Éjszakai túra képei

Képek a hagyományos, évvégi, éjszakai túráról; várjuk mások képeit is!

Sz'A'

Boldog karácsonyt!

"Az a indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

mert ő Isten formájában lévén

nem tekintette zsákmánynak,

hogy egyenlő Istennel,

hanem megüresítette önmagát,

szolgai formát vett fel,

emberekhez hasonlóvá lett,

és magatartásában is embernek bizonyult;

megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig..."

Pál apostol levele a Filippibeliekhez 2,5-8

a szobor Maciej Syrek alkotása

Sz'A'

¤ SZILVESZTER ¤

Idén újra förrrgeteges szilveszteri bulira készülünk az Aranytízben, amelyre meghívunk minden lelkes kalandort! 21 órától kezdünk bemelegíteni, aztán lesz természetesen zene & tánc, meg tombola, meg papírtrombita-verseny, meg jó hangulat a hajnalig tartó mulatschagban!
Belépő: 2000,- HUF/fő [bérleti díj, ügyelet, hang- és fénytechnika bérleti díja, DJ, némi ennivaló (pogácsa, aprósüti) & éjféli pezsgő]! A szolid árszínvonalú büfében bővebb ital- és szerényebb ételválasztékra (szenya, zsíros kenyér, virsli) számíthattok. A rendezvényen hivatalos büfé működik, ezért a buliba étel és ital  sajnos nem hozható be!

Kérünk minden érdeklődőt, hogy lehetőleg előre jelentkezzen be telefonon vagy emailben, hogy a várható létszámhoz és igényekhez igazíthassuk a büfé választékát! Előzetes asztalfoglalás lehetséges!

Telefon: 06-30-948-4223, e-mail: info kukac kalandor-vizitura.hu!

A lelkesen készülődő Kalandor-csapat nevében:

Barna Gábor, főszervező

Éjszakai túra - FRISSÍTVE!!! Pontos tervvel, időpontokkal

Megszületett az éjszakai túra útvonala és a pontos időpontok!

Órákig a Cserhát vezetett, aztán egy zavaró körülmény miatt mégiscsak lecsúszott a befutós helyről - tehát Börzsöny!

A kirándulás gyalogos része (nagy vonalakban elmondva) a hegység nyugati, Ipolyhoz közeli lábától Liliompusztától indul, először a zöld jelzésen halad, majd az Országos Kéktúrán lejtve érkezik Szobra.

Ezért aztán:
a 21:43-kor Budapest Nyugati pu.-ról induló vonattal megyünk Szobig, majd rövid buszúttal érünk el Liliompusztáig. Az átszállásra egy óránk lesz, reméljük kocsmai nyitvatartással.
Hazafelé Szobról a főváros felé hajnali fél négytől kb. félóránként indulnak vonatok, ezért aztán nem is írunk ehhez időpontokat, de természetesen ott majd kéznél lesz a menetrend, s ha szükséges, ahhoz igazítjuk a tempót. Valamikor 4-5 körül... (Ezek az adatok elméletileg már az új, 2010. december 10-től érvényes menetrendből származnak!)

A 29-ei találkozó a Nyugati pu. galambröpködte pénztárcsarnokában 21:15-től!

Árak: Bp.-Szob-vasút egy útra felnőttnek 1280,- HUF, a buszé pedig "nem sok", mert csak 9 km, 15 perc.

Az éjszakai túra csak nagyon tré idő esetén marad el, vagy ha előtte való napo(ko)n esett az eső. A havazás jó időnek számít...

Cuccok: szokás szerint kaja-pia, meleg holmi, bakancs stb. és egyebek év- és napszaknak megfelelően.

Kérdések: itt kommentben vagy a Fészbúkon.

*               *               *

Sz'A'

Hírmagyarázat

Régóta terveztünk kis (felszínes) vízügyi gyorstalpaló bejegyzéseket, talán így majd másként ülünk kenuba, másként csapdossuk a vizet a nyári hőségben. Azok, akik csak elvétve kerülnek testközelbe ezekkel az állandóan változó, élő folyóvizekkel, azok (részben okkal) tartják azt a vízállást, vízállapotot  normálisnak, amivel nyaralásukkor találkoznak. És ez még akkor is így van, ha évről évre látunk hazai, Kárpát-medencei árvízi felvételeket.  Talán már megszokottá, monotonná is váltak ezek a képek.

Mai hír a csongrádi és békési belvízi-árvízi helyzet komolyra fordulása, és mivel az effélék ritkán dobják át magukat ingerküszöbünkön, megpróbálunk most térképpel és közérthető grafikonnal megvilágítani a témát,  a hírhez kicsit hozzátudóskodni. (A kifejezésről amúgy az a fényes történet jut eszembe, hogy gimiben nyári diákmunkaként egyszer a balatonakali kempingben dolgoztunk mint kapuőrök, s hogy' történt, hogyan nem, valahogy szóba elegyedtünk egy sráccal, az Imrével, aki a pápai húsgyárban volt fecniző, s amikor megtudta, hogy egyetemre készülünk, csak annyit fűzött hozzá: tudósok lesztek, b'zmeg?!)

