Nem kerítenénk nagyobb feneket a témához, mint amennyit ér, de azér' tegyük csak szóvá. Kicsi vagy nagy az a fenék, nem tudom, de hogy szőrös, az nem kétséges. Szóval: miért kell egy hatalmas, félig üres (nem félig teli) kempingben idegennek (jó: ismeretlennek) közvetlen szomszédságban sátrat verni? Miért nem gondolnak sokan arra, hogy a sátorvászon nem hangszigetelő? De ha még az is lenne... Valahogy a strandokon is gyakran így megy ez: van még egymillió négyzetkilométer hely, de Pötyi bácsi és k. családja csak odateríti a törölközőjét a nyakunkba, sarkunkba...
Pár éve - ugyanott, ahol a lenti képek is készültek - kiosztottam egy korsó sört jutalmul a Ki Tud Minél Közelebb a Másikhoz Sátrat Verni Pangó Kempingben Megyei Verseny győztesének. (Most is megvettem a sört, de aztán lett annak jobb helye).
A nép eccerű gyermeke kiszabadul, hozza a sátrát, s rögtön verni kezdi örömében a cövekét. Ez nem a Sziget kényszerszülte helyszűkéje! Annak is megvan a maga elbűvölően varázslatos és transzcendens hangulata persze.
A kék nyíllal jelölt sátor kezdte, aztán jött a nagy kék családi elefánt is;
pirossal a sátrunk eredeti helye, amit aztán 30 méterrel arrébb húztunk.
Aztán (miután áttelepedtünk) megjöttek liláék is; ők jobb arcok voltak:
legalább nem kettő, hanem négy méterre landoltak.
Végül a hozzánk tartozó (bal oldali) sátorhoz másfél méterre is
toltak még valakik egy életteret maguknak.
Pedig még széles, tágas, üres tér volt még elég, árnyékos is bőséggel! Jó lenne ha a közelverési verseny lankadna, megszűnne, no! Előre is köszönjük!
Sz'A'
Bejegyzések
