Rába-túra

Don Quijote és Sancho Panza csendesen ballagva harmadnapra eljutottak az Ebro Rába vizéhez. A folyó látványa igen nagy örömet szerzett Don Quijoténak, mert valóban gyönyörűség is volt a kies partot, a tiszta árt, a csendes csobogást és a folyékony kristály gazdag bőségét szemlélni. Ez a vidító látvány számos szerelmes gondolatot újított fel emlékezetében...

Amint így mentek, mendegéltek, egyszer csak egy lélekvesztő tűnt szemükbe: evező vagy halászkészség nem volt benne, egy part menti fa derekához kötve himbálózott a vizen. Don Quijote széjjelnézett, de sehol senkit nem látva egyszerre csak, se tette, se vette, leszállt Rocinantéról, Sanchót is leszólította a szamaráról, s megparancsolta, hogy kösse valami jegenyéhez vagy fűzfához a két barmot...

- Tudnod kell, Sancho, hogy ez a hajó itt előttünk egyenesen arra szólít és hí föl engem - nem tulajdoníthatok e jelnek más értelmet -, hogy szálljak be s menjek vele valamely lovag vagy egyéb szükségben levő előkelő személyiség segedelmére, akinek okvetlenül igen nagy veszedelemben kell lennie: így szokott ez lenni a lovagregényekben is, ha varázslók fordulnak elő és szerepelnek. Ha ugyanis valamely lovag kelepcébe jutott és csak egy másik lovag szabadíthatja ki, aki azonban két-háromezer mérföldnyire vagy még ennél is messzebb van, vagy valami felhőn ragadják magukkal a szabadítót, vagy valami csónakot küldenek eléje, ő beszáll, s akkor aztán egy szempillantás alatt vagy a levegőben, vagy a tengeren át oda röpítik, ahol éppen szükség van segedelmére. Látod, Sancho, ez a bárka is éppen ezért van itt; olyan igaz ez, mint hogy most nappal van, s még alkonyat előtt pányvázd ki a szürkét és Rocinantét, s azután bízzuk Isten vezető kezére magunkat, mert én el nem állok a hajóra szállástól, nem én, ha mezítlábas barátok kérnének is!

(M. de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Manca. II rész 29.fej.)

...És mi a múlt héten nem csak efféle kaladokba keveredtünk, de megtudtuk (és a válasz szállóige lett), mit kell tenni eső közeledtével a kint száradó ruháinkkal, megtudtuk, miért jó, ha van nálunk körömvágó olló, megtudtuk, hányszor borulhat egy ember egy túrán, azt is, hogyan lehet youtube-os kocsmatrükkökből meggazdagodni, hány főt bír el egy kenu, és hogyan kell vízbe és kétségbe esetten szemüveget keresni. És igen! Végre személyesen is találkozhattunk a Rába Királyával, e folyó Matula bácsijával; igaz borzas képét lefényképezni - akár a Loch Ness-i szörnyet, vagy egy jetit - nem tudtuk, így továbbra is arc nélküli titokban marad a név: B.Tibi.

A mítoszokkal teli élő legenda tehát továbbra is felismerhetetlen...

A túra családias hangulata miatt ezúttal kissé dominálnak a portrék és a portré-jellegű fotók...

Sz'A'