A hír tehát:

"Egyre drasztikusabb a belvízhelyzet

Szarvas és Békésszentandrás belterületeit is veszélyezteti a szarvasi holtág, más néven a Kákafoki-holtág: a víz már elöntötte az alacsonyabban fekvő partszakaszokat. A szivattyúk nem bírták a felgyülemlett belvizet átemelni a Hármas-Körösbe.

Kelet-Magyarországon egy nap alatt legkevesebb ezer hektárral nőtt a belvíz által elöntött terület nagysága, több mint 28 ezer hektár földön áll a víz, a 12 belvízvédelmi szakaszból 11-ben rendeltek el készültséget. A szakemberek szerint ráadásul a válsághelyzet elhúzódhat, mivel a héten ismét jelentős mennyiségű csapadékra számítanak. Újabb árhullámok is kialakulhatnak a Tiszántúlon a várható esők miatt.

A Fekete-Körösön, a Hortobágy-Berettyón, a Sajón, a Taktán, a Krasznán, a Berettyó és a Sebes-Körös torkolatánál már másodfokú az árvízvédelmi készültség."

Szarvas és Békésszentandrás elhelyezkedése - a térképre egyet kattintva eltűnik a szövegbuborék:


Nagyobb térképre váltás
A két település "fölött" (tehát északra...) lévő kék vonal a Hármas-Körös, az észak-dél irányú kék kígyó pedig az említett holtág, amely az ország ötödik(!) legnagyobb állóvize. Itt található a történelmi Magyarország földrajzi középpontja is.


Hogy milyen is a jelenlegi vízszinthelyzet a hír utolsó mondatában említett folyók némelyikén, azt jól szemlélteti néhány, a VITUKI honlapjáról kölcsönzött hidrológiai jelentés grafikonja. Egyszerű ábrák, amelyekhez nem kell hosszabb szövegelés, legfeljebb csak egy egyszerű jelmagyarázat:

• az I. fokú árvízvédelmi készültségi szint meghaladása: sárga
• a II. fokú árvízvédelmi készültségi szint meghaladása: narancssárga
• a III. fokú árvízvédelmi készültségi szint meghaladása: piros
• az LNV (eddigi legnagyobb vízállás) szintjének meghaladása: lila
• az LKV (eddigi legkisebb vízállás) szintjének alulmúlása: kék

Tehát a Tisza néhány mellékfolyója ma és az elmúlt napokban - függőlegesen a centiméter, vízszintesen a naptári napok:

 A Sajó Sajópüspökinél:

:

 A Berettyó Szeghalomnál:

 A Fekete-Körös Antnál:

 A Hármas-Körös Békésszentandrásnál:

A súlyos(odó) belvízhelyzettel vert területek folyóvizei tehát magyarán szólva lassan fullon vannak, telítődnek, így még nehezebb beléjük szivattyúzni, rajtuk keresztül elvezetni a belvízként felgyülemlett csapadékvizet. (Bár a Sajó kétség kívül nem ehhez a térséghez tartozik, akárcsak a Takta és a Kraszna, de a hírben szerepelnek. A VITUKI honlapját pedig amúgy is érdemes nézegetni, nem véletlenül tettük fel a blog jobb felső sarkába a "kedvencek" közé!)

Na, hát így van ez valahogy... 

Sz'A'

Mese

Meserészlet. Paddle to The Sea (1966), rendező: Bill Mason (Kanada)

Éjszakai túra, december 29.

A csend csönd az asszony legnagyobb ajándéka, de ébenebb az éjjel, mint a hűtlen feleség tolldíszes, dús varkocsa - tartja állítólag egy indián bölcsesség. Vagy nem. Ám ha a nyári egek után wigwamod ajtaján bebólint  a téli éjjelt hátán cipelő rozsdás naplemente őszi halántéka, már készítheted  is díszes prém csizmádat. Akaszd vagy akasszad a padlásra  a napszítta hadiösvényeket megjárt mokasszinod, hisz' a fagyos szél már az utcákon söpri maga előtt a kint felejtett evezőket, s bizonyára a prérifarkas is magára húzta egyik-másik kenud, hogy ott szője huncut álmait, míg ama kikelet reája nem hinti lingyi-langyi leheletét.

Igen...

Hát igen...

Sok pipafüst száll még el a fák közt, míg a tavasszal újra lenyekken a tréler a gáton, roccan a kvarc fogaid közt, és a Kalandor gyors fa lapátja játszi-vidám nevetéssel csobban a hűs Tiberisbe ...szigetközi ágakba. Lesz majd olyan is! De ha december 29-én leszáll az éj, mi ismét, most már ötödszörre (vagy hatodszorra) is éjszakai túrára indulunk. Részletekről később többet pl. itt, de annyi  már biztos, hogy a fővárostól nem nagyon messzire lesz a túra, tehát Börzsöny, Pilis, Vértes stb., legfeljebb Mátra. Nagyjából este 8-10 között szoktunk indulni, s aztán valamelyik hajnali vonattal tökfáradtan, átázva, átfagyva haza.

       VHK - Éjjeli repülés

éjjel
álom szárny
álom szárnyból
göngyölődik ki a Hold
pázsit
forró pázsiton lép
ragyogás
lelkem a rét fölött
kószál
egyedül az éjjeli
pompa
birodalmában

lesz még éj hogy te is
itt légy
földi lélek csillagra kel
földbúrában csendben
lüktet
társam az éjjel

Sz'A'

Kenuzni csak akarni kell.

