A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

2010. augusztus 11., szerda

Felhő és víz. Evezz úgy...


A felhők megvannak nélkülünk is. Feltartóztathatatlanul áramlanak, mint szimatuk és ösztönük után a szabadon vonuló lappföldi rénszarvashordák. Utak, hidak, házak, üzemek, megyék nélkül is ugyanúgy tennének, ugyanúgy tesznek, és ugyanúgy tettek mindig is. Nemcsak hétezer, de hétezerszer hétezer évvel ezelőtt is - anélkül, hogy lettek volna valaha évek. És mi az, hogy felhőkarcoló? Ugyanmár...


Nem kell rájuk gondolni, nem kell látni kiterjedésüket: anélkül is elvannak, és keresztüllebegnek kerítések, szántók, dűlők, zsombékok, folyók és repülőterek fölött, mindig, megállás nélkül. Mindegy nekik az elnevezés, a kategorizálás: ezzel mit sem törődve vonulnak.



Ha kenuban ülve evezel a vizen, akármerre nézel, láthatóak: fölfelé az égen, előre a horizonton, lefelé pedig a folyó vizén úsznak.


A felhők vetette vándor foltok az esti sötétséggel ugyan eltűnnek a dombok lankáiról és halmairól, a felhők akkor is vonulnak tovább. Alszol és vonulnak, alszol és vonulnak. Alszol, de vonulnak.


Evezz egyszer úgy, hogy - ha nem te vagy a kormányos - lapátolsz, lapátolsz, de folyamatosan fölfelé nézel, ameddig csak bírja a nyakad. A szemed sarkában hátraszaladnak a part menti fák, de a felhők felettetek kísérik a hajótokat, valahogy (de csak körülbelül) így:















Sz'A'





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése