fotó: Dorkó Dániel
Nem a hobbimért teszem. Az életemért, életminőségemért. A vegetáció ugyanis még nem élet - az ember esetében. Kellenek olyan célok, amelyek nem függenek össze a létfenntartással, túlmutatnak azon, máskülönben visszacsúszunk az állatvilágba. Ugyanez hajtja a többi sportolót vagy a művészeket. Ebből bontakozik ki a civilizáció. Van egy réteg, aki érti ezt, aki számára fontos a teljesítményünk, de Magyarországon él a kényelmes élet iránti vágy is, a teljes értetlenség annak kapcsán, amit mi, hegymászók teszünk. A "minek megy föl a hegyre, mire jó ez?" mentalitása.
[...]
Egy másik félreértés, hogy a lényegen bármit változtatott volna az amputáció. Miért változtatott volna? Előfordult, hogy mellettem halt meg hegymászó társam, barátom. Nem volt hát újság, hogy a hegymászás rejt veszélyeket. Semmivel sem nagyobb "őrültség" az amputáció után mászni, mint előtte. Ekkor is, akkor is tisztában voltam a kockázatokkal.
Heti Válasz 2011.június 9., 22-24.
Bejegyzések
