Hogyan meséljünk kalandjainkról...

"[...]Sir Ed [Edmund Hillary, új-zélandi hegymászó, aki Tendzing Norgaj nepáli serpával először mászta meg a Csomolungmát] hangjában azonban volt egy huncut hangsúly, amely arra utalt, hogy több volt ebben a történetben, mint amiről beszélt. A helyzet valóban kétségtelenül feszült, ijesztő és drámai volt. De Sir Ed túlságosan is úriember volt ahhoz, hogy körbeszaladgáljon a pódiumon, karjával hadonásszon... Inkább lekicsinyelte a helyzetet, és hallgatóira bízta, hogy elképzeljék azt maguknak.

A lekicsinylés - a trükk, amellyel úgy teszünk hatásossá egy történetet, hogy egyszerű stílusban, iróniával keverve adjuk elő - a kalandmesélők régi hagyománya. Lényege az, hogy azért  fedünk fel kevesebbet, hogy ezáltal többet mondjunk.

A lekicsinylő kalandbeszámolók eredete a XIX. századi brit felfedezők idejére nyúlik vissza. Akár szomjan halni készültek a sivatagban, akár egy sarki expedíción fagyoskodtak, esetleg fejvadászok támadták meg őket, ezek a felső tízezerből származó britek mindig leértékelték élményeiket a beszámolókban.

[...] Végül is a viktoriánus Anglia idején járunk, ahol a Királyi Földrajzi Társaság tagjai előtt álló, expedíciójáról beszámoló utazó számára a megfelelő viselkedés éppolyan alapvető volt, mint a cilinder és a frakk. Elfogadhatatlan volt, hogy valakit elragadjanak érzelmei. A lekicsinylés az illemkódex része volt."

De az idők változnak. A '90-es évek a teljes kitárulkozás évtizede lett. Divatossá vált, hogy a kitűződön viseld a szívedet, hogy a bulvárlapok kitárgyalják a személyes tragédiád minden hajmeresztő részletét. Ebben a környezetben a lekicsinylő mászó veszélyeztetett faj lett.

Részletek Greg Child: Képeslapok a párkányról c. könyvének A lekicsinylés mesterei fejezetéből. Corbis Könyvkiadó, Budapest, 2005. (A két kép pedig a yourdiscovery.com-ról ill. a tv.yahoo.com-ról)

Sz'A'

Éjszakai túra 2011-2012. (képekkel)

Holdfényben a fák között éjjel 11-kor - hosszú záridővel fotózva

Mivel az erős, természetes fény miatt szükségtelen volt használnunk a magunkkal vitt elemlámpákat, ha nem lett volna neve, a helyet Holdvilág-ároknak neveztük volna el, ...de sajnos ezt valamikor korábban mások már megtették. Amúgy meg minden előzetes híreszteléssel ellentétben nemhogy eső nem esett, de az addigi csapadékot is beszívta a föld, fölszárította a szél, és a maradék sarat is félkeménnyé fagyasztották a mínuszok.

Telihold előtt jártunk tehát két-három nappal, és az alaptábor, a pomázi (füstmentes!) kocsma elhagyása után éjjel tizenegy körül már a szurdokban bolyongtunk. Az akklimatizációs két hét leteltével Reinhold, Edmund és "Crazy" Greg három és fél óra alatt szakszerűen megpakolták profi túrazsákjaikat high-tech jégcsákánnyal, hevederekkel, csavarokkal és a bivakoláshoz elengedhetetlenül szükséges outdoor-holmikkal, felcsatolták hágóvasaikat, és egy advanced base camp-beli utolsó FB-logolás után a Hegy Szellemétől erőt kérve fájdalmas búcsút vettek mitőlünk, hogy nekivágjanak a Halálzónának. Célunk annyi volt, hogy Pilisszentlászlón ne késsük le, de ne is menjünk túlzottan az ötórai, első busz elébe - addig meg valahogy kitöltsük az időt.

Terveink szerint nagyjából félúton, Lajos-forrásnál tüzet raktunk volna, de a hely csalódást okozott: a forrásból ugyan bőségesen fakadt víz (ami ezúttal nemcsak ivásra, de tűzoltásra is jó lett volna), és szélvédett is a terület, de nem találtunk kijelölt tűzrakóhelyet, (még csak padokat sem), csupán a lentebbi, ezúttal igen "huzatos" mezőn. (Persze könnyen lehet, hogy mindezt a nyári, forgalmas turistaszezon, ill. a parkoló közelsége miatt alakították így.) A régről ismert szálló is bánatosan lepukkanva meredezett a szálfenyők mögött.

Eddigi kísérőinket a, +-et és a ■-et elhagyva a +-en haladtunk tovább. A legforróbb nyári napokon is enyhülést adó Bükkös-patakon átgázolva a Som-hegy alatt elterülő tisztásra érkeztünk: itt három kiépített tűzrakóhely is sorakozik azokat "támogató" padokkal, asztalokkal. A középsőben bő félórai küzdés után  hajnali negyed négy körül végre sikerült egy gúlát lángra lobbantani, és ezzel az egyetlen kötelező rítust megtartani.

Az összes kép itt!

Az ég felé tekintve a tábortűz erős füstje el-elhomályosította a hold előtt rohanó, egyre gyakoribb felhőfoltokat... és aztán mi is elindultunk a ▬ felé, és négy óra után nem sokkal megérkeztünk Pilisszentlászlóra: itt a főtéren csillagszórózással búcsúztunk az előző nap véget ért karácsonyi időszaktól. Köszönjük mindenkinek, aki eljött, és aki gondolt ránk közben!