Santa Catalina Island, Los Angelestől kb. 70 km-re délre annak,

aki szeret térképet nézegetni...

SZ'A'

2010-es emlékek képekben!

Ispi jóvoltából túlnyomórészt eddig nem látott képek jutottak el szerkesztőségünkbe, amelyeket nem tartunk, nem tarthatunk vissza! Fotók a Bodrogról,

                       

                       a Szigetközből,

                                                                      

                                              Gemencről

                                                          és a Krumlovi Vízi Maratonról!

Összesen 122 darab színes emlék, "razglednica"!

Visegrád-Budapest az Eventus Klubbal

.
.
.
.
.

A múlt vasárnap (október 24-én) az EVENTUS KLUB által szervezett Visegrád-Budapest-adománygyűjtő vízitúrán készült képek kivételesen itt láthatók, ugyanis az eddig használt tárhelyünk betelt. (Amúgy senkit nem szeretnénk a Fácséra szoktatni, igyekszünk másik tárhelyet találni, vagy helyet túrni a régin.)

Itt pedg a szervezők oldala, ahol elolvasható, miért is volt ez az egész!

Sz'A'

Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely és környéke

.
 .
.
.

F E L H Í V Á S !

Sokakkal együtt mi is kérünk mindenkit, aki teheti, hogy adakozzon a vörösiszap-tragédia károsultjai  javára, a helyreállításra!

Ennek egyik sajátos módját (egynapos kenus felvonulás Visegrádtól Budapestig és az önkéntes túradíj felajánlása adományként) az evezős EVENTUS KLUB szervezi nemzeti ünnepünk másnapjára, vasárnapra, ennek részletes programja itt olvasható! Az alkalmon a Kalandor Vízitúra is részt vesz. (Lehet velünk is egyeztetni, jelentkezni október 21-éig, tehát csütörtökig a +36-30-948-4223-os számon vagy az info /kukac/ kalandor-vizitura.hu e-mail címen.

Egyéb pénzadományok a Magyar Kármentő Alapba.

A segítségnyújtás további lehetséges formáiról információ:  www.vorosiszap.com

Krumlovský Vodácký Maraton 2010. - BESZÁMOLÓ

Nem az a lényeg, hogy mind az öten a rajt előtti pillanatban ültünk először életünkben raftban, hanem az, hogy baromi jó volt! És a végén még a tűzoltókat is lenyomtuk! Márpedig ha valaki, akkor egy tűzoltó az ért a vízhez! Pláne öt vagy hat! És bizony a kenusaink is... beértek a célba!

Mert tényleg az az igazság, hogy ez a minden év októberének második szombatján megrendezett evezős maraton nekünk valahogy sosem verseny. Lehetne - és lehet, hogy hamarosan egyszer az is lesz -, de annyira élvezzük a zúgókat, rézsűket, sportutcákat, a nagy hullámokat, az adrenalint, az esetleges borulást és a közös röhögést, hogy nekünk tényleg pusztán a részvétel, a víz, a hullámhengerek, a táj, a hülyeség élvezete a fontos. Az egyetlen szabály - magunkkal szemben - az, hogy mindig jobbat menni, mint az előző évben. Ez rafttal tehát mindenképp sikerült...

.

.

.

.

Itt pedig a képek (Orsi, Ispi, Bandi lövései)!

Sz'A'

 

Zárótúra 2010.

Köszönjük mindenkinek, akik idén vagy idén is velünk jöttek kikapcsolódni bekapcsolódni, akik úgy döntöttek, hogy az egyre többet érő szabadidejüket velünk osztják meg, akik velünk eveztek, sátraztak, szedtek fát, kullancsot, pucolták a hagymát, krumplit, tésztát, a satöbbit, akik velünk itták a sört, csapkodták a szúnyogokat, böglyöket, vagy velünk majomhintáztak, áztak, borultak, süttették a hasukat a fűben és az aranyló fövenyen, akik velünk lófráltak a parton, velünk kacsáztak önfeledten lapos kaviccsokkal, és akikkel együtt kémleltük az eget, és mondtunk "kutyafittyet" a közelgő viharfelhőkre!

Ha nektek jól telt az évad, akkor nekünk is - köszönjük a visszajelzéseket! Köszönjük Kalandorok!

A zárótúra... A zárótúra felét meg elfújta a viharos szél: vasárnap ugyanis "közös megegyezéssel" már nem szálltunk kenuba. Eső ugyan már nem esett, de a szél ereje minimum kétségessé tette a normális evezést. Szombaton azért még napsütésben induló, nagy kört tettünk Dunakilitiről Doborgaz felé s még lejjebb. Este tábortűzön paprikáskrumpli - hogy valami teljesen közhelyes klasszikus bográcsétellel zárjuk a nyarunkat. Aztán csak tápláltuk, szítottuk a tüzet, és közben a hol szemerkélő, hol szakadó esőben a talpon maradtakkal akkorát buliztunk hajnalig (nem mintha ez a képeken bármennyire is látszódna), hogy még az asztalra is jutott néhányunkból... Végre egyszer csak mi voltunk a kempingben!

Szegény szarvasok csak most bőgtek igazán!

