A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

2013. március 13., szerda

Íme a 2013-as Kalandor-túrák!!!












(Ezzel mint blogszerkesztő/író - négy év után - el is búcsúzom. Jó vót, de a színvonal kezdett "egyenetlenné válni", és kb. egy éve untam is. Persze nem a kalandorozást, az evezést, hiszen ebből a szempontból pl. az elmúlt év éppen kiemelkedő volt; ám ez a fajta blogolás részemről vagy bennem elfáradt. A kalandoros FB-oldal szerkesztését is amúgy már novemberben lepasszoltam. Jobb ez így. Bandi vótam.)


Szemkeő András





Utószó egy kis frissítéssel, személyes véleménnyel: a március 15-ei szokatlanul havazós, viharos szeles időjárás népi reakciója pontot tett arra az évek óta tartó gondolatmenetemre, amit most ezennel kicsit szomorkás hangulattal összegzek is:

sokan és egyre többen gondolják, hogy a "természet az egy jó dolog" (és trendi is ökobioszerűen gondolkodni), de amint szorosabban kell vele érintkezni, ott már esetenként lefelé mutat a hüvelykujj. A napsütés jó és "fincsi", és jól mutat a kiposztolt, napszemüveges profilképemen, de azért ne má' hogy leégjek, hallod! Megérzem a föld friss illatát tavasszal, áhítattal szívom magamba, de a büdös, vakondokot, ha apró kupaccá túrja fel, szívlapáttal csapom agyon, vagy elektromos riasztóval űzöm el az anyjába. A víz jó, de csak a rozsdamentes, kicsempézett, fertőtlenített velneszhétvégén. Az élmény addig tartson, a természet addig legyen közel, amíg Én Akarom. Oszt' GPS-szel jól megjelölöm. Az élmény most kell és nekem. Ki - & bekapcsolom.

Csak egy kommentrészletet idézek ide egy autóban elakadt, várakozó, (amúgy kétségtelenül szorult helyzetben lévő) öntudatos hölgytől: ...felháborító! Hiszen felháborító, hogy nem azonnal és nem őt mentették ki elsőnek. Nem tíz percen belül, nem egy (két, három stb.) órán belül. Őt.


A hóátfúvás, a hideg, a tél az ilyen vót mindig, ilyen marad remélem mindörökre. Hála Istennek sosem fogjuk magunk alá gyűrni, bekeretezni, fájlosítani.



Én beszéltem.