és föl, pálinka be és le, mindenki pedig Tokajba vissza. Képek itt!


2 in 1 - vagyis kétnapos túra egy nap alatt. A vasárnapról holnap kevesebb szöveggel, több képpel!

Sz'A'

Vízitúrák kisebbeknek is!

.

.

.

képek

MAZURI-TAVAK augusztusban velünk!

L E N G Y E L O R S Z Á G ! ! !        P O L S K A ! ! !

 

Régi álmunkat váltjuk valóra idén, amikor túrázni hívunk benneteket Lengyelországba, a Mazuri-tavakhoz! Az alábbi térképen néhány helyet bejelöltünk, hogy nagyjából látható legyen, merre is. A részleteket pedig itt lehet megtudni!

Mazuri-tavak/Mazury 2011. °Kalandor Vízitúra° nagyobb térképen való megjelenítése

Bodrog-ártér-ajánló

A következő hétvégére (május 6-8.) csak a jó idő, a rákövetkezőre (május 13-15.) már a melegebb vízhőmérséklet is velünk lesz a Bodrog-ártéren és a Bodrogon. Mert mindig van valaki, aki már ilyenkor is fürdik!

A két túra közül az utóbbihoz még van is egy-két döntéshozatalra alkalmas nap... Reméljük, addigra kicsit a vízszint is megemelkedik a zegzugos, vízinövényekkel benőtt, vadregényes Bodrogzug árterében, és olyan helyeken is evezhetünk, ahol amúgy bakancsban lépkednénk.

Aki eljön, az ezt is megteheti - a vízben:
.

Sz'A'

Évadnyitó a Bodrogon és a Bodrog-ártéren!

Bodrogolaszi

A 2011-es évad első vízitúráját a Bodrogon rendezzük meg, érintve a Bodrog-árteret is! A túra Sárospatak-Viss-Tokaj útvonalon halad, a program fakultatív része a sárospataki Rákóczi vár meglátogatása!

Várunk minden lelkes túrázót, hogy a hosszú, evezésmentes hónapok után végre vízre szállhassunk, és a Bodrogon együtt lapátolva nyithassuk meg a Kalandor Vízitúra 2011 május elejétől szeptember végéig tartó vízitúra programjainak sorát!

A szállás kollégiumban, illetve iskolai tornateremben lesz, sátrat nem kell hozni!

A csomagokat szállítjuk, egy bográcsos vacsorára minden velünk túrázó a vendégünk!

Részletes program itt

Időpont:	április 29-május 1. jelentkezés itt
Részvételi díj:	7500 Ft/fő (diákoknak 6500 Ft/fő) Kedvezőbb ár!     További kedvezmények
Bodrog-ártér belépődíja:	+ 700 Ft/fő (14 éves kor felett!)
Szállásdíj:	+3500 Ft/fő (1 éj kollégiumban, 1 éj iskolai tornateremben, valamint a tokaji kemping kiszállási díja.)

Barna Gábor

Filmajánló: Vad Magyarország - film vizes élőhelyeinkről

A Facebook-oldalunkon már hirdettük a trailerrel, most részben szintén a filmből vett részletekkel valamint a rendező Török Zoltánnal készült interjúval verjük nagydobra a mától a fővárosi Uránia moziban látható világszínvonalú, magyar természetfilmet

Vad Magyarország

címmel

szólj hozzá: VAD MAGYARORSZÁG

Sz'A'

Kenus filmritkaság Kanadából!

Kanada és a téglalap alakú Saskatchewan tartomány zászlója (Wikipédia)

A szívünkre sem kell tennünk a kezünket, hogy belássuk: a Kalandor Vízitúra hiába lesz 2311-ben a kenutúra-szervezésben piacvezető brand és "egész egyszerűen megkerülhetetlen tényező"... a Kenuzás Nagy Igazságai, gyökerei mindig is Kanadáig fognak visszanyúlni.

Az alábbi, mintegy negyedórás némafilm 1928-29 Kanadájának egyik tartományába, Saskatchewanba, a frissiben alapított Prince Albert National Parkba visz minket. A túrázók öt tavat, a Waskesiut, a Kingsmere-t, a Lavallée-t, a Creant és a romantikus nevű Hanging Heartöt járják be kenuval. Ez az öt tó (nem egyezik meg a  szintén észak-amerikai, másként Nagy-tavakként is jelölt Öt-tóval!) a szélességi köröket tekintve nagyjából Dániával, Litvániával esik egy vonalba.

Nagyobb térképre váltás

A filmben szereplő öt tóból itt négy látható,

az ötödik, a  Lake Lavallée kissé északabbra található.

A pörgős reklámspotnak semmiképp nem nevezhető, békés, dokumentumértékű természetfilmben a lapátoláson kívül láthatunk vitorlás kenukat, táborozást, kenujavítást, hajócipekedést fák között, úszó jávorszarvast és görgős kenukiemelő eszközt használat közben. Mondhatnánk persze, hogy semmi extra az egész, de az viszont több, mint 80 éves mozgófilmen. És kiderül, hogy szinte semmi nem változott - és ez nem semmi (L.A.).

http://www.travelfilmarchive.com

Sz'A'

Kon-Tiki. Tutajjal a Csendes-óceánon

Ez a bejegyzés munkaidőben készül, ezér' rövid.
A film érdekes, de hosszú.
Csak részben kapcsolódik a kenuzáshoz.
Mondjuk azér' az evezéshez igen.
Vagy legalábbis a vizen ringatózáshoz.

Tutaj, norvégok, Csendes-oczeán,1947.

Itt van a hajóról wikipédiás leírás.
Itt meg le lehet tőteni a torrentet, ha valakinek van hozzá pásszoló kliens.

Ajánlom magunkat tisztelettel!

Sz'A'

A hétvégi, sátrazós Rába-túra képei

A Vízilovak és a Kalandorok második közös, téli Rába-túrájának képei(nek remélem egyelőre csak az első részlete, és a többiek is elküldik hamarosan az övéiket) a képre kattintva:

u.i.: FRISSÍTÉS! Hovodzák Peti képei itt!

Sz'A'

Bakonyi indiánok

A kalandorok indiánok. És ők is mi.

Szombaton egyik, félig elhagyott táborukban jártunk  -  füsttel és párával a szemünkben.

A többi kép e képre kattintva!

"Utószinkronos" énekkel

Sz'A'

Bill Mason ismét - filmajánló

Bár valószínűleg erős huzatú sávszélességgel is lassan töltődik, akinek van türelme kivárni, és még mintegy fél órája végignézni, vagy akárcsak bele-belepillantani, annak jó szívvel ajánljuk a lenti természetfilmet. Bill Mason - nem győzzük mondogatni a nevét - nagy kedvencünk: a kalapos, fehér szakállas, kockás inges, rövid farmernadrágos, bakancsos, kanadai kenus klasszikussá vált, piros hajójával bennünk és velünk él.

Bill Mason ikonikus figura. Itt éppen a fiával rodeózik a kristálytiszta hullámokon 1977-ben. Ebben a részben  (minden fölös tudományoskodás nélkül) főleg olyan evezéstechnikát tanulhatunk, amit a viszonylag gyors sodrású, változatos mederviszonyú folyókon alkalmazhatunk. Persze mindenekelőtt a fíling... Erdei, fejfölötti kenucipekedés ("átemelés"), balettmozdulatokkal irányított zúzás a gyors habokon naiv zenével - meg a kiscsávó is jó arc!

Mason festészetet tanult a Manitobai Egyetemen, és bár a vászontól egyáltalán nem szakadt el életében, mégis inkább a természetről (kiemelten a farkasokról) és a kenus életmódról készített filmjeiről vált ismertté (pl. Waterwalker).

A National Film Board of Canada oldalát tőle függetlenül is ajánljuk, bár ezúttal a természetfilmekre hívjuk fel a figyelmet: a jobb felső sarokban lévő keresőbe tetszőleges kulcsszavak beírásával rengeteg ritkaságra bukkanhatunk.

Túrabeszámoló: Hévíz-patak

Kettőezer-tizenegy. Első túra.

Gyuri és Bandi képei az elmúlt hétvégéről.

A blog belsőségeiről

.

.

.