 Barna Gábor és a kempingfőnök: "létösszegzés"

Na, menjünk...

Mostantól tehát ismét takaréklángon üzemelünk, lesz majd persze ez-az (mindjárt pl. Krumlovsky Maraton, hagyományos éjszakai túra, szilveszteri parti, és még bármi is lehet!), de a bejegyzéseink is ritkulni fognak.

Eddig is igaz volt, és tobábbra sincs másként: bárki, aki rajtunk keresztül szeretné megosztani képeit, videóit, írását, az küldje el hozzánk az ismert csatornák valamelyikén! Búcsúzni meg nincs miért!

Sz'A'

Kalandor-esküvő - Petra és Gyuri!!!

Bár a most szombati kalandoros esküvőről és a lakodalomról beszámolót is ígértünk, ahelyett hadd álljon itt egy szívből szívhez szóló jótanács, biztatás:


Petra példája IS igazolja, hogy lány-nemű Kalandor-túrázóból túravezető-feleséggé, sőőőt: akár túravezetővé is lehet válni! "Ami azé' má' valami! Az meg má' nem semmi! Nem igaz? De!"

Azért teljesen mégse maradjon el az a beszámoló... Itt vannak a képek...

Sz'A'

Gemenc képekkel

Gemencen található Európa (egyik) legnagyobb ártéri erdeje. Ha a Duna vízállása Bajánál olyan, mint amilyen most hétvégén volt (550 cm körüli), vagy annál talán egy kissé (kb. 1 méterrel) magasabb, akkor a lehető legideálisabb helyszín kenuval felfedezni a vidéket. A fák között magunkat bakancsok helyett evezővel hajtva máris megváltozik az erdei kirándulásról addig kialakult fogalmunk. Mohos élő és elhalt fatörzsek, korhadt, gombával és páfránnyal benőtt tuskók között. A pára és a köd megreked a kérges oszlopok szorításában, összemosódik az erdő, ha a sötét mélyébe tekintünk. Mindemellett ha még csöndben is tudunk maradni, ősszel a hajóinkból ülve (akár nappal is) hallhatjuk a szarvasok bőgését.

Nagyobb térképre váltás

Szeptemberben persze nagyobb a kockázata az esőben evezésnek, abban azért mégis reménykedtünk - mi mást tehettünk volna -, hogy nem mindkét evezős nap kell esőben a kisvasúttal kivonatozni a Nyári legelő megállóig, aztán a szutykos-sáros-csúszós meredek partról a hajó padjára ülni, aztán hol enyhébb, hol intenzívebb csapadék alatt várni, amíg mindenki vízre száll. Mégis így történt. Edzett lélek kellett, annyi biztos, de mély nyomot mégsem ez hagyott bennünk.  A Gemencen kanyargó Rezéti-Duna-ág és a vízzel elöntött erdők az összes lankadhatatlan Kalandort lenyűgözték. Nyirkos, sötét, párás-ködös félhomály, sejtelmes-nyugalmas csend fel-felbőgő szarvasokkal. Gemencből csak egy van.



Képek itt... 

Sz'A'

Modoros antikvitás a vízitúrázásról (II.rész)

(<<<<<AZ ELŐZŐ RÉSZ)

Íme hát a Közép-tiszai vízitúra-kalauz idézgetésének folytatása...

A szalonnasütés szabályai a következők:

- ...
- Minél vastagabb, annál jobb a szalonna.
- A laposra faragott nyársat a szalonna alján, a szalonnabőr közelében szúrjuk át úgy, hogy a nyárs lapja a szalonnabőrrel párhuzamos legyen...
- A szalonnát be kell hasogatni hosszában (de nem mélyen), legyezőszerűen úgy, hogy az egy sarokra futó csatornákon csurogjon ki a zsír sütése közben.
- A nagy szelet kenyeret, amire a szalonna zsírját csurgatjuk, okvetlenül(!) meg kell pirítani, mert sem a sült szalonna, sem a belőle zsírozott kenyér enélkül nem az igazi. Ezt nyomban a tűzgyújtás után lehet elvégezni úgy, hogy a kenyérszeletet kis vesszőnyalábokkal feltámasztjuk a földön a tűz körül (alátéve egy-két vessződarabot, hogy ne piszkolódjon), s mindkét oldalán megpirítjuk.
- A nyársat nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé, legfeljebb vízszintesen kell tartani...
- Amikor már nem csepeg a zsír a szalonnából, finom étkünkkel elkészültünk. A forró szalonnát ekkor hideg vízbe kell mártani...

Mindannyian kíváncsiak vagyunk, ki süt szabályok mentén szalonnát... Megnézném a Kalandor-túrázókat, amint egyik kezükben (nem az első pohárka) tarpai szilvapálinkát tartják, másikban meg ezt a kézikönyvet, és összevont szemöldökkel mormolják és magyarázzák egymásnak, mit hogyan kell... Ez a fajta szabályosság külön megmosolyognivalóvá válik azután, hogy a könyv az előbb idézett szöveg előtt egy oldallal  a szabad tábortüzezés hangulatáról beszél:

A szabad tűzhely használata az emberiség őstörténetébe nyúlik vissza. Az azóta eltelt óriási idő ellenére ma is él a fából rakott szabad tűz varázsa. Valahol minden emberben ott gyökeredzik a tűz szeretete. A szabad tűznél való ételkészítés és melegedés utáni vágyakozás annál erősebb, minél inkább urbanizálódunk. Napjainkban mindenki keresi a szabadban tartózkodás, sütés főzés és hangulatos étkezés lehetőségeit, mert az ételek készítése, elfogyasztása társas szertartás. Sokan segítenek, szítják a tüzet, fát és vizet hordanak, nézik a műveleteket, tanácsokat adnak, kifogásolnak, miközben a nyersanyagból elkészül a remek ízű étel. Ez a látvány szórakozást, az ételek illata, íze felejthetetlen élményt nyújt.

A szabadban terítésnek, étkezésnek egészen különös a varázsa. A természet nyújtotta színpompás keret, az aranyos naplemente, az ezüstös holdfény, a pattogó tűz, a bográcsban főzött étel rotyogása, a parázson piruló hús illata, a hűtött italtól hamvas pohár és még számtalan apróság teszi kellemessé, változatossá a szabadban étkezést.

De vajon kell-e ezt (főleg ilyen artikuláltan) leírni? Arról meg ne is beszéljünk, hogy a "természet színpompája" keret-e - nem pedig maga a valóság, amelynek mi (de különösen egy olyan túrázó, aki könyvből tanul szalonnát sütni) az aprónál is picinyebb részletei vagyunk...

Ha nem tartanánk olcsó, könnyen szerzett "jópontnak", a  műből ide idézhetnénk még a latrinakészítés és -használat szintén nagyon alapos "szabályzatát", ám inkább azzal zárjuk sajátos könyvbemutatónkat, hogy hangsúlyozzuk: a kötet - mindezek mellet - telis-tele van hasznos, a túra útvonalát leíró részlettel: a vidék flórájának és faunájának (botanika és ornitológia), építészetének, halászatának, kultúrtörténetének bemutatásával. Fontos részlet az elsősegélynyújtás taglalása, a tiszai vízrendszer jelenkori és történeti állomásainak ismertetése, időjárási alapjelenségek plasztikus, szöveges megfestése, térképrészletek (plusz egy külön a könyvből kiemelhető nagyméretű, kihajtogatható túratérkép!), jelmagyarázatok satöbbi, és a többi...

Sz'A'

Modoros antikvitás a vízitúrázásról (I.rész)

Megélénkült pénteken délután a nagykörűi Tisza-part. A gát tövében csehszlovákiai családok vertek tanyát, lejjebb úttörők sátrai sorakoznak. És ahogy esteledett, telt-múlt az idő, úgy gyarapodott a sátorváros a Tisza-parton. Kinek-kinek ízlése, no meg tehetsége szerint főtt a paprikás krumpli nyílt tűzön, vagy a gázfőző lángjánál. A XIII. Nemzetközi Tisza-Túra résztvevői érkeztek meg. [...] Nem fárasztó három hétig egyfolytában evezni? - faggatom Földvári Katalin budapesti óvónőt. - Dehogynem!

[...] Mi a Tisza-Túra varázsa? Egyszerűen jól érzik magukat az emberek a természetben. Magunknak főzünk, igaz, néha hazatelefonálunk, hogy küldjenek még pénzt. Barátságok, szerelmek szövődnek.

(Egri Sándor riportja a Szolnok megyei Néplap 1985. augusztus 8-i számából)

Fényévekre álljon tőlünk, hogy pusztán a még mindig tartó retro-majmolást lovagoljuk meg a fenti idézettel. Néhány napja kaptam valakitől azt a "szakkönyvet", amely többek között a Néplapból vett részlettel próbál kedvet csiholni a vízitúrázáshoz. A több, mint 200 oldalas kiadvány, a Közép-Tiszai vízitúra-kalauz (Aqua Kiadó, 1989.) elképzelhetetlen részletességgel, még pontosabban: megmosolyognivaló akkurátussággal, körülményességgel, fontoskodással, hivataloskodással tér ki MINDENRE, ami akárcsak érintőlegesen is szóba jöhet egy evezős túra előtt, közben és után. Ezért idézgetünk most ebből a műből. Az apropót nyilván maga a könyv témája is adhatná, a nyelvi "cirkuszságok" pellengérre állítása azonban külön öröm! Tehát egyáltalán nem alázni, hanem mosolyogtatni szeretnénk! Akinek hiányzik, az képzeljen szinte minden idézett sor (kifejezés, szókapcsolat) mellé mosolygós & kacsintós szmájlikat, hová többet, hová kevesebbet... De van, ahová nem elég egy-két "XD"... Hadd ne sugalljunk!

Az előbbiekben felsorolt aprólékos és gondos előkészület után elkövetkezik a túra napja.

Az indulás előtt a gyülekező jelenti az első izgalmat: megérkezik-e mindenki, nem késik-e valaki, s nem maradt-e otthon valami fontos dolog. [...] A vízi túra élére képzett, jó ütemérzékű túrázót állítsunk, aki ismeri a vizet és a partalakulatokat, s egyenletes iramot tud diktálni. (Ez lehet minden nap másik csónak is.) A túrázók utolsó járműve a biztosító csónak. [...] A vezető csónakot megelőzni vagy a biztosító csónaktól lemaradni nem szabad. [...] A napi túra első részét lehetőleg megállás nélkül tegyük meg. Evezésre a kora reggeli vagy a késő délutáni időszak a legalkalmasabb.

[...]

A tábor bontásánál a telepítéskor alkalmazott sorrendet fordítva kell végrejhajtani az alábbiak szerint:

- a latrina betemetése

- a szemétgödör betemetése

- a tűzhely ... megjelölése keresztbe rakott fadarabokkal

- a kerítés elbontása

- sátorbontás

A sátor bontásának menete a következő:

- a sátorból kipakolunk

- a sátor belső részét kitisztítjuk

- a sátor külső részét lesöpörjük

- a cövekeket felszedjük

- a belső rudazatot eltávolítjuk

...

Üvegeket vagy konzervdobozt ne dobáljunk a folyóba, de ne dugdossuk el a bokrok közé sem...

MÉG SZAFTOSABB FOLYTATÁS HAMAROSAN!

"...az egyéb közterületen történő sátorverés..."

Sz'A'

Rendkívüli kaland!!!

A múlt héten hatnapos hakni Bodrog-túrán lapátoltam egy kenu farán. Hakni, mert nem kalandoros szervezés volt: négy gimis srác, hat lány + kedves, ismerős ofő-tanárnő.

Rendes, tiszta lelkű ember akaratlanul is csak a jóra emlékszik (majd).

Bodrog

Pl.

• 
  
  Vettem Kvaszingertől Aszú fordítást Olaszliszkán. Ez rendben van.
• 
  
  Végre nem csak a borról beszélgettem vele. Ez még inkább rendben van.
• 
  
  Minden vihart sikerült a parton és este kibekkelnünk. Nagyon rendben van.
• 
  
  Mindezek előtt boboztunk a régió leglegebb bobpályáján, Sátoraljaújhelyen. Okés.
• 
  
  Felsőbereckiben kaptunk a börtönpaptól csak úgy nem kevés fagyipénzt! Lájk!
• 
  
  Elsüllyedt egy négyes kenu. Öööö... Hűha! Hát ez nagyon nincs rendben!Elsüllyedt egy kenu? A Bodrogon? Igen, igen: a Bodrogon a túra legelső napján, a "bemelegítésen" elsüllyedt egy kenu! És a négy, amúgy nagyarcú 16-17 éves srác nem tudta megfordítani, fenntartani, tolni-ráncigálni a part felé. A víz meg még jó hogy lenyelte. Ilyen még nem volt!

De legalább nem tudtak sátrat állítani a fiúk, úgyhogy a lányok segítettek nekik. Nem baj, viszont az összehajtogatás sem ment egyedül. Ott is egy lány segített.

És van ilyen! És tényleg!

Sz'A'

Felhő, víz, pipa, kenu

Felhő és víz. Evezz úgy...

A felhők megvannak nélkülünk is. Feltartóztathatatlanul áramlanak, mint szimatuk és ösztönük után a szabadon vonuló lappföldi rénszarvashordák. Utak, hidak, házak, üzemek, megyék nélkül is ugyanúgy tennének, ugyanúgy tesznek, és ugyanúgy tettek mindig is. Nemcsak hétezer, de hétezerszer hétezer évvel ezelőtt is - anélkül, hogy lettek volna valaha évek. És mi az, hogy felhőkarcoló? Ugyanmár...

Nem kell rájuk gondolni, nem kell látni kiterjedésüket: anélkül is elvannak, és keresztüllebegnek kerítések, szántók, dűlők, zsombékok, folyók és repülőterek fölött, mindig, megállás nélkül. Mindegy nekik az elnevezés, a kategorizálás: ezzel mit sem törődve vonulnak.

Ha kenuban ülve evezel a vizen, akármerre nézel, láthatóak: fölfelé az égen, előre a horizonton, lefelé pedig a folyó vizén úsznak.

A felhők vetette vándor foltok az esti sötétséggel ugyan eltűnnek a dombok lankáiról és halmairól, a felhők akkor is vonulnak tovább. Alszol és vonulnak, alszol és vonulnak. Alszol, de vonulnak.

Evezz egyszer úgy, hogy - ha nem te vagy a kormányos - lapátolsz, lapátolsz, de folyamatosan fölfelé nézel, ameddig csak bírja a nyakad. A szemed sarkában hátraszaladnak a part menti fák, de a felhők felettetek kísérik a hajótokat, valahogy (de csak körülbelül) így:

Sz'A'

Hírek fényképes beszámolóval

Egy "A" pontból induló "f" egyenes vektoros tükrözése a térben - adott "K" koordinátarendszeren belül - olyan... ööö...  eltolás(?), amely a  - kalandoros vízitúrák esetében - ugyan hasonló, ámde amúgy meg teljesen más élményt eredményez... Ebből fakadólag tehát mintegy ki is jelenthető, hogy... hogy az effajta művelet nem is annyira tükrözés, hanem asszem elforgatás, amúgy meg nem is értek ehhez...

