Mínuszok a városi ég alatt

.

Bár a 29-i éjszakai túránkon is hideg lesz, ne felejtsük el, hogy meleg otthonból indulunk és oda is érkezünk vissza.

.

A fővárosi fedélnélkülieket gondozó, ellátó Menhely Alapítvány évek óta változatlan telefonszáma - egészen pontosan a diszpécserközponté:

.

(06-1) 338-4186

.

Ha a téli mínuszokban utcán alvó (fekvő) embert látunk, ezt a számot érdemes hívni, és a telefonunkba is elmenteni - nem fogják lerázni magukról a hajléktalant (bármilyen állapotban is van) és minket sem.

Éjszakai túra és Kalandor-szilveszter!

December 29-én, kedd késő estétől

30-a, szerda pirkadatig

hagyományos, évvégi, éjszakai túra!

A túra részletes terve:

(Mivel tavaly a Pilisben, azelőtt a Gerecsében, azelőtt a Vértesben, azelőtt a Börzsönyben - bár lehet, hogy nem egészen ebben a sorrendben - már jártunk téli, éjszakai túrán, a közelben szinte csak egy "számottevő" hegység maradt: a Visegrádi.)

2009. december 29-30. éjszakai túra nagyobb térképen való megjelenítése

Tehát a program az Éjszakai Pilisszentlászló-Visegrád/Dunabogdány Országos Kalandor Kéktúra nevet is viselhetné, de ennyire azért nem vesszük magunkat komolyan...
.
.
Fontos időpontok, helyszínek:

.
- Találkozó a HÉV Batthyány téri végállomásánál december 29-én 19:45-kor
- kb./max 15 percet várunk a csapatra, hogy Szentendrére időben érkezzünk:
- Szentendréről 21:15-kor indul busz Pilisszentlászlóra
- Pilisszentlászlóról egy esetlegesen még nyitva tartó
- kocsmabeli bemelegítés után
- a Kéktúra útvonalán megyünk észak felé.
- A gyaloglás célja többféle is lehet, ezt majd állapotunkhoz, kedvünkhöz, az időjáráshoz, a buszokhoz igazítva eldöntjük.
- A budapesti megérkezés nagyjából 5:10-kor vagy 6:20-kor ill. 6:45-kor busszal Újpest Városkapuhoz. (Menetrendek lesznek nálunk!)
.
Lámpákat esetleg érdemes hozni, bár ha tiszta lesz az ég, akkor a már majdnem telehold fénye bőségesen elég lesz! Esetleg, ha valaki geoládázni szeretne, az hozzon magával, s nosza. Adja Isten, hogy hó ropogjon a talpunk alatt, de esőben ill. durva sárban (vagyis ha előtte hosszabban és/vagy kiadósabban esett) itthon maradunk a meleg szobában. Reméljük ez akkor majd egyértelmű lesz.

A túra természetesen önköltséges - ha már együtt veszünk oda.

Most nem az új távlatok felfedezése a lényeg, hanem a hideg, az éjszaka

és a vadászlövedékek előli elhajolgatás.

.

A túlélés!!!

.

.

*

.

.

Eztán meg má' alig kell hunyni egyet-kettőt,

s ölünkbe hullik a Kalandor-szilveszter az

ARANYTÍZBEN!

.

Nagyobb térképre váltás

.

Az már bizonyos, hogy a szokásos évzáró bulink

új helyszínre talált,

mégpedig az Aranytízre!

(Bp., V. kerület, Arany János utca 10.).

Ennek részleteit is, amint lehet, közhírré tesszük!

.

Minden Kalandornak ott a helye!

.

.Sz'A'

2004. december ötödike

Amíg a Kalandorok (éppen most, december 5-én, és holnap) az Aggteleki cseppkövek homályos világában bóklásznak, itt a felszínen a jelenben már elkezdődött jövőre gondolunk: advent második vasárnapja lesz holnap, rá egy hétre - azon túl, hogy a harmadik - Luca-nap is. (Aztán persze karácsony után 29-én éjszakai túra, és természetesen Kalandor-szilveszter, amiről hamarosan...)

A múlt hét végén az Őrvidéken (Burgenland), azon belül Ruszton, Fraknón és Lékán, azelőtt pedig kb. egy hónappal a Felvidéken, mégpedig a Hernád-áttörésnél, valamint Iglón, Lőcsén, Kassán és a Szepesi várban jártunk.

A két "vidéken" tett látogatásunk sajátos módon kapcsolódik a mai naphoz: az osztrák területen lévő fraknói vár bejáratán három nyelven található kiírás - a következő sorrendben: németül, magyarul, angolul. A szintén "osztrák kézen" lévő lékai várban német és magyar nyelvű feliratok olvashatók.
Tótéknál a Szepesi várban öt nyelven is találhatók eligazító táblácskák: szlovákul, angolul, németül, lengyelül, magyarul. Ebben a sorrendben...