Mindennek rendelt vagy rendetlen ideje van. Hónapok óta alakul lagymatagon ez a bejegyzés, de most már kibuggyantjuk: mit, hogyan, miért.

Akárcsak a túrák közönsége, a blog és a honlap olvasói is életkorban, világnézetileg természetesen nagyon heterogének. (Jó, jó, evidens, de ebből induljunk ki!) Lassan két éve (2009. február 28.), hogy elindult ez az oldal, és őszintén szólva az azóta elmúlt/eltelt időszak nem volt elég arra, hogy  a befogadók meghatározhatatlan sokféleségének megtanultunk volna "megfelelni": titeket informálni  vs. okoskodni,  hozzátok vicces lenni vs. jópofizni, veletek személyesnek lenni vs. bizalmaskodni és a többi.

Anélkül persze, hogy ez a  mindenkinek megfelelés nyomatékos kényszer lenne, mégis egyszerre szükséges és  egyszerre hasznos is! Hasznos, mert önmérsékletre int. Nem kezdünk el itt "szélsőségesen" egyénieskedni,  extrovertáltságra hajlamos énjeinket nyilvánosan kibontani, mégis talán kialakult egyfajta kalandoros nyelvezet. Igaz, hogy a blog létrejötte csak részben köszönhető annak, hogy a Google keresője újabb találati felületként jelezhesse a Kalandor Vízitúrát, de részben bizony annak köszönhető. Túl ezen a célelvűségen azért szándékunk szerint is létrejött ezzel egy, a honlapot kiegészítő kapcsolattartási(?) és tematikus szint.

Aztán tavaly tavasszal a képbe került a Fácse, az Arckönyv, az FB, vagyis a Facebook, méginkább személyre szabhatóvá téve az amúgy nem személyes (mert virtuális) kapcsolódási pontjainkat. Nem mi (én) találtuk ki, ezért talán igaz: nem lehetetlen, hogy éppen ez, a Fészbúk sokrétű kontaktlehetősége fogja egyszer, talán nem is olyan nagyon soká értelmetlenné tenni e blog működését. Ráadásul a bejegyzéseket itt körülményesebb kommentelni - nem is szokta szinte senki -, mint a kék-fehér, lájkolós szférában. És... hát igen... egy klasszikus blog még mindig inkább szöveges felület, amiért (anélkül hogy itten magunkat fényeznénk!) viszont talán jobban meg kell "dolgozni". Egy FB-bejegyzésben elég lehet egy-két szó, meg egy bemásolt link. Sokan amúgy is nagyon hamar megunják a mostanihoz hasonló terjedelmes szövegelést.

Nagyon ugyan nem érdekes, de egy kicsit igen: a szolgáltató (Blogger) belső statisztikája szerint a három, dobogós helyet elért bejegyzés

I.) a vízi KRESZ-ről,

II.) az aranymosásról (amihez amúgy hihetetlenül nem értünk...),

III.) és a "hogyan készült" sorozat első része az indián kenukról.

És ezt az adatot csakis azért említjük meg, mert itt bukott ki belőlünk, hogy a blogról elgondolkodjunk: éppen az aranymosásról szóló bejegyzésünket olvasták el majdnem a legtöbben, ami aztán igazán egy "kényszeres",  az evezéshez, túrázáshoz csak félig-meddig és mondvacsináltan kapcsolható téma? Hogy a rákba' lehetséges ez?

A bejegyzéseket jórészt ugyan csak egyikünk készíti (köszönet még Ispinek!), a többes szám első személy mégis indokolt - és pl. ez is önmérsékletre inti a bloggert, mármint nem a szolgáltatót, hanem a bejegyzés készítőjét. Igaz, nem szoktuk (szoktam) utólag kikérni az összes túravezető véleményét az egyes bejegyzésekről, mégis... valahogy egyszerűen elképzelem (elképzeljük...), hogy itt és itt helyeslően bólogatna-e a Flottaparancsnok és a legénység. Ha talán igen, akkor lehet a "bejegyzés közzététele" gombra kattintani. És van még azért egy-két törzsolvasó, akik visszajeleznek akár csak egy nyomorult elgépelés vagy helyesírási hiba esetén is, vagy azért, mert szerintük túl hosszú vagy túl rövid és felszínes lett a poszt - és nyilván ezt figyelembe is vesszük. De még így is mennyi hiba benne marad - amiért természetesen nem őket kell marék vízzel hajigálni.

