Gemenc - erősen szubjektív túrabeszámoló - ÚJ KÉPEK!

.

Tegnap még másfél kilométeren át húztuk kenuinkat Gemencen a Rezéti-Holt-Duna [balra] egyik szakaszán a félarasznyi sekély, lassan csordogáló vízben, ahol a két erdő közti folyómederben nagyobb területet foglalt el a zátony és a meleg, tiszta iszap, mint a vízfelület... És jó volt ez így, jobb nem is lehetett volna.

Verőfény, tiszta levegő, határtalan békesség és nyugalom, amit csak a fák közül a vízhez lehúzódó őz iránti szótlan figyelmünk rázott fel. Ahogy tovább haladtunk, újabb kalandok kellettek, és amint erre lehetőség nyílt, be is vágódtam mezítláb, egy szál rövidnadrágban - gyorsan, mégis a lehető legnagyobb csöndben, elkerülve a száraz ágakat - a sűrűbe, hogy nagyvadat lássak. Csak néhány lépést kellett megtennem, és ott bóklásztak, hajlongtak nagy egyetértésben. A levegő mozdulatlanul állt, akárcsak én egy nyárfa mögé rejtőzve. A hűvösebb idő miatt még attól sem kellett tartanom, hogy szúnyogok lepnének el, amik ellen hadakozás miatt elriadhattak volna az állatok - nem úgy mint májusban, amikor (csak elmondásból tudom) szinte összefüggő sűrűséget alkottak a vérszívók. Friss leveleket harapdáltak az amúgy gyér aljnövényzet között kibúvó, ártéri facsemeték ágairól, múlatták az időt, amiről természetesen fogalmuk sem volt... Csak én gondoltam arra, hogy a többiek (mármint a túratársak) ezalatt jócskán továbbhaladhattak... Talán vissza is kellene már fordulnom, ha lenne kedvem hozzá - mármint az erdőt "magára hagyni".

Aztán vagy én követtem el valami hibát, vagy valaki más (...ugyan már...), mindenesetre egyik pillanatról a másikra az őzek nagy csatazajjal megugrottak, és semmire sem tekintettel befordultak a magas törzsek közé, beljebb az erdőbe, távolodva a víztől. Ekkor már én sem finomkodtam, "nőieskedtem", és egy árkon keresztültrappolva még utánuk néztem, vártam egy darabig, aztán az erdő természetes neszein kívül mást nem hallva a kenuk irányába siettem.

[...]

De ne szaladjunk annyira előre a "jóba"... Az előbbiek már csak vasárnap kora délután történtek. Szombat reggel még az egész banda együtt vonatozott a gemenci kisvasúton, ezúttal még "csak" a dízel mozdonnyal vontatva, a hátulsó három vagonra felpakolva a huszonnégy kenu! A Duna-parttól néhány méterre lévő Keselyűs megállónál lepakoltunk, és a magas létszámra tekintettel két csapatra osztódtunk. Ez csupán azt a célt szolgálta, hogy időben elcsúsztatva indulhassunk el a vizen, a túrázás ne fulladjon tömegrendezvénybe, meg aztán kevesebb hajó jobban mozog, különösen, ha valahol az alacsony vízállás miatt meg kell fordulni.

Hogy a medrek vízmagassága nem lesz teljesen megfelelő, előre tudtuk, hiszen ami látszik a fővárosban, az nem hagy meghazudtolni, és ezt jelezték a mutatók is - hiszen komoly csapadék nem esett hetek óta a vízgyűjtőterületen.

Az első nap tehát ragyogó napsütésben békésen egyszerű lapátolásokkal - a nagy Dunát leszámítva - csak mélyebb ágakban haladhattunk. Este pedig olyan esemény részesei lettünk, amire a kalandorok történetében még egyetlen egyszer sem került sor: konkrétan fehér terítőn (abroszon) ehettük a gulyást!

A Baján alvók közül egy-ketten még külön emelték maguknak az éjszaka kivételes mivoltát azzal, hogy nem restelltek a szálláshelyük közelében a vízparton macedónul éneklő-táncoló társasághoz odamenni, és a felszabadult népet bámulni áhitattal... [Különösen, hogy ezen egy-két ember egyike meglehetősen odavan a balkán zenéjéért úgy általában, (és nem csak a már "agyonismert" bosnyák Goran Bregovićékért), olyannyira, hogy otthon gigabájt-számra tölti le a macedón zenéket. Emberünk - már a sátrában fekve, félálomban - rá is ismert hanali fél háromkor az egyik mp3-ra, egy erős érzemi töltetű, bolgár-macedón szerelmes népdalra a bajai éjszakát betöltve, amelyet egy I. világháborús, 1917-es bolgár vs. angol-francia-szerb ütközet árokjelenetének felidézésével "klipesített meg" a bolgár Slavi Trifonov és a Ku-Ku Bend, mégpedig így! Az első két perc esetleg áttekerhető...]

