Ez a bejegyzés főként azoknak szól, akik még sosem voltak hosszabb vízitúrán, néhány napnál tovább természetben, de innen-onnan már érték behatások, amik ösztönzőleg hatnak, taszigálják, inspirálják. Azoknak, akik ismerik és áhitattal nézték Rockenbauer Pálék Másfélmillió lépés Magyarországon sorozatát, Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig című 1954-es természet-dokufilmjét, David Attenborough alkotásait, a különböző természet-tematikus tévécsatornák sorozatait, vagy a játékfilmek közül (mondjuk) Jim Jarmush Halott emberét, Kurosawa Akira Derszu Uzaláját, Kevin Costner Farkasokkal táncolóját stb. és stb.
Nemrég bukkantunk rá ugyanis a youtube-on arra a filmre, ami csak pár hete van fent teljes egészében, bár (természetesen) 9-10 perces szakaszokra osztva, és a fentebb felsorolt filmek mindegyik jellemzője áthatja: az objektívnak nem nevezhető dukumetálástól a lírán át a pátoszig. Bill Mason kanadai festő, filmes és... kenus tengeri, tavi, folyami és szárazföldi (erdőben, szuttyogó iszapban és jégen - mindegyiket kenuval!), időtlennek tűnő vízitúra-bolyongását kísérő, 1984-es Waterwalker c. filmje minden olyan nézőt, akinek legalább az egyik élete az élővizeken, a természetben játszódik, nem ki-, hanem bekapcsol...
Azok, akik a lírát és a pátoszt nehezen tűrik, és a filmben a kenuzásnak inkább csak az adrenalinszint-növelő sportrészét néznék, azt, hogy hogyan lehet klasszik indiánkenuval, tehát nem fedett, spritzdeckes hajóval raftos részen zúzva, trükközve, evezőt (mint dobos a dobverőt) fej fölött pörgetve, vízhengerek, állóhullámok és örvények között is magabiztosan, élvezettel a felszínen maradni, az tekerjen 46:00-hoz, és figyeljen!!!
Nemrég bukkantunk rá ugyanis a youtube-on arra a filmre, ami csak pár hete van fent teljes egészében, bár (természetesen) 9-10 perces szakaszokra osztva, és a fentebb felsorolt filmek mindegyik jellemzője áthatja: az objektívnak nem nevezhető dukumetálástól a lírán át a pátoszig. Bill Mason kanadai festő, filmes és... kenus tengeri, tavi, folyami és szárazföldi (erdőben, szuttyogó iszapban és jégen - mindegyiket kenuval!), időtlennek tűnő vízitúra-bolyongását kísérő, 1984-es Waterwalker c. filmje minden olyan nézőt, akinek legalább az egyik élete az élővizeken, a természetben játszódik, nem ki-, hanem bekapcsol...
Klikkelj a képre, s egy másik oöldalon betöltődik a film! Köszönet érte a "névtelen" kommetező beküldőnek. (A Youtube-on ugyanis már nincs fent...)
Azok, akik a lírát és a pátoszt nehezen tűrik, és a filmben a kenuzásnak inkább csak az adrenalinszint-növelő sportrészét néznék, azt, hogy hogyan lehet klasszik indiánkenuval, tehát nem fedett, spritzdeckes hajóval raftos részen zúzva, trükközve, evezőt (mint dobos a dobverőt) fej fölött pörgetve, vízhengerek, állóhullámok és örvények között is magabiztosan, élvezettel a felszínen maradni, az tekerjen 46:00-hoz, és figyeljen!!!
Bill a filmben szereplő kb. 5 méter hosszú hajóját a Kanadai Kenumúzeum gyűjteményének ajánlotta fel. Ő maga pedig idén lenne nyolcvanéves.
Sz'A'
http://nfb.ca/film/waterwalker/
VálaszTörlésEzen a linken egészben megvan a film. A régi már nem működik.
Nagy film. Visszaadja azt, amit a kenuzás jelent.
Nagyon köszönjük!
VálaszTörlésA linket is, és azt is, hogy szóltál, hogy már nem élő a youtube-os "vonal"...
Sőt, változtattunk a megjegyzések moderációján, most már - reményeink szerint - nem lesz előzetes kontroll.
Úgy tűnik, nem lehet beágyazni a blogba, de gyorsan kitalálunk valamit - még ma!
És igen: nagyon nagy film, t*rrenttel is letölthető (volt?).
Még egyszer: Köszönjük!
A Kalandorok nevében,
Sz'A'