A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

2010. augusztus 23., hétfő

Rendkívüli kaland!!!

A múlt héten hatnapos hakni Bodrog-túrán lapátoltam egy kenu farán. Hakni, mert nem kalandoros szervezés volt: négy gimis srác, hat lány + kedves, ismerős ofő-tanárnő.

Rendes, tiszta lelkű ember akaratlanul is csak a jóra emlékszik (majd).


Bodrog

Pl.


  • Vettem Kvaszingertől Aszú fordítást Olaszliszkán. Ez rendben van.

  • Végre nem csak a borról beszélgettem vele. Ez még inkább rendben van.

  • Minden vihart sikerült a parton és este kibekkelnünk. Nagyon rendben van.

  • Mindezek előtt boboztunk a régió leglegebb bobpályáján, Sátoraljaújhelyen. Okés.

  • Felsőbereckiben kaptunk a börtönpaptól csak úgy nem kevés fagyipénzt! Lájk!

  • Elsüllyedt egy négyes kenu. Öööö... Hűha! Hát ez nagyon nincs rendben!Elsüllyedt egy kenu? A Bodrogon? Igen, igen: a Bodrogon a túra legelső napján, a "bemelegítésen" elsüllyedt egy kenu! És a négy, amúgy nagyarcú 16-17 éves srác nem tudta megfordítani, fenntartani, tolni-ráncigálni a part felé. A víz meg még jó hogy lenyelte. Ilyen még nem volt!

De legalább nem tudtak sátrat állítani a fiúk, úgyhogy a lányok segítettek nekik. Nem baj, viszont az összehajtogatás sem ment egyedül. Ott is egy lány segített.

És van ilyen! És tényleg!

Sz'A'

2010. augusztus 21., szombat

Felhő, víz, pipa, kenu









2010. augusztus 11., szerda

Felhő és víz. Evezz úgy...


A felhők megvannak nélkülünk is. Feltartóztathatatlanul áramlanak, mint szimatuk és ösztönük után a szabadon vonuló lappföldi rénszarvashordák. Utak, hidak, házak, üzemek, megyék nélkül is ugyanúgy tennének, ugyanúgy tesznek, és ugyanúgy tettek mindig is. Nemcsak hétezer, de hétezerszer hétezer évvel ezelőtt is - anélkül, hogy lettek volna valaha évek. És mi az, hogy felhőkarcoló? Ugyanmár...


Nem kell rájuk gondolni, nem kell látni kiterjedésüket: anélkül is elvannak, és keresztüllebegnek kerítések, szántók, dűlők, zsombékok, folyók és repülőterek fölött, mindig, megállás nélkül. Mindegy nekik az elnevezés, a kategorizálás: ezzel mit sem törődve vonulnak.



Ha kenuban ülve evezel a vizen, akármerre nézel, láthatóak: fölfelé az égen, előre a horizonton, lefelé pedig a folyó vizén úsznak.


A felhők vetette vándor foltok az esti sötétséggel ugyan eltűnnek a dombok lankáiról és halmairól, a felhők akkor is vonulnak tovább. Alszol és vonulnak, alszol és vonulnak. Alszol, de vonulnak.


Evezz egyszer úgy, hogy - ha nem te vagy a kormányos - lapátolsz, lapátolsz, de folyamatosan fölfelé nézel, ameddig csak bírja a nyakad. A szemed sarkában hátraszaladnak a part menti fák, de a felhők felettetek kísérik a hajótokat, valahogy (de csak körülbelül) így:















Sz'A'





2010. augusztus 9., hétfő

Hírek fényképes beszámolóval

Egy "A" pontból induló "f" egyenes vektoros tükrözése a térben - adott "K" koordinátarendszeren belül - olyan... ööö...  eltolás(?), amely a  - kalandoros vízitúrák esetében - ugyan hasonló, ámde amúgy meg teljesen más élményt eredményez... Ebből fakadólag tehát mintegy ki is jelenthető, hogy... hogy az effajta művelet nem is annyira tükrözés, hanem asszem elforgatás, amúgy meg nem is értek ehhez...