Vasárnap - mivel részben Baján, a Petőfi-szigeten, részben Pörbölyön aludtunk - ismét a most már gőzös vontatta szerelvény déli végállomásán jöttünk össze. (A Rezét nevű mozdonyról még a márciusi bejárótúrákon készültek a képek.)

.

.

.

.
.

Felvontattuk magunkat az amúgy általában csak áthaladásra szánt Nyári legelő megállóig [balra], előző napi evezésünk végpontjáig - most innen folytattuk utunkat vízre szállva. A második napon is kettévált a kalandorok törzse: egyik fele Gyuriék-Gergőék vezetésével, a másik El capitano Gábor, Zoliék és jómagam kommandírozásával. Itt - a bevezetőben már említett egyre szűkülő, sekélyesedő holtágban - bár egyre kilátástalanabbá vált a helyzet, konok előrehaladásunkból egy idő után már nem volt visszaút, s már jó fél órája húztuk-toltuk kenuinkat, mire egyszer-egyszer rövid kis szakaszra egy ember beülhetett evezni. Ekkor végre kipróbálhattam, amit ugyan rég megtehettem volna eddig is, de most végre eszembe is jutott:

A propellerezés (a videóban 3:10-től) azért egyelőre kimaradt, és nem csak azért, mert alig volt rá elegendő hely... Feltöltődve adrenalinnal leküzdöttük a Duna főágáig tartó gyaloglós szakaszt, s onnan már gyerekjáték volt a kényelmes tempózás. Nem maradhatott ki az aznapi fürdés sem - bár itt meg kell említeni, hogy a Duna vize eddigre már jóval tisztább, vagyis senki ne a pesti szakasz vízminőségére gondoljon! (A tavalyi, Regensburgtól a Duna-deltáig elvégzett alapos, átfogó biológiai és kémiai vizsgálat eredményéről itt olvashatunk általános összegzést! A cikkben található linkről - a fanatikusabb érdeklődők - az angol nyelvű szöveges/diagramos részletekhez is eljuthatnak!) Gyarló emberi érzékszerveink mindenesetre megnyugtató választ adtak... Végül Bajához érve balra a Sugovicára kanyarodtunk, hogy a Petőfi-szigetnél befejezzük kétnapos túránkat.

Azok, akik most hétvégén, tehát október első napjaiban velünk tartanak, ne feledjék, hogy éppen telihold várható, ami - ha valaki Pörbölyön éjszakázna - különös erővel csalogat a gemenci erdőbe - kár lenne kihagyni!

Sz'A'

(Kis képek: Molnár Zoltán, Barabás T., Pálinkás András, Bánhidai Bea és egy ismeretlen / Panoramio.com).

*****

"Lapzárta" után, a legjobbkor érkezett vizuális külső segítség! Köszönjük Szente Attilának!

Állami Erdei Vasút, Gemenc

Szombati pihenő a "nagy" Dunán

Nem, ez nem a Sziget...

Nyári legelő mh. - jobbra néhány méterre a holtág

.

Vasúton, földön, vizen

.

Senki nem unatkozott

.

A Rezéti-Holt-Duna vasárnap kora délután - itt még nem sejtettük...

.

Itt már nem sejtettük - tudtuk.

.

Zokszó nélkül - a modern, céltudatos Cosmo-girlök archetípusai

.

.

.

.
.

Hajrá loki!!!
.

.

.
.

Rendes ember nem megy sehova evező nélkül!

.
.

Turistakápráztató effekt - de azért persze "cukik" voltak...

.
.

Vége - Gergő és Gábor

.

.

.

Gemenc újra meg újra

Szeptember utolsó és október első hétvégéjén tehát a gemenci erdőbe látogatunk. Májusban ugyan már készítettünk egy kis előzetest a Duna-Dráva Nemzeti Park területéhez tartozó, Közép-Európában mindenképpen, de talán az egész földrészen is kivételesnek számító ártéri területről. Mostani bejegyzésünkkel a jövő hétvégi evezésünkre szeretnénk felhíni a figyelmet. A figyelmeteket...

A szláv eredetű Gemenc névvel fedett terület a nagyobb Sárköz tájegységhez tartozik, a Sárköz pedig a Mezőföldhöz. (A Mezőföld pedig ugye földrajzilag az Alföld nyugati "végtagja".) Gemencet északról a Sió, keletről - természetesen - a Duna, délről a madarak seregének, mindenekelőtt a fehér gólyának otthont adó bátai erdőség, nyugatról pedig mesterséges gát határolja.

