A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

2010. szeptember 27., hétfő

Zárótúra 2010.

Köszönjük mindenkinek, akik idén vagy idén is velünk jöttek kikapcsolódni bekapcsolódni, akik úgy döntöttek, hogy az egyre többet érő szabadidejüket velünk osztják meg, akik velünk eveztek, sátraztak, szedtek fát, kullancsot, pucolták a hagymát, krumplit, tésztát, a satöbbit, akik velünk itták a sört, csapkodták a szúnyogokat, böglyöket, vagy velünk majomhintáztak, áztak, borultak, süttették a hasukat a fűben és az aranyló fövenyen, akik velünk lófráltak a parton, velünk kacsáztak önfeledten lapos kaviccsokkal, és akikkel együtt kémleltük az eget, és mondtunk "kutyafittyet" a közelgő viharfelhőkre!

Ha nektek jól telt az évad, akkor nekünk is - köszönjük a visszajelzéseket! Köszönjük Kalandorok!





A zárótúra... A zárótúra felét meg elfújta a viharos szél: vasárnap ugyanis "közös megegyezéssel" már nem szálltunk kenuba. Eső ugyan már nem esett, de a szél ereje minimum kétségessé tette a normális evezést. Szombaton azért még napsütésben induló, nagy kört tettünk Dunakilitiről Doborgaz felé s még lejjebb. Este tábortűzön paprikáskrumpli - hogy valami teljesen közhelyes klasszikus bográcsétellel zárjuk a nyarunkat. Aztán csak tápláltuk, szítottuk a tüzet, és közben a hol szemerkélő, hol szakadó esőben a talpon maradtakkal akkorát buliztunk hajnalig (nem mintha ez a képeken bármennyire is látszódna), hogy még az asztalra is jutott néhányunkból... Végre egyszer csak mi voltunk a kempingben!

Szegény szarvasok csak most bőgtek igazán!
























 Barna Gábor és a kempingfőnök: "létösszegzés"



















Na, menjünk...




Mostantól tehát ismét takaréklángon üzemelünk, lesz majd persze ez-az (mindjárt pl. Krumlovsky Maraton, hagyományos éjszakai túra, szilveszteri parti, és még bármi is lehet!), de a bejegyzéseink is ritkulni fognak.

Eddig is igaz volt, és tobábbra sincs másként: bárki, aki rajtunk keresztül szeretné megosztani képeit, videóit, írását, az küldje el hozzánk az ismert csatornák valamelyikén! Búcsúzni meg nincs miért!



Sz'A'










2010. szeptember 23., csütörtök

Kalandor-esküvő - Petra és Gyuri!!!





Bár a most szombati kalandoros esküvőről és a lakodalomról beszámolót is ígértünk, ahelyett hadd álljon itt egy szívből szívhez szóló jótanács, biztatás:


Petra példája IS igazolja, hogy lány-nemű Kalandor-túrázóból túravezető-feleséggé, sőőőt: akár túravezetővé is lehet válni! "Ami azé' má' valami! Az meg má' nem semmi! Nem igaz? De!"

Azért teljesen mégse maradjon el az a beszámoló... Itt vannak a képek...




Sz'A'

2010. szeptember 14., kedd

Gemenc képekkel




Gemencen található Európa (egyik) legnagyobb ártéri erdeje. Ha a Duna vízállása Bajánál olyan, mint amilyen most hétvégén volt (550 cm körüli), vagy annál talán egy kissé (kb. 1 méterrel) magasabb, akkor a lehető legideálisabb helyszín kenuval felfedezni a vidéket. A fák között magunkat bakancsok helyett evezővel hajtva máris megváltozik az erdei kirándulásról addig kialakult fogalmunk. Mohos élő és elhalt fatörzsek, korhadt, gombával és páfránnyal benőtt tuskók között. A pára és a köd megreked a kérges oszlopok szorításában, összemosódik az erdő, ha a sötét mélyébe tekintünk. Mindemellett ha még csöndben is tudunk maradni, ősszel a hajóinkból ülve (akár nappal is) hallhatjuk a szarvasok bőgését.