A lényeg az, hogy most annyira, de annyira besűrűsödtek a programok, hogy a kalandorok a mostani hétvégétől a Szigetközből ("A" pont) szétspricceltek szó szerint minden irányba (=egyenesek). Elindult ugyanis a remegve várt, dél-csehországi Moldva-túra Petrával és Gyurival, mozgásban a Mosoni Szocsival és Hargitai Bandival, most szálltak vízre a Dráván Gábor és Zoli, ahová menet közben megjön Tas (Gábor meg fel a Szigetközbe egy négynaposra Gergővel), én meg mindjárt a Bodrogon haknizom egy megcsappant gimis osztállyal.

Szóval...

A hétvégén pedig ez volt:





Sz'A'

2010. augusztus 2., hétfő

Rába-túra



Don Quijote és Sancho Panza csendesen ballagva harmadnapra eljutottak az Ebro Rába vizéhez. A folyó látványa igen nagy örömet szerzett Don Quijoténak, mert valóban gyönyörűség is volt a kies partot, a tiszta árt, a csendes csobogást és a folyékony kristály gazdag bőségét szemlélni. Ez a vidító látvány számos szerelmes gondolatot újított fel emlékezetében...
Amint így mentek, mendegéltek, egyszer csak egy lélekvesztő tűnt szemükbe: evező vagy halászkészség nem volt benne, egy part menti fa derekához kötve himbálózott a vizen. Don Quijote széjjelnézett, de sehol senkit nem látva egyszerre csak, se tette, se vette, leszállt Rocinantéról, Sanchót is leszólította a szamaráról, s megparancsolta, hogy kösse valami jegenyéhez vagy fűzfához a két barmot...
- Tudnod kell, Sancho, hogy ez a hajó itt előttünk egyenesen arra szólít és hí föl engem - nem tulajdoníthatok e jelnek más értelmet -, hogy szálljak be s menjek vele valamely lovag vagy egyéb szükségben levő előkelő személyiség segedelmére, akinek okvetlenül igen nagy veszedelemben kell lennie: így szokott ez lenni a lovagregényekben is, ha varázslók fordulnak elő és szerepelnek. Ha ugyanis valamely lovag kelepcébe jutott és csak egy másik lovag szabadíthatja ki, aki azonban két-háromezer mérföldnyire vagy még ennél is messzebb van, vagy valami felhőn ragadják magukkal a szabadítót, vagy valami csónakot küldenek eléje, ő beszáll, s akkor aztán egy szempillantás alatt vagy a levegőben, vagy a tengeren át oda röpítik, ahol éppen szükség van segedelmére. Látod, Sancho, ez a bárka is éppen ezért van itt; olyan igaz ez, mint hogy most nappal van, s még alkonyat előtt pányvázd ki a szürkét és Rocinantét, s azután bízzuk Isten vezető kezére magunkat, mert én el nem állok a hajóra szállástól, nem én, ha mezítlábas barátok kérnének is!

(M. de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Manca. II rész 29.fej.)



...És mi a múlt héten nem csak efféle kaladokba keveredtünk, de megtudtuk (és a válasz szállóige lett), mit kell tenni eső közeledtével a kint száradó ruháinkkal, megtudtuk, miért jó, ha van nálunk körömvágó olló, megtudtuk, hányszor borulhat egy ember egy túrán, azt is, hogyan lehet youtube-os kocsmatrükkökből meggazdagodni, hány főt bír el egy kenu, és hogyan kell vízbe és kétségbe esetten szemüveget keresni. És igen! Végre személyesen is találkozhattunk a Rába Királyával, e folyó Matula bácsijával; igaz borzas képét lefényképezni - akár a Loch Ness-i szörnyet, vagy egy jetit - nem tudtuk, így továbbra is arc nélküli titokban marad a név: B.Tibi.

A mítoszokkal teli élő legenda tehát továbbra is felismerhetetlen...









Sz'A'