Talán sokan gondolnák úgy, hogy a Balatont a Dunával összekötő, 121 km-es Sió-csatorna a 60-as, 70-es évek túlbuzgó tervgazdálkodásának terméke. Pedig nem: legnagyobb állóvizünk vízszintszabályozásán "már a régi rómaiak is" törték a fejüket, igaz, akkor a tavat még Pelsónak hívták. A megoldás a mai állapothoz igen közeli lett. Kr. u. 292-ben az a Galerius (305-től 311-ig Gaius Galerius Valerius Maximianus római császár) építtette meg a mocsaras vidék lecsapolására szánt medret, akinek uralkodása idején ért el a Római Birodalom területe a legkeletetbbre.

A Sió-csatorna újkori történetének (melynek természetesen voltak bőséggel előzményei, pl. Mária Terézia ideje alatt is készült szabályozási terv) "felgöngyölítése" során érdekes, már-már átélhető dokumentumra bukkantunk az 1928-as Felsőházi Napló június 25-i számában, amelyet itt lehet elolvasni! Érdemes a bal odali hasáb alján, Fiáth Pál báró felsőházi képviselő indítványával kezdeni! Megéri! "Halljuk! Halljuk!"

.

A gemenci ártér medreinek vízállás a Sió vízállásán kívül természetesen (és első sorban) a Dunáétól is függ. A vonatkozó aktuális adatokról itt tájékozódhattok!

.

És akkor még nem beszéltünk a flóráról és a faunáról. Mindenekelőtt a nagytestű gerincesekről, közülük is a híres gemenci szarvasokról (bár a már említett májusi bejegyzésünkben rövid videót láthattok róluk). Sokminden máshoz hasonlóan akárcsak egy autómárkát favorizálni, úgy egy együttest szeretni is lehet megosztó nálunk, így aztán nem ágyazzuk ide be, csak belinkeljül Kispálék I like Gemenc című nótáját.

.

.

SZ'A'

.
.

Duna-hírek

.
.

Örömhír és igazán nagy megtiszteltetés, hogy a WWF Magyarországtól megkeresték a Kalandor Vízitúrát egy most pénteki konferencián rövid előadás megtartására, amely szakmai egyeztetést a Környezetvédelmi és Vízügyi Központi Igazgatóság (VKKI) ill. az Öko Zrt. szervez. A túrázókat és minket Barna Gyuri képvisel! Ő mint Rába-specialista a "Turisztikai és ökológiai célok harmóniája" témakört járja majd körül éles elmével s temérdek képpel a Duna vízgyűjtőterületéhez tartozó, hazánban több mint 200 km-en tekergőző folyó kapcsán.

.

Reméljük, majd "jól megmonygya" a tutit, s a rendezvénynek kézzel fogható, pozitív hozadékai is lesznek, nemcsak vizet hordanak a Dunába...

.

Jó szívvel ajánljuk a VKKI által támogatott, akár szórakoztatónak is minősíthető, rendkívül gazdag, hasznos információval teletömött oldalt! Érdemes akár csak rövidebb időre is belepillantani, és talán a "kedvencek" közé elmenteni: a vizes főszezon elmúltával a számítógép előtt ülve nemcsak a szakember, de a laikus(abb) érdeklődő is talál magának látni- és olvasnivalót (dokumentumok, térképes kereső Magyarország vizeiről alapos leírással, ismeretterjesztő kisfilmek, kérdőív, fogalomtár). Mindezek a "tudatos vízitúrázóknak" is...

.

És ez az első bejegyzés, ahol nincs kép... Szörnyű, nem? Csak betűk, szavak...

.

.

Sz'A'

.

.

.

u.i.: Nem is olyan lazán kapcsolódik a témához: szeptember 19-én, tehát most szombaton a Lágymányosi-öbölben különös, korszakos eseményt ünneplünk! Nyár végén kezdte meg egyéves próbaüzemű működését a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep! A főváros szennyvizének jelenleg csupán 51%-a kerül biológiai tisztítással "vissza" a Dunába, jövőre azonban, az ÉlőDuna Program beindulásával ez 95%-ra emelkedik! Hogy mit is jelent ez az óriásberuházás, ill. milyen programokkal (Palya Beától a sárkányhajókig...) várnak mindannyiunkat az öbölben, erről itt láthattok, olvashattok részleteket!

.

.

.

Visszautasíthatatlan őszi ajánlatok!

Két, időben közeli túránkat szeretnénk még feltétlenül a figyelmetekbe ajánlani - "egyenesen" a főoldalunkról átmásolva:


Az év slágere a Baja-Gemenc túra! Legújabb és utolsó időpont: október 2-4! >> bővebben




Evezés az ősz színeiben pompázó Tisza-tónál szeptember 18-20 között! >>bővebben

Sz'A'

"Evezz a gyárba!" - Beszámoló képekkel, videóval!

