Aranymosás itthon!

[K Ö Z L E M É N Y !

A blog látogatottsági, belső statisztikájából jól kiolvasható, hogy oldalunknak messze ez a legolvasottabb cikke. Örülünk, hogy ilyen nagyon sokan idekattintottak - és persze "szégyen", hogy nem egy evezős témájú bejegyzésünk a legnépszerűbb -, de hangsúlyozzuk, hogy EGYÁLTALÁN NEM ÉRTÜNK AZ ARANYMOSÁSHOZ! Ez az írás kenutúrás szempontból viszonylagos uborkaszenzonban keletkezett, hogy valami kapcsolódó témájú olvasnivaló kikerüljön ide. Ennyi, és nem több. Köszönjük a figyelmet! --- 2012. január 23.]

Mi, Kalandorok szándékunk szerint nemcsak a vízitúrák révén, a víz felől szeretnénk bejárni a természetet, bár alapvetően e körül forog velünk a világ, hanem vízitúrázás szempontjából holtnak vélt időszakban is "kapcsolatban maradunk" a természettel. Amíg azonban téli túráinkról elkészül a sok képpel illusztrált beszámoló, nagyon azért ne szakadjunk el a folyóktól. A vizes életet - nem is annyira - tágan értelmezve olyan helyeken jártunk képzeletben, és olyan érdekességek után kutattunk, amely terület felett a mi szemünk előtt is köd terjengett - eddig.

Talán igaz az az állítás, hogy ha az utcán megállítva bármelyikünket az aranykitermelésről, aranybányászatról, aranylázról, aranymosásról kérdeznének, először Amerika (Alaszka), esetleg Dél-Afrika (pedig, igen, az ott gyémánt...) jutna eszünkbe, ill. a tájékozottabbak, tanultabbak kis gondolkodás után a kínai befolyás alá került közép-afrikai aranybányákat (ld. Ruandában ill. a Kongói Demokratikus Köztársaságban tavaly újra kirobbant harcokat), még jobb esetben az erdélyi királyi aranybányákat vagy Körmöcbányát emlegetnénk. És igazunk is volna.

Ha az aranymosókra, az aranyászokra rákérdeznének, a legtöbben legyintenének: álomkóros, megszállott kispályások. És igazuk is volna...

A folyami aranymosásnak, a sárarany kitermelésének, akárcsak a termés- vagy bányaarany kinyerésének "nálunk", a Kárpát-medencében is nagyon komoly hagyománya van! Bár főképpen a folyók szabályozása miatt szinte teljesen eltűnt ez a mesterség, még mindig vannak, akik ha nem is a megélhetésért, de hobbiszinten, különböző technológiák felhasználásával még ma is űzik! (Ezt bizonyítja egy most is élő, index-fórumos topik is!)

Magyarországon főleg a Dunában, annak is csallóközi, szigetközi zátonyain, ill a főágban nagyjából a Pozsony és Komárom közé eső partvidékeken, valamint a Murán, a Dráván, a Felső-Tiszán, Erdélyben a Kis-Szamoson, az Aranyoson, a Maroson található még mindig kinyerésre érdemes minőségű és mennyiségű arany a föveny szemcséi közt! Ez a vidék - ne feledjük - még mindig a földrész egyik leggazdagabb aranymosó helye!


Honnan?

Ami a természeti kincseinket illeti (leszámítva a kőolajat, a strucchúst és a narancsot - bár ugye mint tudjuk...) ebből a szempontból is szerencsés helyen élünk: a Kárpátok és az Alpok fémtartalmú teléreiből, ereiből az erózió során jut a patakokba, folyókba az arany, s onnan kerül(hetne) az aranyászok révén az ujjakra, nyakra.

De térjünk a lényegre...


Holvan? Adide! Enyimé!

Azért jó az elején leszögezni: az aranyászok sosem voltak gazdag emberek! Bár a "nép ajkán" surrogtak olyan mende-mondák, hogy csak megjátsszák ütött-kopott, bugris viseletüket, nehogy szagot fogjon a kapzsi, sötétben bújkáló, és megszerezze azt, amiért tűző napon, verejtékezve és ropogósra sülve, hosszú hónapokig nem ő közdött meg. Nos, ebből a meggazdagodáslegendából egyedül a "küzdés" a valóságfaktor, a többi nem: azt mondják, az aranyásznak legjobb esetben is "csak" tisztes megélhetést biztosított! És bár őrizték lelőhelyük rejtekét, oka van annak, hogy ez a népdal megszületett:

Halász, vadász, aranyász
Üres zsebben kotorász.
Ha szegény is vígan él,
Egész nap csak vizet mér.

Kimegyek a Dunára,
Beülök a Ladikba,
Áztatom a hálómat,
Tán valaki ráakad.

A fentebb felsorolt folyók mentén a parti föveny (vagyis a "homok") vöröses színe sejtteti az arany előfordulását. A vörös szín vasra és gránitszemcsékre utal, amelyeknek velejárója az arany. Ha ilyet látunk, azonnal hessentsük el túratársainkat, hadd csorogjanak a kis buták tovább, és mi illa-berek, nádak-erek, uzsgyí, szaladjunk a legközelebbi Nagyfejű Bükkfalapát Szaküzletbe (modernebbek beérhetik vas lapáttal is), majd amint ez már a birtokunkban van, a lapát fejének közepét, különösen a nyél felő eső részét jó két férfitenyér területen finman égessük ki, egyrészt az aranyszemcsék megtapadása, másrészt azok észrevehetősége miatt. (Ez utóbbi szempontot vesd össze a legalsó kis videóval!). Ha ez is megvan, kezdődhet az ún. aranynézés avagy lapátpróba: kiveszünk egy "adag" vöröses fövenyt, kissé meglögyböljük vízzel a "megfelelő" módon, s amikor kicsit tisztult a kép, vagyis a nehezebb "fémek" a lapát aljára ülepedtek, nagyjából számolást kezdünk. Azt mondják az öregek: 150-200 szemes észlelés esetén már érdemes a mosás!