A lényeg az, hogy most annyira, de annyira besűrűsödtek a programok, hogy a kalandorok a mostani hétvégétől a Szigetközből ("A" pont) szétspricceltek szó szerint minden irányba (=egyenesek). Elindult ugyanis a remegve várt, dél-csehországi Moldva-túra Petrával és Gyurival, mozgásban a Mosoni Szocsival és Hargitai Bandival, most szálltak vízre a Dráván Gábor és Zoli, ahová menet közben megjön Tas (Gábor meg fel a Szigetközbe egy négynaposra Gergővel), én meg mindjárt a Bodrogon haknizom egy megcsappant gimis osztállyal.

Szóval...

A hétvégén pedig ez volt:

Ni!

Sz'A'

Rába-túra

Don Quijote és Sancho Panza csendesen ballagva harmadnapra eljutottak az Ebro Rába vizéhez. A folyó látványa igen nagy örömet szerzett Don Quijoténak, mert valóban gyönyörűség is volt a kies partot, a tiszta árt, a csendes csobogást és a folyékony kristály gazdag bőségét szemlélni. Ez a vidító látvány számos szerelmes gondolatot újított fel emlékezetében...

Amint így mentek, mendegéltek, egyszer csak egy lélekvesztő tűnt szemükbe: evező vagy halászkészség nem volt benne, egy part menti fa derekához kötve himbálózott a vizen. Don Quijote széjjelnézett, de sehol senkit nem látva egyszerre csak, se tette, se vette, leszállt Rocinantéról, Sanchót is leszólította a szamaráról, s megparancsolta, hogy kösse valami jegenyéhez vagy fűzfához a két barmot...

- Tudnod kell, Sancho, hogy ez a hajó itt előttünk egyenesen arra szólít és hí föl engem - nem tulajdoníthatok e jelnek más értelmet -, hogy szálljak be s menjek vele valamely lovag vagy egyéb szükségben levő előkelő személyiség segedelmére, akinek okvetlenül igen nagy veszedelemben kell lennie: így szokott ez lenni a lovagregényekben is, ha varázslók fordulnak elő és szerepelnek. Ha ugyanis valamely lovag kelepcébe jutott és csak egy másik lovag szabadíthatja ki, aki azonban két-háromezer mérföldnyire vagy még ennél is messzebb van, vagy valami felhőn ragadják magukkal a szabadítót, vagy valami csónakot küldenek eléje, ő beszáll, s akkor aztán egy szempillantás alatt vagy a levegőben, vagy a tengeren át oda röpítik, ahol éppen szükség van segedelmére. Látod, Sancho, ez a bárka is éppen ezért van itt; olyan igaz ez, mint hogy most nappal van, s még alkonyat előtt pányvázd ki a szürkét és Rocinantét, s azután bízzuk Isten vezető kezére magunkat, mert én el nem állok a hajóra szállástól, nem én, ha mezítlábas barátok kérnének is!

(M. de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Manca. II rész 29.fej.)

...És mi a múlt héten nem csak efféle kaladokba keveredtünk, de megtudtuk (és a válasz szállóige lett), mit kell tenni eső közeledtével a kint száradó ruháinkkal, megtudtuk, miért jó, ha van nálunk körömvágó olló, megtudtuk, hányszor borulhat egy ember egy túrán, azt is, hogyan lehet youtube-os kocsmatrükkökből meggazdagodni, hány főt bír el egy kenu, és hogyan kell vízbe és kétségbe esetten szemüveget keresni. És igen! Végre személyesen is találkozhattunk a Rába Királyával, e folyó Matula bácsijával; igaz borzas képét lefényképezni - akár a Loch Ness-i szörnyet, vagy egy jetit - nem tudtuk, így továbbra is arc nélküli titokban marad a név: B.Tibi.

A mítoszokkal teli élő legenda tehát továbbra is felismerhetetlen...

A túra családias hangulata miatt ezúttal kissé dominálnak a portrék és a portré-jellegű fotók...

Sz'A'

Felhő és víz. Maradni vagy meglépni?

A minap egy reggel nem ellenállhatatlan, nem is visszautasíthatatlan, ám az akaratomnál makacsabb elhívást éreztem. Pusztán csak nem szólt több amellet, hogy megtagadjam a parancsot, mint amellett, hogy beálljak mögé. Így aztán amikor ennek engedve - Urambocsá' - elkezdtem játszani az ősrégi Call of Duty nevű, II. világháborús játékkal, és az Eder folyót tóvá (Edersee) felduzzasztó, hatalmas betongát belsejében az Örök Vadászmezőkre (ill. a Mennyországba vagy a Pokolba) küldtem több tucat szerencsétlen német sorkatonát, majd a gát alatt kiértem a szabadba: a víz folyásirányába fordulva megálltam. A környező csúcsok fölötti bolyhos és tétova felhőket alulról púderezte be a lemenő nap, s arra gondoltam, hogy bizony, bizony, mondom nektek: nem lenne meglepő, ha a háborúban ilyenkor elbőgné magát valaki. Nem a gemütliche fölhőkre vetett fények esztétikáját látva, hanem azért, mert ezen fények és távlatok szerint azon a helyen túl, ahol most éppen állok, azon túl, azon kívül van másutt is.

Haza akarok menni! El akarok inne tűnni!