Igaz, 23 millió "román" nem szállta meg országunkat, de legalább a hasonló szellemiségű hozzáállás legalizálását "elértük" - másutt. És valamelyest itthon.

A fenti beágyazott film mindegyik jelenetét Nyitra megye egy-egy kis falujában forgatták a Sonidus Etnográfiai Multimédia Archívum készítői: Barslédecen, Nyitragerencséren, Nyitragesztén, Pogrányban, mindenütt a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokról kérdezték, énekeltették meg az asszonyokat.

Kis ráadásként elmondom, hogy az egyik - amúgy a filmben nem részletezett, csak megemlített - népszokás, az ostyahordás miatt még Iglón egy német tulajdonú szupermarketben vettem euróért két tasak, Szabová Eva által gyártott ostyacsomagot. Miért? Azért, mert a "népszokások" nem öreg nénis, "matyós", múzeumi, dohos, molyrágta, "vicces cukiság" vagy éppen történelem, hanem - ha akarjuk, de nem erőltetjük - elevenség, természetes jelen.

Sz'A'

Az ember küzdve küzd

.

Egyszer ennek is el kellett, hogy jöjjön az ideje...

..

ERNYŐ VS. AUTÓ

.

Olykor-olykor véletlenül (akaratlanul) belefutok a Fővinform-Útinform rádiós szolgálatába, ahol - hogyan, hogyan nem - mindig van beszámoló dugó(k)ról, "járhatatlannak" mondott utakról, lassú haladásról. És ehhez nem is feltétlenül szükséges útfelbontás, építkezés, baleset: maguk a kormáynál ülő elszenvedők okozzák ezt maguknak és másoknak minden áldott, keserves nap.

Mintha

- a tömegközlekedés (szebb, reménytelibb nevén közösségi közl.)

- a bringa

- a gyaloglás

- (a kenuzás)

valamiféle olümposzi kiváltság lenne. Pedig ugye nem. És ne fussunk fölösleges elvi vitaköröket, úgyhogy gyorsan szögezzem csak le: természetesen nem kívánom senkinek, hogy pl. Gödöllőről butapest középpontjába minden nap kerékpárral járjon be, és azzal vigye csipás csimotáit az óvodába. Pécsen sem "várható el", hogy valaki a Tettyéről kétlábon caplassék le a Városházához. És igen, egyetértek: több, mint nagyon kényelmetlen (=alkalmatlan) mondjuk egy asztali számítógépet monitorral, nemhogy nagyobb holmit szállítanunk a békávéval vagy más város tömegközlekedési eszközével, megfűszerezve esetleg átszállásokkal, nyomorgó tömeggel stb.

..

Értse tehát mindenki jól, de akinek inge, az nyugodtan vegye magára: senki olyan ne panaszkodjék és türelmetlenkedjék kocsiban ülve a dugók miatt, aki puszta kényelemből, megszokásból, kedvenc rádióállomása hallgatása miatt ül (esetleg egyedül) autóba. Minősített eset - és nem véletlenül ma született meg az a bejegyzés, amit jó fél éve tolok magam előtt - az, aki esőkabát vagy esernyő helyett húzza magára a verdát.

Ha valóban csak azok és akkor használnák vagyontárgyukat, akinek és amikor "tényleg" szükséges, nemcsak magukat és másokat szabadítanák meg a bosszankodástól, de (és jaj, tudom, lesznek, akik szerint demagóg és közhelyes) biz'a a városi levegő is jobb lenne. Kell-e mondani?...

.

(Igen kell - és azért kell annyiszor és annyiszor, amíg a halál el nem választ minket, és az élet ki nem szárad belőlünk, mert nem történik semmi. Semmi.)

.

"BUDAPESTI VADON" (2007.).

Senki ne nyugtassa lelkiismeretét azzal, hogy azért van még élet a nagyvárosban - mert hogy tényleg így van, bizonyítja ez a film is, amit ki-ki tudása és kedve szerint nézzen végig. (Az Indavideó nem mindenkinél fut [rendesen], és lassan tölt csak be. Meglehet, hogy kisebb nagyobb türelemre itt is szükség lesz. A film 52 perces! Narrátor és szereplő: Badár Sándor.)

.Sz'A'

"Zeuszra! Mi mást?" - Aggtelek!

.

.

.

Platón. Szakálla is karsztmárványból.

"SZÓKRATÉSZ: [...] Képzelj el egy föld alatti, barlangszerű szálláson - amelynek bejárata a fény felé tárul, és olyan tág, mint a barlang - embereket, gyerekségüktől fogva lábuknál és nyakuknál megbéklyózva, hogy egy helyen kell ülniük, és csak előre nézhetnek; fejüket a béklyóktól nem tekerhetik körbe: a hátuk mögül, föntről, lobogó tűz világít; e tűz és a béklyózottak között fent út vezet, ennek hosszában alacsony fal épült, mint amilyen a közönség és a bűvészek között lévő kerítés, mikor az utóbbiak csodákat mutogatnak.
GLAUKÓN: Elképzeltem.

SZÓKRATÉSZ: Majd azt is, hogy a kis fal mentén mindenféle holmit hurcolnak úgy, hogy a fal fölé magasuljanak: emberszobrokat, állatok kő és fa képmásait, és amint valószínű, a holmikat hurcolók egy része beszél, a másik meg hallgat.
GLAUKÓN: Titokzatos képről, titokzatos rabokról szólasz!
[...]

SZÓKRATÉSZ: És ha börtönük szemközti fala visszhangoznék, és a mögöttük járók egyike megszólalna, mi mást hihetnének, mint hogy az elvonuló árny beszél?
GLAUKÓN: Zeuszra! Mi mást?"

(Platón: Az állam - Hetedik könyv - részlet)

***

Egy másik szakállas öregúrral (és velünk) sokkal inkább találkozhattok december 5-6-án, mint Platónnal, ha eljöttök a Kalandorok Mikulás-napi kirándulására az Aggteleki Nemzeti Park területére egy kis barlang-túrára, erdei kirándulásra. Addig gyertek, amíg a puhatestű jenkik nem lepik el! (A friss linkért ismét köszönet Kingának!)

Föld alatti megmozdulásunk elsődleges célja az írásban először 1549-ben megemlített Baradla-barlang, amely üreg a Nemzeti Parkhoz tartozó Aggteleki-karszt barlangrendszerének csupán csak egyik nyúlványa. A karsztvidék a Szlovák-karszttal együtt 1995-óta az UNESCO Világörökségének része. Többféle mészkőtípus is megtalálható itt zöldalgák, csigák és puhatestű fejlábúak egy csoportjának, az ammoniteszeknek maradványaival. (Ez utóbbi majdnem olyan mint egy csiga, csak nem 3D-ben, hanem "síkban" tekeredik - és ugye már kihalt.)

.

Baradla-barlang, Tigris-terem

Érdemes tudni azt is, hogy hiába végezték itt már 1794-ben az első felméréseket, a teljes vízrendszer felépítése még máig nem ismert. Klímájáról, flórájáról és faunájáról természetesen bejegyzéstucatokat lehetne készíteni, de nem tesszük. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy a baktériumokon, gombákon kívül megtalálhatók még itt többek között (az előbbiek IQ-szintjeitől egy ezrednanométerrel magasabb értelmi fokkkal bíró), az egyik fenti fotón látható szemercsés vakászkák (értsd: vak ászkák), valamint a magyar vakfutrinkák, az aggteleki vakbolharákok, piócák, persze némely denevér is. Külön említsük meg az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) emblémájául választott foltos szalamandrát, amely hüllő ugyan védett, de nem veszélyeztetett státuszú, mivel szinte a teljes földrészünkön elterjedt. Ennek ellenére szerepel a természetvédelmi Világszövetség ún. Vörös Listáján.

Baradla-barlang - Aggtelek nagyobb térképen való megjelenítése

A túra alapinformációit itt lehet elérni!

Sz'A'

képek: anp.hu, rizs66

Olaszliszka

Nekünk erről eddig más (nem AZ) jutott eszünkbe.
.
.

.E képet egy kedves régi túrázónk lőtte az olaszliszkai Bodrogról.

. Kvaszinger László pincéjében, a táborhellyel szemben Olaszliszkán.

Törzshely.

.

.

Nagyobb térképre váltás
.
.
.

Téliesítés, takarékláng

. .

Bár e bloghoz rendelt részletes számláló alapján is lehetne éves, szezonális összegzést készíteni, ettől midannyiunkat az ment meg, hogy egyrészt genetikailag taszítanak a diagramok, a számoszlopok, az ezzel való villogás, ill. bizonyos intőn felemelt mutatóujjakkal fontoskodás. Másrészt még tanár koromban megerősödtem undorodni a statatisztikák hosszas sorolásától. ("Hányan értek el jeles osztályzatot kémiából a 10.gy-ben, ezzel szemben a 10.cs, ugye, már megint csak..." - kit érdekel!?)

.

.

Ezzel a bejegyzéssel nem is szeretnék objektíven summázni, mert mindenekelőtt tele vagyunk örömökkel, ha retrózunk egyet! A névváltozás következményeitől talán jobban tartottunk és tartottak mások, mint ami indokolt lett volna. Minden túrázó egyszer újként kezdte nálunk, aztán az első felbukkanásból az évek során ős-bigott-törzs-túrázókká és bizony barátokká (barátnővé és feleséggé) váltak! Márcsak ezért is örülünk az újabb és újabb arcoknak... És azért is, mert így nem kérdés, hogy jó dolog-e ez az egész. Hihetetlen sokféle népekkel lehet talákozni, aztán mindenkiről - a mindenki döntő többségéről - kiderül, hogy jó helyen vannak, jó helyen vagyunk. Köszönjük, hogy eljöttek, eljöttetek!

.

.

A blog mostantól nem vész el, csak elhalkul, takaréklángon pislákol - és emiatt egyvalaki (tudatlanul, persze) biztos hálás lesz: a főnököm. Mert azért lássuk be...

.

.

A blog fennállása óta nem ejtette ki száján a szakállas, unalomig kántált, közhellyé kopott v*lság kifejezést, nem engedett a csábításnak, és nem szemetelte oldalait, sorait tele szm*jlikkal - hiszen így is értette mindenki -, nem kellett kijelentéseket visszaszívni, ettől-attól elhatárolódni, szóbeli adok-kapokba belemenni, az elől elhajolni stb. Na persze, ez nem egy ilyen műfaj... Sőt, a blog talán inkább "okosodott", hogyan formálódjon külsőleg, belsőleg. Nem írom ide, hogy továbbra is várjuk a kritikákat, de továbbra is várjuk a kritikákat; és minden szöveges, képi, vidós, helyesírási és stilisztikai segítségért őszintén hálás vagyok. Nekem is biz'a belső gondolatrendőrséggel kellet önfegyelmet gyakorolnom, többes szám első személyben gondolkodnom, gondolkodnunk - hát nem mindig sikerült.

.

.

A következő évad elejéig is lesz azér' ez-az, néha (de csak néhábban, mint eddig) érdemes lesz ide vagy a főoldalra vetődni, de semmi rosszat nem ígérhetünk. Lesz kirándulás, szilveszteri láblengetős hajrázás (hajnak a rázása), sítábor napközis tea nékül, effélék.

.

.

Ha a munkahelyeden nagyon letaglózna az unalom, és már minden hírt, muffin-receptet, celeb-alázást, fogyókúratanácsadást, potencianövelő titkos csodát elolvastál, és itt még nem lenne új bejegyzés, néhányat hadd ajánljunk figyelmedbe a régiek közül:

.

¤ Először is a legelsőt, az alapot, a gyökerekről...
¤ Azóta egyik kedvencünkké vált, kalandoros "fílingű" filmről... (Azóta már természetesen megvan az egész!...)
¤ A kenu szó eredetéről...
¤ Gyereklelkűeknek a kenuzásról...
¤ Beszámoló a Vogalongáról...
¤ Dráva-menti emlékekről...
¤ És persze az Evezz a gyárba! akciónkról... (Folytatása a bejegyzés alján!)
És a többi, ahogy tetszik - vagy nem....
.

Végül egy kedves film, amit még tavasszal találtam, és most pont jól fog jönni: részlet az angol nyelvű, kanadai Paddle to the Sea filmből (ha valakinek számít, annakidején Oszkárra is jelölték), rendezője pedig az a Bill Mason, aki a fentebb már ajánlott Waterwalker c. filmet is rendezte, ill. annak főszereplője. Ha valaki, hát ő tud ezekről mindent.

.

Na, de télleg mindent.

.

Sz'A'

Krumlovi Vízi Maraton 2009 képei

Bár már közeledünk idei utolsó bejegyzéseink egyikéhez..., egy már-már a feledés ködébe vesző adósságunkat törlesztjük: képek az október eleji csehországi versenyről. Hálásan köszönjük Papp Beatrixnak!

.

.

.

Indulás előtt. Sufni-tuning, vagyis házilag barkácsolt spriccdekni,

vagyis hullámvető merülős póruljárás ellen

És egy szintén otthoni, ámde profibb kivitel!

.
.
.

Rajt előtti tömörülés.

.
.
.

Rožmberknél a mezőny egy része.

Vízimentő terepen.
.

.
.

Itt valami lesz...


Itt pedig már van mit mesélni...
.
.

.
A tengeri kajak elfut itt is.



Viszket a kajak.

Békésebb időkre.

Egy kötelező kiszállás a verseny során.

.

.
.

A partraszállókat verőlegények fogadták.

.
.
.

Szaladt is a nép!

Akiknek meg mindegy, azok meg is ebédelnek.
.
.

.

"Civilben" talán egy "HR-irodán" öntudatos "projektmenedzser",

de ide azért kellett a sárkány.











Az utolsó akadályok egyike Krumlovban már a verseny másnapján.

Sz'A'

KVM 2009 - Beszámoló

.

.

.