Nem tudjuk, ki a megmondhatója, hányszor szállt el szöveg, kép, hivatkozás (nem hiányozható forrásmegjelölés) a bejegyzések során, amikor nem működött az automatikus mentés. Mert igenis igaz: néha  tényleg rohadékszemét a gép, és lázad, és sztrájkol, felteszi a lábát az asztalra, rágyújt, vagy éppen angolosan távozik a munkaterületről, és ettől aztán fél óra nyomogatás után felőrlődnek az idegek - az idegeink... az idegeim...

Többször előfordult, hogy egy pangós időszakban egészen véletlenül (vagy annak látszódva) került elénk egy vastagon kibányászható téma. Tulajdonképpen ilyen az aranymosás, ami azonban olyan hatalmas és hosszan részletezhető, hogy csak felszínesen merészkedtünk bele, de ilyen volt annak a kanadai házaspárnak a története is, akik közvetlenül az esküvőjük után ültek kenuba az ország vizein csavarogni, és ilyen "véletlenül" ismertük meg a szintén kanadai, akár ikonikus figurának is nevezhető Bill Masont is.

(És egyáltalán: ha kenuzás, akkor egyértelműen Kanada felé kell tekinteni, ott ezzel kapcsolatban minden - nem majdnem minden: minden - megvan.)

Nem tudjuk, volt-e olyan, aki a blogon keresztül talált meg minket annyira, hogy aztán el is jött velünk túrázni. Olyan volt, aki jelezte, talán eljön az éjszakai kirándulásra (nem jött el), és olyan is, aki tanácsot kért, hol fényképeztük azokat a fagyöngyöket, ő ugyanis gyűjtene... - reméljük nem ipari mennyiségben. Volt olyan, aki a winnetous regényrészlet után kifejtette, ő is mennyire (nagyon) szereti az indiános regényeket, és volt, aki - megintcsak - az aranymosásról érdeklődött. Nem tudjuk, kik olvasnak minket, a statisztika csak számokat mutat.

 A blognak ritkán (pontosabban egyáltalán nem) van hosszútávú koncepciója.

De éppen emiatt a fél-spontaneitás miatt lehet ezt élvezettel eszkábálni; úgy épül, mint a madarak fészke: amit találunk, azt kegyetlenül fel- és bedolgozzuk.

És végül egy iszonyatos, förtelmes és obskúrus titok: Ispi talán őrzi még azt a PrintScreent, vagyis a képernyőről készített pillanatnyi képet, amikor olyat tettünk itt (borulásnyi időre) közzé, ami "nem való".

De ezt soha senki nem fogja meglátni.

Ennyi. Ennyi... Ennyi!!!

(Ispi, megvan még? Lécci, küdd má' át nekem!)

Sz'A'

CST

Szívesen adunk helyet olyan közleménynek, ami ugyan nem tartozik (szigorúan) a blog tematikájához, de hozzánk igen.

  ________________________________________________________

Szoboravató Gyöngyössolymoson

A CSEH TAMÁS KÖR rendezvénye:

2011. január 22-én (szombaton) 14 órától Cseh Tamás születésnapján a gyöngyössolymosi Pincés Malomban, a CSEH TAMÁS KÖR megalakulásának színhelyén, egy teljes alakos Cseh Tamás-domborművet avatunk. Minden adományozót, barátot, érdeklődőt szeretettel várunk!

Tervezett program:

14:00 Vendégfogadás a Malomban:

„Mambo magnón szólt a dal…”

14:30 Mülhauser Martina énekel és gitározik

15:00 Megnyitó: Liktor Ferenc

utána Varga B. Tamás énekel és gitározik

„Lobogó gyertyákban úszó szobák…” gyertyagyújtás

15:30 A szobor avatása, leleplezi: Kátai Zoltán

Égerházi László alkotó beszél a mű szimbolikájáról

16:00 Kátai Zoltán ének, lant, koboz

Ezt követően a pincében közös zenélés, éneklés, baráti beszélgetés, borozás, vetítés (különlegesség is lesz!) ameddig kedv adatik. A Sütőházban kemencés kenyérlángos, kolbászos pogácsa, forralt bor.

Fontos! Kérésünk, hogy részvételi szándékát 2011. január 19-ig legyen szíves jelezni a csakdalok [kukac]gmail.com e-mail címen vagy a 20/9125025-ös telefonszámon!

A műsor előre nem látható események miatt változhat !

2010. január 5., Gyöngyössolymos, Liktor Ferenc (szervező)

A túlélésről

Vasárnap este túravezetőileg csoportosultunk a Szódában, és az első világháborús csatamezőkön hagyott fegyverektől az emlékezésen és naplóíráson keresztül - nem is olyan nagy ugrásokkal - eljutottunk a túlélésig.

Ki fog?

Ki fogja túlélni a dolgokat, ha akár emberi, akár természeti  okokból hosszútávon végletes környezetváltozás történik körülöttünk? Mi tart életben minket? Mi tartja meg a szudáni, szomáliai, kongói anarchikus-félanarchikus rendszer(telenség)ben élőket a mindennapokban, és miben kapaszkodunk mi, "fehérek", európaiak, "civilizáltak"? Kicsoda lesz életképes közülünk? Mivel vagyunk biztosítva? Biztosítva vagyunk-e? És ki van kiszolgáltatva társadalma szokásainak, kényelmének, vagy éppen a közüzemi szolgáltatásoknak, életvitelünk materiális és mentális beidegződéseinek?

Depressziós lehet-e egy most felcseperedő, "átlag" hutu harcos gyerek a ruandai határon, akinek az anyját megcsonkították, apjának fejét karóra tűzték, vagy egy, a munkahelyi menzáján a kajáját finnyogva félretoló, az eső elől kocsiba menekülő, GPS-szel tájékozódó, az ELMŰ  egyórás szolgáltatáskihagyásakor szuttyogó  városi juppi? Mi a létfenntartásunkhoz feltétlenül szükséges minimum most, és mi lenne egy világméretű kataklizma esetén? Mit tennénk - mit tennék én és mit tennének mások?

Látszólag a példák teátrálisan túlzóak, demagógok, és a téma talán lerágottnak is tűnhet, de a leglényegesebb kérdésekhez, és jobb esetben a legfontosabb válaszokhoz vezetnek el. Nem túlzás, hogy minden vízitúrán, akár vizen, akár a sátorban, akár a tűz körül, különböző környezeti körülmények között eszembe jutnak ezek - és kinek-kinek másként akár meg is válaszolódnak.

Legkevésbé persze blog- és fészbúkkomment szintjén, leginkább azonban személyesen, túrázás közben lehet jókat rágódni ezeken. Miközben gyűlik a köröm alatt a piszok, már csak megszáradt, előreszeletelt kenyér van a nejlonzacskóban, nincs térerő, szemerkél az eső, és - Uramfia! - bezárt a vegyes is!

*                        *                        *

A túlélésről... Ez a kép számomra az elmúlt évek egyik legfontosabb fotója; leromlott házfaltól, vértől és cafatokra robbantott embertől, valamint minden technikai manírtól mentes háborús jelentés. Kibatiban, a Kongói Demokratikus Köztársaság egyik legkeletibb városában készítette Yasuyoshi Chiba japán fotós 2008. november 2-án. Éppen ebben az időben még összefoglaló jellegű (azóta megszüntetett) blogot is vezettem a hutu-tuszi helyzetről - akkor találtam ezt a képet. A témáról (és amúgy egész Afrikáról) az egyik legjobb magyar nyelvű oldalon a fotó készülte előtt egy nappal írt bejegyzés itt olvasható.

A neten persze alaposan utána lehet nézni annak is, mi köze van ennek a képnek a feltétel nélkül agyonhajbókolt ún. ejrópaisághoz, Belgiumhoz.

Sz'A'

Wideó

A hét elején a hátunk közepére kívánva a városi dekadenciát nyakunkba szedtük a bátorságunk, inunkba szállt a mehetnék, és lehuppantunk a Berettyóhoz felejtve szemlélődni. Csak erre emlékszem:

 

Sz'A'