Aranyszemcséket számolunk tehát, nem rögöket (nuggetteket)! A szemcsék nagysága a Dunában kb. és nagyjából és átlagosan 0,17x0.21 mm, vastagsága 0,018 mm, súlya (szintén "átlagosan" nézve) 0,01 mg, vagyis 1 gramm ararny kinyeréséhez mintegy 100.000 darab ilyen kis szöszmöszre van szükségünk - az árfolyamról itt vagy itt is utána lehet nézni... (Egy uncia = 28,35 g).


A mosás folyamata - ahogyan a klasszikusok végzik

Na, de még csak ott tartunk - és most kicsit fegyorsítjuk az eseményeket - hogy megvan a tuti lelőhely, wapon már előre le is foglalunk a monte carloi futam VIP-páholyába és a MÜPA Wagner Napjainak egyik estjére két-két jegyet, felállítjuk aranymosó asztalunkat a víz széléhez közel, hiszen az anyag kimosásához arányosan több folyadékra, mint fövenyre lesz szükségünk. (Maga a mosási elv hasonlatos a bányászott arany feldolgozása során használt mechanizmusssal, csak jóval kisebb léptékben, és természetesen hobbi szinten is lehet egy-két lépcsőfokot gépiesíteni, pl. a vízszivattyúzást.) Az asztal - szintén általánosságokban beszélve erről is - 11-13 (10-15) fokos lejtésű és 1,5-2 méter hosszú, 60-70 cm széles, felső részén durvább szűrővel, a szérkével, alatta pedig kb. 20 cm széles, keresztbe fektetett filc vagy posztócsíkokkal, (amelyek szintén nem mindegy, milyen sorrendben kerülnek föl!), és amelynek apró szőröcskéin az aranycsillám fennakadhat, mégpedig olyan erősen, hogy az átmosás során lefolyó víz nem tudja magával sodorni vissza a talajra. (Persze ez a lejtésszögtől, a szemcsék nagyságától, a posztó kopottságától is függ.).




fotó: MTI

Amikor a posztó "megtelt", lekerül az asztalról, óvatosan átmossuk, megtisztítjuk egy odakészített edényben az iszaptól, más, könnyebb "adalékoktól". Ha lelkesek vagyunk, ezt a műveletet napestig végezzük, s csak otthon végezzük el az arany további tisztítását, sűrítését. Az összegyűjtött anyag természetesen még nem homogén arany: mágnessel is leszedhetők a vascsillámok, további mosással a gránit - ekkor jön a higanyzás! Kb. 4-szer annyi higannyal dolgozzunk, mint amennyi nemesfémre számítunk. Vízzel félig-meddig teli edényben összerázzuk a higanyt és az aranyat, amely utóbbit az ezüst színű folyadék gondosan körülvesz, és elválaszt minden mástól! Ezt addig rázzuk, mozgatjuk az edényben, míg a higany egy masszává össze nem áll, amit aztán szarvasbőrben vagy posztóban átpréselünk: a higany a pórusokon átjut, a nemes aurum bent marad a "csomagban"! Végezetül: az aranyon maradt minimális, de létező higanyréteget tűz fölött elpárologtatjuk (ezt ugye nem kellene inhalálni) - ezt nevezik az arany kiégetésének vagy kisárgításának. A teljes tisztulás az arany savval kezelése és tömbbe olvasztásával következik be.

Természetesen mind a termelőhely kiválasztásának, mind a mosásnak számos kisebb-nagyobb technikája, trükkje, babonája, szokása van, de ez a bejegyzés a mélyebb részleteket - bár éredekessége és különlegessége miatt kívánatos lenne - nem hivatott bemutatni, felsorolni.

Kelj korán!

Akit a téma felcsigázott, annak mindenekelőtt N. László Endre Aranymosás a Kárpát-medencében című, 1988-ban megjelent, rendkívül részletgazdag, aprólékos és szakmailag hiteles könyvét ajánljuk, ill. ennek kivonatolt példányának is tekinthető onlájn változatát, de a neten is kiguglizhatjuk kérdéseinkre a válaszokat. Érdemes a bányászati jogok után is keresni: "jó tudni" például, hogy Mária Terézia 1776-ban kelt pátenslevéllel (törvény erejű rendelettel) szabályozta a Monarchia aranymosását, ill. támogatásukról biztosította az aranyászokat...

Érdekességként még megemlítjük, hogy e bejegyzés írója a fent említett könyvet egy hagyatékból pecázta ki (legálisan), a példány pedig tele van a tulajdonos személyes, a szerző állításait teljes mértékben igazoló megjegyzéseivel. Az ún. szennycímlapon a következő bejegyzés áll: "A Mosoni-Dunából 1957-ben 1/2 kg 14 karátra dúsítottat mosattam ki! Emlékére!"

Aranymosás a Nigerben - egy másik technika

Sz'A'