Talán senkinek sem tűnt még fel, de Magyarország legészakibb pontjai egy szélességi körön fekszenek Csehország legdélebbi területeivel. Tekintve tehát, hogy a Lágymányosi-öbölből indultunk az osztrák határhoz közeli Krumlovba, "jószerivel" (vajon honnan jöhet ez a szó?) nyílegyenesen nyugat felé haladtunk október (csehül října) 10-én.

A jól iskolázott szervezők már tavalyra is rájöttek, mekkora eszetlenség hajnali tízkor útnak indítani a mezőnyt, ha reggel 11-kor ugyanaz fog történni. Idén is e bölcs és nemes döntéshez tartották magukat, így aztán most csak azért nem voltunk vizen a rajt pillanatában, mert a még partközelben vagy félig még a padkán tökölődő versenyzőktől "nem fértünk oda". Na, de télleg!

A mezőny egy időben két helyszínről indul:

1.) a Lipno nevű gát 1960-as felduzzasztásával mesterségesen létrejött tó alól, Vyšší Brodnál a különböző kategóriájú kajakosok, kenusok,

2.) és a folyón néhány kilóméterrel lejjebb, Rožmberknél a nagyobb testű (felfúlyható vagy nem) raftok, ladikok - és egy idén debütáló sárkányhajó.

.

.

A tóból a verseny előtt és alatt bőkezűbben megnyitják a "csapokat", így kevesebb az amúgy köves mederből kilátszó zátony, és a sportutcákban (csúszdákon) valamint a keresztgátakon átbukva is nagyobb a vízhozam. "Vízmélységről" azonban így sem beszélhetünk: ez - néhány év lapátledöfködése ill. egy-egy borulás elmesélése alapján meghatározva - átlag kb. 1 méter, de van hogy csak 30-40 cm. A kajakosok, kenusok kilenc akadályt küzdenek le a maratoni 36 km során, ki-ki a maga tehetsége és szerencséje szerint. Ezek vagy betonból, vagy (jóval rövidebb és meredekebb megoldásként) fából készültek, mindegyik egy-egy, a folyásirányra srégen vagy merőlegesen fekvő keresztgát társaságában. (Képeket itt!)

A rajt utáni első, bal oldali csúszda előtt mindig galaktikus tömörülés, barátian anyázós, "tumultuózus jelenetek" játszódnak le. Ide csak a versenyt vérkomolyan vevők és a túlbuzgó, elsőző lúzerek csörtetnek sietve. A csúszda alján aztán máris az egyik legtizennyolcévenfelülibben daráló hullámhengersor ölelő karjaiba lehet rohanni: tehát ha addig nem hasították ketté a karod-hátad egy aszimmetrikus kajaklapáttal, vagy nem horpasztotta be a 20 nanogrammos, szénszálas, egyes kajakodat egy 50 kg kenu + 4x 90 kilós knédli & sör által bruttósított, nagyhangú szláv kan egység, akkor egy meggondolatlan be nem támasztás következtében még jöhet az októberi hideg velnesz...

Idén is volt ilyen, mentettünk is batár nagy túrakenut eme zúgó után, nem volt egyszerű partra terelni az erős sodrásban a vízzel teljesen megtelt hajót - mondjuk ez volt a tizedik akadály. (Nem számítva az anyagcserefolyamatok kordában tartását - de... számítva... az tizenegy.)

A futam/evezés/csorgás során egy kötelező, láb- és egyébmegmozgató kiszállást iktatnak be a szervezők a Na Pískárně kempingnél, nagyjából a táv háromnegyedénél: kikötés után a versenyszelleműek futva cipelik a kb. 100 méterrel lejjebbi öbölbe hajójukat, s ahogyan ezt bringás ill. futóversenyekről ismerhetjük, rohantukban, lihegve próbálnak kortyolni valamit a feléjük nyújtott poharakból. Aki azonban igazán raj, az komótosabbra fogja, s az évről évre színvonalasabb csokikínálatból mint az erkölcsi lejtőn meglódult tőkés kebelez be mind többet és többet: a csekély mértékű nevezési díjba ezt is beleszámolva mindenki szinte végtelen mennyiségűt tolhat magába. (Itt szúrom közbe, hogy bár eddig is tudtuk: a Boci Csoki Prágában - vagy mellette - készül, most azonban kézzel foghatóvá is vált a cseh verzió: Orion néven!!! Legjobban ez az aero altípusnál a látható!)

Azért mi mindig megtaláljuk a tisztes, arany középutat, és néhány falat után ugrottunk is vissza, hiszen az előző évinél mindig jobb időt kell (magunk előtt) teljesíteni. És különben is: a hátralévő (még 6!) "zúgó" között az első nem sokkal ez után következik, ez a legbüntetőbb. Nem, nem a veszélyességi foka miatt - sőt, talán ez a legenyhébb, hanem a tájkép miatt: a Vetrní településhez tartozó papírgyár látványa kb. 300 méter hosszan.