Mi is ez itt? Mit is keresek én itt? Mi közöm van nekem ehhez?! Ott a zöld fű, amire hanyatt feküdhetnék, majd rajta keresztül folyóba csoszoghatnék. Felszakadt, mocskos zubbonyom lassan a bőrömig átitatódna a hullámokkal s a halak által felkavart iszapbuborékokkal - vérfürdő helyett hűvös, tiszta víz -,  és visszafogott, hangtalan tempózással  lecsorognék kilométereken át egy elhagyatott, bozót-rejtekes partszakaszig az éj takarója alatt. Meglépnék, lelépnék. Túlélni mindent. De nagyon mindent.

(És arra is gondolhatnék, hogy... egyszerűbb, gyorsabb, kényelmesebb lenne mindez például egy kenuval. És akkor még a blogra is meg lehetne írni...)

A véres ütközetek jelentős része a természetben zajlik. (Vagy ez már a múlt?) A tömegből látszólag ki nem emelkedő közkatonára az összecsapások közepette vagy egy váratlan (de nagyon is várt) tűzszünet idején rátörhet az a pillanat, ami Andrej herceget is meglepte a Háború és békében:

Kinyitotta szemét: azt remélte, meglátja, hogyan végződött a franciák meg a tüzérek tusája: szerette volna tudni, leszúrták-e a rőthajú tüzért, elfoglalták-e az ágyúkat, vagy sikerült-e megmenteni őket. De nem látott semmit. Nincs már felette semmi, csak az ég, a magas ég: nem derült, de mégis mérhetetlenül magas, és szürke felhők úsznak rajta csendesen. „Milyen csendesen, nyugodtan, ünnepélyesen, egészen másképp, mint ahogy én futottam - gondolta Andrej herceg -, egészen másképp, mint ahogy mi futottunk, kiabáltunk a rekedésig; egészen másképp, mint ahogy dühös és ijedt arccal az a francia meg az a tüzér rángatta egymás kezéből a tisztítóvesszőt - egészen másképp úsznak a felhők ezen a végtelen, magas égen. Hogy’ nem láttam meg én azelőtt ezt a magas eget? De boldog vagyok, hogy végre megismertem! Igen! Hiúság minden és csalás, csak ez a végtelen ég nem az! Nincs is, nincs is kívüle semmi. De még az ég sincs, nincsen semmi sem, csak csönd és nyugalom. Hála Istennek!...

          (L. Ny. Tolsztoj: Háború és béke. I. könyv, 16. fej.)

A múlt heti hőség idején állítólag azt mondta valaki a téjvébe', hogy nagyon meleg van, kint nagyon sok a szúnyog, úgyhogy maradjon mindenki otthon.

Így megy ez.

Sz'A'

Raft- és szlalompálya a dunacsúnyi duzzasztónál - FÉNYKÉPES BESZÁMOLÓ

Akárcsak az előbbi beszámolónk, a mostani is a mögöttünk lévő, hossszú hétvégéről mesél, ezúttal még több fotóval. A mosonis hétvége első napján a csapat felevezett a dunacsúnyi erőmű "közelébe", ahol kiszállás után azért még menetelni kellett vagy 2 km-t a negyvenötmillió fokban, hogy a pályához érjünk, de... de tegyük a szívünkre az evezőnket! Nem érte meg? Nem? Dehogynem!

Íme a temérdek fotó a hűs vízben csúszó, forgolódó, ugráló, bukdácsoló kajakokról, raftokról, vízbe esett emberekről!

Ide kattints, ha megnéznéd a többit is!

Sz'A'

Ritka alkalom: zsilipelés Dunakilitinél! Beszámoló

A múlt héten poszt- és preturikus időszakban (gyk. két túra között...) kalandoros túravezetők családtaggal, barátokkal néhány napot közösen lötyögtünk a dunakiliti Vadvíz kempingben, amikor egyszer csak, Uramfia!, kiderült, hogy éppen most halad el mellettünk a Nemzetközi Dunatúra (TID), amely alkalomból szinte kivételesen megnyílik a Dunakilitinél épített duzzasztómű zsilipkamrája! Nosza, illa-berek, nádak-erek, odahagyva sörcsapot-padot feleveztünk a Benda-bukón az Öreg-Dunára, ahol éppen akkorra ért oda a raj, és feltűnés nélkül csatlakoztunk hozzájuk. Bő három kilométert lapátoltunk-csorogtunk immár lefelé, amíg a zsilipbe beértünk. Szerettünk volna a duzzasztómű vezérlőpultjánál fontoskodva nyomkodni a gombokat, de erre valahogy nem került sor. Így aztán az utolsó kenu, kajak, ladik megérkezte után hozzáértő kezek engedték le mögöttünk a kaput. Ezután - mintha a kádban kihúznák a dugót - leengedték alólunk a vizet; természetesen annyi azért bőségesen maradt, hogy aztán az előttünk lévő kétszárnyú vas kapu kitárulása után nekilódulhassunk!

Kattints a zsilipelés többi képéhez!

A szűk kalandoros csapat egyik fele a zsilipelés után rögtön partra is szállt, hiszen még át kellett cihelődni a hétvégis Mosoni-túra starthelyére, a rajkai Aranykárász Kempingbe. A maradék két kenu a főként szlovák és néhány magyar ill. német tagból álló mezőnnyel a denkpáli hallépcsőig evezett le az Öreg-Dunán, a nemzetköz továbbhaladt, mi onnan  Szigetközben vissza a kempingbe, Kilitire.

Sz'A'