.

.

Vissza az alapötlethez! >>>

"Ilyen pillanatokban igazán megtudod, milyen egy indián, egy énekes, egy férfi.
Készen kell állni rá, alkalmasnak kell lenni.
Többet nem tehetsz."

(Füst a Szemében/Cseh Tamás)

fotó: terasz.hu

Futó Szél, Blogoló Vakond és egy asszony, Harmatos Menyét, nem törődve a rájuk váró nehézségekkel, hallgattak Füst a Szemében főnök bölcs tanácsára, s még napfelkelte előtt felkerekedtek a Szentendrei-sziget nyugati oldalán vízparti pokrócaikról, hogy suhanó kenuba ülve a sápadtarcúak városán átevezzenek, hogy aztán dolgukhoz lássanak. A Kalandorok törzsének wigwamjaikban hátramaradt harcosai a háromtagú előőrs sikerében bízva nyugodtan vágtáztak álmukban a véges-végtelen préri hullámain.

.

A véges-végtelen préri szilaj hullámain.

Nagyvakond itt még az esti tűznél ülés fáradalmait heveri ki.

.

[...]

.

Ahogy a nap egyre feljebb hágott, s mind közelebb értek a városhoz, egyre tisztábban látták a folyó partját és saját gondolataikat is. Egyikük azon tépelődött, bizony jó, hogy a vacsora mellé elfogyasztott tüzes víz nem vette el az eszüket. A szellemekkel teli fákat lassan felváltották a kőházak és az azok építéséhez készült, égbe meredő emelőmasinák. A lapátolás keltette ütemes csobbanások mellé be-beszűrődött a nagy település életének zaja, a friss lótrágya és a füstölt hús illatát elűzte az egyre nagyobb tömegben nekiiramodó vasparipák lehelete.

Hajfonataikon a reggeli pára verítékcseppekkel keveredett.

Egy-két hidat már maguk mögött hagytak, mikor ahhoz érkeztek, amelyen keresztül minden nyár augusztusának közepén sápadtarcú ifjak mint a termeszek ellepik a város legészakibb szigetét, hogy megittasodva, sőt férfiak asszonnyként viselkedve napokon át táncos ünnepet üljenek maguk felett:

Bár elborzadtak attól, hogy hetekkel ezelőtt e helyen fülsüketítő hangos rivalgás rázta a felhőket, a hatalmas házakat mégis csodálkozó szemekkel nézve tovább eveztek céljuk felé.

Itt már a "Margarétának" nevezett híd előtt

Hamarosan a magyarok törzsének egyik fő helye elé értek. Lassítottak tempójukon, hiszen nem szerettek volna idő előtt a szárazföldre lépni, meg aztán látnivaló is volt elég. Evezőikről gyakorlott mozdulattal rázták le a vizet, s kenujukba fektetve nesztelenül siklottak a békés vizen.

.

A sápadtarcúak Vének Tanácsának sziklákból épített tanácshelye előtt fogyasztották el elemózsiájukat, jelezve ezzel, hogy őket nem lehet kicsinálni, eltiporni mint egy girhes coyote-ot, mert a Kalandorok a legnehezebb, bölénytelen nyár hátán is megélnek! .

Vakond egy prémvadász kutyától elkobzott, nejlon szövetbe csomagolt "hosszú hússal" csillapítja éhét.

Harmatos Menyét és Vakond

Menyét és Futó Szél

Egy Elisa nevű fehér asszonyról elnevezett, amúgy hószínű híd



Pompás színekben játszanak az új nap sugarai

Az ostoba sápadtarcúak a maguk "szabadságáról" nevezték el ezt a hidat.

Meg kell hagyni azonban, hogy szép kecses külsővel ruházták fel!

"Lánchíd", amelyen vésett rovátkákkal mérik a víz változó állását!

(Ha a képre kattint'sz, látszanak is e rovások!)
.

.

A különös nevű Lágymányosi híd és a még mesésebb Művészetek Palotája előtt, ami utuk végpontját is jelentette. Menyét itt hagyta el a kenut a jobb parton.

A maradék két Kalandor könnyedén emelte ki kenuját a habok közül a folyó bal partján. Miután a kőpalota föld alatti részébe rejtették, hálát adtak Manitunak, hogy utuk során mindhármuknak gondját viselte. Gyorsan férfimód köszöntötték egymást, majd villámgyorsan eltüntek dolgaik után nézve.

.

Film az éjszakáról és arról, hogyan is evezzett a három Kalandor a Romlott Városba:

kép, videó: Ispi és Sz'A'

szöveg: Sz'A'

...

ui.: Ismét lesz Evezős Critical Mass! Most hétvégén, szeptember 13-án!

Szentes Kinga, Ispánki Zoltán, Szemkeő András