Szeptemberben persze nagyobb a kockázata az esőben evezésnek, abban azért mégis reménykedtünk - mi mást tehettünk volna -, hogy nem mindkét evezős nap kell esőben a kisvasúttal kivonatozni a Nyári legelő megállóig, aztán a szutykos-sáros-csúszós meredek partról a hajó padjára ülni, aztán hol enyhébb, hol intenzívebb csapadék alatt várni, amíg mindenki vízre száll. Mégis így történt. Edzett lélek kellett, annyi biztos, de mély nyomot mégsem ez hagyott bennünk.  A Gemencen kanyargó Rezéti-Duna-ág és a vízzel elöntött erdők az összes lankadhatatlan Kalandort lenyűgözték. Nyirkos, sötét, párás-ködös félhomály, sejtelmes-nyugalmas csend fel-felbőgő szarvasokkal. Gemencből csak egy van.



Képek itt... 






Sz'A'




2010. szeptember 7., kedd

Modoros antikvitás a vízitúrázásról (II.rész)




Íme hát a Közép-tiszai vízitúra-kalauz idézgetésének folytatása...

A szalonnasütés szabályai a következők:

- ...
- Minél vastagabb, annál jobb a szalonna.
- A laposra faragott nyársat a szalonna alján, a szalonnabőr közelében szúrjuk át úgy, hogy a nyárs lapja a szalonnabőrrel párhuzamos legyen...
- A szalonnát be kell hasogatni hosszában (de nem mélyen), legyezőszerűen úgy, hogy az egy sarokra futó csatornákon csurogjon ki a zsír sütése közben.
- A nagy szelet kenyeret, amire a szalonna zsírját csurgatjuk, okvetlenül(!) meg kell pirítani, mert sem a sült szalonna, sem a belőle zsírozott kenyér enélkül nem az igazi. Ezt nyomban a tűzgyújtás után lehet elvégezni úgy, hogy a kenyérszeletet kis vesszőnyalábokkal feltámasztjuk a földön a tűz körül (alátéve egy-két vessződarabot, hogy ne piszkolódjon), s mindkét oldalán megpirítjuk.
- A nyársat nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé, legfeljebb vízszintesen kell tartani...
- Amikor már nem csepeg a zsír a szalonnából, finom étkünkkel elkészültünk. A forró szalonnát ekkor hideg vízbe kell mártani...


Mindannyian kíváncsiak vagyunk, ki süt szabályok mentén szalonnát... Megnézném a Kalandor-túrázókat, amint egyik kezükben (nem az első pohárka) tarpai szilvapálinkát tartják, másikban meg ezt a kézikönyvet, és összevont szemöldökkel mormolják és magyarázzák egymásnak, mit hogyan kell... Ez a fajta szabályosság külön megmosolyognivalóvá válik azután, hogy a könyv az előbb idézett szöveg előtt egy oldallal  a szabad tábortüzezés hangulatáról beszél:


A szabad tűzhely használata az emberiség őstörténetébe nyúlik vissza. Az azóta eltelt óriási idő ellenére ma is él a fából rakott szabad tűz varázsa. Valahol minden emberben ott gyökeredzik a tűz szeretete. A szabad tűznél való ételkészítés és melegedés utáni vágyakozás annál erősebb, minél inkább urbanizálódunk. Napjainkban mindenki keresi a szabadban tartózkodás, sütés főzés és hangulatos étkezés lehetőségeit, mert az ételek készítése, elfogyasztása társas szertartás. Sokan segítenek, szítják a tüzet, fát és vizet hordanak, nézik a műveleteket, tanácsokat adnak, kifogásolnak, miközben a nyersanyagból elkészül a remek ízű étel. Ez a látvány szórakozást, az ételek illata, íze felejthetetlen élményt nyújt.
A szabadban terítésnek, étkezésnek egészen különös a varázsa. A természet nyújtotta színpompás keret, az aranyos naplemente, az ezüstös holdfény, a pattogó tűz, a bográcsban főzött étel rotyogása, a parázson piruló hús illata, a hűtött italtól hamvas pohár és még számtalan apróság teszi kellemessé, változatossá a szabadban étkezést.


De vajon kell-e ezt (főleg ilyen artikuláltan) leírni? Arról meg ne is beszéljünk, hogy a "természet színpompája" keret-e - nem pedig maga a valóság, amelynek mi (de különösen egy olyan túrázó, aki könyvből tanul szalonnát sütni) az aprónál is picinyebb részletei vagyunk...