A legkönnyebb csúszda helyszíne tehát büntet, a - mondhatni - legnehezebb azonban parabolikus emelkedésű adrenalinnszinttel jutalmaz: ez pedig a legutolsó, már a városban, a cél előtt két kurta kanyarral. Mivel október már nem a "hivatalos" főszezon ideje, így Krumlovnak az UNESCO világörökségéhez tartozó történelmi belvárosában már csak [rogyásig mínusz n] darab turista ólálkodik a folyó feletti hídon, ahonnan "jól lefényképezik" az adott esetben a levegőbe röpülő, ott megforduló és úgy a habokba hulló egységeket. Van, akinek a hajóját az állóhullám színültig telepakolja vízzel, aztán egész egyszerűen elsüllyed, s már csak azt veszi észre fuldokló röhögések közepette, hogy már a víz alatt evez.

Azért van, aki simán lemegy.

A célba érkezés, az időmérések befejezte után délután hattól díjátadó, aztán a város közepén lévő parkban vagy (idén) az Eggenberg sörgyár hatalmas belterű sörözőjében cseh pogóbuli, igazi igénytelenné fajuló, közép-európai ivászattal, de az aztán rogyásig (képek!).

Egy elpilledt cseh fiatalember éjfél után az Eggenbergben.

A háttérmuzsika már "böködte az ember hallókáját".

.

Saját képeink s videóink ugyan vannak már - de nem úgy; tehát még nincsenek. Ha lesznek, akkor majd felaggatjuk a hálóra, hogy legyen még jobban min örvendezni. Addig is képgaléria a versenyről itt és itt!
.
.

Sz'A'

.
.
.

KVM 2009 - friss videóval!!!

.
.

A hétvégi maratoni evezésünkről (KVM 2009) majd a képek összegyűjtése után - ki tudja, mikor... - olvashattok beszámolót. Ezzel lassan téli álom-fokozatra kapcsol majd a blog is, bár ha valami program megszületik, arról - a főoldalunkhoz hasonlóan - itt is lehet majd látni ezt-azt.

Ezúttal is felvetjük, hogy bárki, akinek bármelyik túráról közzétételre alkalmas szöveges és/vagy képes beszámolója otthon lapul fiókjában, és úgy gondolja, ezt másokkal is meg szeretné osztani, nosza, ne szégyenkezzen, küldje el a szemkeoa izé music pont net pont cy címre, és rajtunk nem fog múlni! Mindannyian egész biztos nagyon fogunk örülni! (Ha nagyobb, kb. 15-20 darabszám fölötti mennyiségű képet küldenél, azt inkább külön feltöltenénk tárhelyre és belinkelnénk. Ha ilyen van már készen, az még jobb!) Természetesen a bejegyzések alatti kommentezési lehetőség is adott a vélemények, visszajelzések hangoztatására...

.

A verseny másnapján. Kóbor, idősebb raft-pár a legutolsó sportutca végén, csökkentett vízállással.

.

És íme a "hivatalos" összefoglaló videó a versenyről, amelyről el kell mondani, hogy minden évben meglehetősen sebbel-lobbal készül el, hiszen a startot jelző kis ágyú 11-kor dörren el, a leggyorsabb (férfi, páros kajak - K2 M) hajó mintegy két óra alatt célba ér, s ha talán még őutánuk egy két beérkezőt, "akciót" fel is vesznek, este 6-ra a díjkiosztóra már vetítésre kész szokott lenni a "film". Így aztán nem csak a forgatás kapkodós, de az összeállítás is. Nagyon szerény és finomkodó véleményem szerint "dicsőbb" lenne, ha a hivatalos futamidő végéig filmeznének, majd egy-két nappal később a honlapjukon ill. a youtube-on lenne látható a munka, mint így, a résztvevők felének lehagyásával, sufni-buhera minőségű eredménnyel.

Részt venni a valóságban hatványozottabban élménygazdagabb, adrenalinnővelőbb, "testesebb" volt - és jobb videóval ezt azért lehetne érzékeltetni...

.
.
.

Sz'A'

.

.

.

"KRUMLOV"

.

.

.

.

.

Október 10-én, szombaton tehát a régóta és nagyon várt moldvai evezős maratonon leszünk, egyelőre úgy tűnik, az eddigi legnagyobb csapattal, vagyis bőven 30 fő felett. Ezzel a "darabszámmal" - bár nem mindenki száll majd vízre - az egyik legnagyobb résztvevői gárdát delegáljuk, persze csak a hazaiak után... A fenti logóra kattintva a rendezvény kétnyelvű honlapjára lehet látogatni, aki pedig Český Krumlovról szeretne többet, színesebbet megtudni, annak egy nyári bejegyzésünket ajánljuk figyelmébe! Mellékesen pedig a folyó (csehül Vltava) vízállása stb. itt látható.