Ha nem tartanánk olcsó, könnyen szerzett "jópontnak", a  műből ide idézhetnénk még a latrinakészítés és -használat szintén nagyon alapos "szabályzatát", ám inkább azzal zárjuk sajátos könyvbemutatónkat, hogy hangsúlyozzuk: a kötet - mindezek mellet - telis-tele van hasznos, a túra útvonalát leíró részlettel: a vidék flórájának és faunájának (botanika és ornitológia), építészetének, halászatának, kultúrtörténetének bemutatásával. Fontos részlet az elsősegélynyújtás taglalása, a tiszai vízrendszer jelenkori és történeti állomásainak ismertetése, időjárási alapjelenségek plasztikus, szöveges megfestése, térképrészletek (plusz egy külön a könyvből kiemelhető nagyméretű, kihajtogatható túratérkép!), jelmagyarázatok satöbbi, és a többi...




Sz'A'











2010. szeptember 2., csütörtök

Modoros antikvitás a vízitúrázásról (I.rész)

Megélénkült pénteken délután a nagykörűi Tisza-part. A gát tövében csehszlovákiai családok vertek tanyát, lejjebb úttörők sátrai sorakoznak. És ahogy esteledett, telt-múlt az idő, úgy gyarapodott a sátorváros a Tisza-parton. Kinek-kinek ízlése, no meg tehetsége szerint főtt a paprikás krumpli nyílt tűzön, vagy a gázfőző lángjánál. A XIII. Nemzetközi Tisza-Túra résztvevői érkeztek meg. [...] Nem fárasztó három hétig egyfolytában evezni? - faggatom Földvári Katalin budapesti óvónőt. - Dehogynem!

[...] Mi a Tisza-Túra varázsa? Egyszerűen jól érzik magukat az emberek a természetben. Magunknak főzünk, igaz, néha hazatelefonálunk, hogy küldjenek még pénzt. Barátságok, szerelmek szövődnek.

(Egri Sándor riportja a Szolnok megyei Néplap 1985. augusztus 8-i számából)


Fényévekre álljon tőlünk, hogy pusztán a még mindig tartó retro-majmolást lovagoljuk meg a fenti idézettel. Néhány napja kaptam valakitől azt a "szakkönyvet", amely többek között a Néplapból vett részlettel próbál kedvet csiholni a vízitúrázáshoz. A több, mint 200 oldalas kiadvány, a Közép-Tiszai vízitúra-kalauz (Aqua Kiadó, 1989.) elképzelhetetlen részletességgel, még pontosabban: megmosolyognivaló akkurátussággal, körülményességgel, fontoskodással, hivataloskodással tér ki MINDENRE, ami akárcsak érintőlegesen is szóba jöhet egy evezős túra előtt, közben és után. Ezért idézgetünk most ebből a műből. Az apropót nyilván maga a könyv témája is adhatná, a nyelvi "cirkuszságok" pellengérre állítása azonban külön öröm! Tehát egyáltalán nem alázni, hanem mosolyogtatni szeretnénk! Akinek hiányzik, az képzeljen szinte minden idézett sor (kifejezés, szókapcsolat) mellé mosolygós & kacsintós szmájlikat, hová többet, hová kevesebbet... De van, ahová nem elég egy-két "XD"... Hadd ne sugalljunk!


Az előbbiekben felsorolt aprólékos és gondos előkészület után elkövetkezik a túra napja.
Az indulás előtt a gyülekező jelenti az első izgalmat: megérkezik-e mindenki, nem késik-e valaki, s nem maradt-e otthon valami fontos dolog. [...] A vízi túra élére képzett, jó ütemérzékű túrázót állítsunk, aki ismeri a vizet és a partalakulatokat, s egyenletes iramot tud diktálni. (Ez lehet minden nap másik csónak is.) A túrázók utolsó járműve a biztosító csónak. [...] A vezető csónakot megelőzni vagy a biztosító csónaktól lemaradni nem szabad. [...] A napi túra első részét lehetőleg megállás nélkül tegyük meg. Evezésre a kora reggeli vagy a késő délutáni időszak a legalkalmasabb.
[...]
A tábor bontásánál a telepítéskor alkalmazott sorrendet fordítva kell végrejhajtani az alábbiak szerint:
- a latrina betemetése
- a szemétgödör betemetése
- a tűzhely ... megjelölése keresztbe rakott fadarabokkal
- a kerítés elbontása
- sátorbontás

A sátor bontásának menete a következő:
- a sátorból kipakolunk
- a sátor belső részét kitisztítjuk
- a sátor külső részét lesöpörjük
- a cövekeket felszedjük
- a belső rudazatot eltávolítjuk
...

Üvegeket vagy konzervdobozt ne dobáljunk a folyóba, de ne dugdossuk el a bokrok közé sem...


MÉG SZAFTOSABB FOLYTATÁS HAMAROSAN!






"...az egyéb közterületen történő sátorverés..."




Sz'A'