.

Szoktuk mondogatni, hogy bár rajtszámokat is kapunk, elsősorban mégsem versenyezni megyünk, hanem élvezni a csúszdákat, az állóhullámokat, a borulást és a gyönyörű vidéket, így várjuk be egymást a 36 kilométeren - de ez természetesen részben előre is mentegetőzés, hiszen hátha... mégis... egyszer... elhozzuk az egyik kategóriadíjat... Ha meg idén sem, hát egyet se búsuljatok, ott rágja meg a Devla, verje el tífuszos jég, és körözzenek felette a kopasztott varjak! A verseny napján este úgyis közép-ejrópai buli lesz, másnap koradélutánig pedig séta a városban vagy ugye a már hagyományos lomberdős gombászás...

.

.

Sz'A'

.

.

.

Gemenc - erősen szubjektív túrabeszámoló - ÚJ KÉPEK!

.

Tegnap még másfél kilométeren át húztuk kenuinkat Gemencen a Rezéti-Holt-Duna [balra] egyik szakaszán a félarasznyi sekély, lassan csordogáló vízben, ahol a két erdő közti folyómederben nagyobb területet foglalt el a zátony és a meleg, tiszta iszap, mint a vízfelület... És jó volt ez így, jobb nem is lehetett volna.

Verőfény, tiszta levegő, határtalan békesség és nyugalom, amit csak a fák közül a vízhez lehúzódó őz iránti szótlan figyelmünk rázott fel. Ahogy tovább haladtunk, újabb kalandok kellettek, és amint erre lehetőség nyílt, be is vágódtam mezítláb, egy szál rövidnadrágban - gyorsan, mégis a lehető legnagyobb csöndben, elkerülve a száraz ágakat - a sűrűbe, hogy nagyvadat lássak. Csak néhány lépést kellett megtennem, és ott bóklásztak, hajlongtak nagy egyetértésben. A levegő mozdulatlanul állt, akárcsak én egy nyárfa mögé rejtőzve. A hűvösebb idő miatt még attól sem kellett tartanom, hogy szúnyogok lepnének el, amik ellen hadakozás miatt elriadhattak volna az állatok - nem úgy mint májusban, amikor (csak elmondásból tudom) szinte összefüggő sűrűséget alkottak a vérszívók. Friss leveleket harapdáltak az amúgy gyér aljnövényzet között kibúvó, ártéri facsemeték ágairól, múlatták az időt, amiről természetesen fogalmuk sem volt... Csak én gondoltam arra, hogy a többiek (mármint a túratársak) ezalatt jócskán továbbhaladhattak... Talán vissza is kellene már fordulnom, ha lenne kedvem hozzá - mármint az erdőt "magára hagyni".

Aztán vagy én követtem el valami hibát, vagy valaki más (...ugyan már...), mindenesetre egyik pillanatról a másikra az őzek nagy csatazajjal megugrottak, és semmire sem tekintettel befordultak a magas törzsek közé, beljebb az erdőbe, távolodva a víztől. Ekkor már én sem finomkodtam, "nőieskedtem", és egy árkon keresztültrappolva még utánuk néztem, vártam egy darabig, aztán az erdő természetes neszein kívül mást nem hallva a kenuk irányába siettem.

[...]

De ne szaladjunk annyira előre a "jóba"... Az előbbiek már csak vasárnap kora délután történtek. Szombat reggel még az egész banda együtt vonatozott a gemenci kisvasúton, ezúttal még "csak" a dízel mozdonnyal vontatva, a hátulsó három vagonra felpakolva a huszonnégy kenu! A Duna-parttól néhány méterre lévő Keselyűs megállónál lepakoltunk, és a magas létszámra tekintettel két csapatra osztódtunk. Ez csupán azt a célt szolgálta, hogy időben elcsúsztatva indulhassunk el a vizen, a túrázás ne fulladjon tömegrendezvénybe, meg aztán kevesebb hajó jobban mozog, különösen, ha valahol az alacsony vízállás miatt meg kell fordulni.

Hogy a medrek vízmagassága nem lesz teljesen megfelelő, előre tudtuk, hiszen ami látszik a fővárosban, az nem hagy meghazudtolni, és ezt jelezték a mutatók is - hiszen komoly csapadék nem esett hetek óta a vízgyűjtőterületen.

Az első nap tehát ragyogó napsütésben békésen egyszerű lapátolásokkal - a nagy Dunát leszámítva - csak mélyebb ágakban haladhattunk. Este pedig olyan esemény részesei lettünk, amire a kalandorok történetében még egyetlen egyszer sem került sor: konkrétan fehér terítőn (abroszon) ehettük a gulyást!

A Baján alvók közül egy-ketten még külön emelték maguknak az éjszaka kivételes mivoltát azzal, hogy nem restelltek a szálláshelyük közelében a vízparton macedónul éneklő-táncoló társasághoz odamenni, és a felszabadult népet bámulni áhitattal... [Különösen, hogy ezen egy-két ember egyike meglehetősen odavan a balkán zenéjéért úgy általában, (és nem csak a már "agyonismert" bosnyák Goran Bregovićékért), olyannyira, hogy otthon gigabájt-számra tölti le a macedón zenéket. Emberünk - már a sátrában fekve, félálomban - rá is ismert hanali fél háromkor az egyik mp3-ra, egy erős érzemi töltetű, bolgár-macedón szerelmes népdalra a bajai éjszakát betöltve, amelyet egy I. világháborús, 1917-es bolgár vs. angol-francia-szerb ütközet árokjelenetének felidézésével "klipesített meg" a bolgár Slavi Trifonov és a Ku-Ku Bend, mégpedig így! Az első két perc esetleg áttekerhető...]

Vasárnap - mivel részben Baján, a Petőfi-szigeten, részben Pörbölyön aludtunk - ismét a most már gőzös vontatta szerelvény déli végállomásán jöttünk össze. (A Rezét nevű mozdonyról még a márciusi bejárótúrákon készültek a képek.)

.

.

.

.
.

Felvontattuk magunkat az amúgy általában csak áthaladásra szánt Nyári legelő megállóig [balra], előző napi evezésünk végpontjáig - most innen folytattuk utunkat vízre szállva. A második napon is kettévált a kalandorok törzse: egyik fele Gyuriék-Gergőék vezetésével, a másik El capitano Gábor, Zoliék és jómagam kommandírozásával. Itt - a bevezetőben már említett egyre szűkülő, sekélyesedő holtágban - bár egyre kilátástalanabbá vált a helyzet, konok előrehaladásunkból egy idő után már nem volt visszaút, s már jó fél órája húztuk-toltuk kenuinkat, mire egyszer-egyszer rövid kis szakaszra egy ember beülhetett evezni. Ekkor végre kipróbálhattam, amit ugyan rég megtehettem volna eddig is, de most végre eszembe is jutott:

A propellerezés (a videóban 3:10-től) azért egyelőre kimaradt, és nem csak azért, mert alig volt rá elegendő hely... Feltöltődve adrenalinnal leküzdöttük a Duna főágáig tartó gyaloglós szakaszt, s onnan már gyerekjáték volt a kényelmes tempózás. Nem maradhatott ki az aznapi fürdés sem - bár itt meg kell említeni, hogy a Duna vize eddigre már jóval tisztább, vagyis senki ne a pesti szakasz vízminőségére gondoljon! (A tavalyi, Regensburgtól a Duna-deltáig elvégzett alapos, átfogó biológiai és kémiai vizsgálat eredményéről itt olvashatunk általános összegzést! A cikkben található linkről - a fanatikusabb érdeklődők - az angol nyelvű szöveges/diagramos részletekhez is eljuthatnak!) Gyarló emberi érzékszerveink mindenesetre megnyugtató választ adtak... Végül Bajához érve balra a Sugovicára kanyarodtunk, hogy a Petőfi-szigetnél befejezzük kétnapos túránkat.

Azok, akik most hétvégén, tehát október első napjaiban velünk tartanak, ne feledjék, hogy éppen telihold várható, ami - ha valaki Pörbölyön éjszakázna - különös erővel csalogat a gemenci erdőbe - kár lenne kihagyni!

Sz'A'

(Kis képek: Molnár Zoltán, Barabás T., Pálinkás András, Bánhidai Bea és egy ismeretlen / Panoramio.com).

*****

"Lapzárta" után, a legjobbkor érkezett vizuális külső segítség! Köszönjük Szente Attilának!

Állami Erdei Vasút, Gemenc

Szombati pihenő a "nagy" Dunán

Nem, ez nem a Sziget...

Nyári legelő mh. - jobbra néhány méterre a holtág

.

Vasúton, földön, vizen

.

Senki nem unatkozott

.

A Rezéti-Holt-Duna vasárnap kora délután - itt még nem sejtettük...

.

Itt már nem sejtettük - tudtuk.

.

Zokszó nélkül - a modern, céltudatos Cosmo-girlök archetípusai

.

.

.

.
.

Hajrá loki!!!
.

.

.
.

Rendes ember nem megy sehova evező nélkül!

.
.

Turistakápráztató effekt - de azért persze "cukik" voltak...

.
.

Vége - Gergő és Gábor

.

.

.