Gemenc - erősen szubjektív túrabeszámoló - ÚJ KÉPEK!

.

Tegnap még másfél kilométeren át húztuk kenuinkat Gemencen a Rezéti-Holt-Duna [balra] egyik szakaszán a félarasznyi sekély, lassan csordogáló vízben, ahol a két erdő közti folyómederben nagyobb területet foglalt el a zátony és a meleg, tiszta iszap, mint a vízfelület... És jó volt ez így, jobb nem is lehetett volna.

Verőfény, tiszta levegő, határtalan békesség és nyugalom, amit csak a fák közül a vízhez lehúzódó őz iránti szótlan figyelmünk rázott fel. Ahogy tovább haladtunk, újabb kalandok kellettek, és amint erre lehetőség nyílt, be is vágódtam mezítláb, egy szál rövidnadrágban - gyorsan, mégis a lehető legnagyobb csöndben, elkerülve a száraz ágakat - a sűrűbe, hogy nagyvadat lássak. Csak néhány lépést kellett megtennem, és ott bóklásztak, hajlongtak nagy egyetértésben. A levegő mozdulatlanul állt, akárcsak én egy nyárfa mögé rejtőzve. A hűvösebb idő miatt még attól sem kellett tartanom, hogy szúnyogok lepnének el, amik ellen hadakozás miatt elriadhattak volna az állatok - nem úgy mint májusban, amikor (csak elmondásból tudom) szinte összefüggő sűrűséget alkottak a vérszívók. Friss leveleket harapdáltak az amúgy gyér aljnövényzet között kibúvó, ártéri facsemeték ágairól, múlatták az időt, amiről természetesen fogalmuk sem volt... Csak én gondoltam arra, hogy a többiek (mármint a túratársak) ezalatt jócskán továbbhaladhattak... Talán vissza is kellene már fordulnom, ha lenne kedvem hozzá - mármint az erdőt "magára hagyni".

Aztán vagy én követtem el valami hibát, vagy valaki más (...ugyan már...), mindenesetre egyik pillanatról a másikra az őzek nagy csatazajjal megugrottak, és semmire sem tekintettel befordultak a magas törzsek közé, beljebb az erdőbe, távolodva a víztől. Ekkor már én sem finomkodtam, "nőieskedtem", és egy árkon keresztültrappolva még utánuk néztem, vártam egy darabig, aztán az erdő természetes neszein kívül mást nem hallva a kenuk irányába siettem.

[...]

De ne szaladjunk annyira előre a "jóba"... Az előbbiek már csak vasárnap kora délután történtek. Szombat reggel még az egész banda együtt vonatozott a gemenci kisvasúton, ezúttal még "csak" a dízel mozdonnyal vontatva, a hátulsó három vagonra felpakolva a huszonnégy kenu! A Duna-parttól néhány méterre lévő Keselyűs megállónál lepakoltunk, és a magas létszámra tekintettel két csapatra osztódtunk. Ez csupán azt a célt szolgálta, hogy időben elcsúsztatva indulhassunk el a vizen, a túrázás ne fulladjon tömegrendezvénybe, meg aztán kevesebb hajó jobban mozog, különösen, ha valahol az alacsony vízállás miatt meg kell fordulni.

Hogy a medrek vízmagassága nem lesz teljesen megfelelő, előre tudtuk, hiszen ami látszik a fővárosban, az nem hagy meghazudtolni, és ezt jelezték a mutatók is - hiszen komoly csapadék nem esett hetek óta a vízgyűjtőterületen.

Az első nap tehát ragyogó napsütésben békésen egyszerű lapátolásokkal - a nagy Dunát leszámítva - csak mélyebb ágakban haladhattunk. Este pedig olyan esemény részesei lettünk, amire a kalandorok történetében még egyetlen egyszer sem került sor: konkrétan fehér terítőn (abroszon) ehettük a gulyást!

A Baján alvók közül egy-ketten még külön emelték maguknak az éjszaka kivételes mivoltát azzal, hogy nem restelltek a szálláshelyük közelében a vízparton macedónul éneklő-táncoló társasághoz odamenni, és a felszabadult népet bámulni áhitattal... [Különösen, hogy ezen egy-két ember egyike meglehetősen odavan a balkán zenéjéért úgy általában, (és nem csak a már "agyonismert" bosnyák Goran Bregovićékért), olyannyira, hogy otthon gigabájt-számra tölti le a macedón zenéket. Emberünk - már a sátrában fekve, félálomban - rá is ismert hanali fél háromkor az egyik mp3-ra, egy erős érzemi töltetű, bolgár-macedón szerelmes népdalra a bajai éjszakát betöltve, amelyet egy I. világháborús, 1917-es bolgár vs. angol-francia-szerb ütközet árokjelenetének felidézésével "klipesített meg" a bolgár Slavi Trifonov és a Ku-Ku Bend, mégpedig így! Az első két perc esetleg áttekerhető...]

Vasárnap - mivel részben Baján, a Petőfi-szigeten, részben Pörbölyön aludtunk - ismét a most már gőzös vontatta szerelvény déli végállomásán jöttünk össze. (A Rezét nevű mozdonyról még a márciusi bejárótúrákon készültek a képek.)

.

.

.

.
.

Felvontattuk magunkat az amúgy általában csak áthaladásra szánt Nyári legelő megállóig [balra], előző napi evezésünk végpontjáig - most innen folytattuk utunkat vízre szállva. A második napon is kettévált a kalandorok törzse: egyik fele Gyuriék-Gergőék vezetésével, a másik El capitano Gábor, Zoliék és jómagam kommandírozásával. Itt - a bevezetőben már említett egyre szűkülő, sekélyesedő holtágban - bár egyre kilátástalanabbá vált a helyzet, konok előrehaladásunkból egy idő után már nem volt visszaút, s már jó fél órája húztuk-toltuk kenuinkat, mire egyszer-egyszer rövid kis szakaszra egy ember beülhetett evezni. Ekkor végre kipróbálhattam, amit ugyan rég megtehettem volna eddig is, de most végre eszembe is jutott:

A propellerezés (a videóban 3:10-től) azért egyelőre kimaradt, és nem csak azért, mert alig volt rá elegendő hely... Feltöltődve adrenalinnal leküzdöttük a Duna főágáig tartó gyaloglós szakaszt, s onnan már gyerekjáték volt a kényelmes tempózás. Nem maradhatott ki az aznapi fürdés sem - bár itt meg kell említeni, hogy a Duna vize eddigre már jóval tisztább, vagyis senki ne a pesti szakasz vízminőségére gondoljon! (A tavalyi, Regensburgtól a Duna-deltáig elvégzett alapos, átfogó biológiai és kémiai vizsgálat eredményéről itt olvashatunk általános összegzést! A cikkben található linkről - a fanatikusabb érdeklődők - az angol nyelvű szöveges/diagramos részletekhez is eljuthatnak!) Gyarló emberi érzékszerveink mindenesetre megnyugtató választ adtak... Végül Bajához érve balra a Sugovicára kanyarodtunk, hogy a Petőfi-szigetnél befejezzük kétnapos túránkat.

Azok, akik most hétvégén, tehát október első napjaiban velünk tartanak, ne feledjék, hogy éppen telihold várható, ami - ha valaki Pörbölyön éjszakázna - különös erővel csalogat a gemenci erdőbe - kár lenne kihagyni!

Sz'A'

(Kis képek: Molnár Zoltán, Barabás T., Pálinkás András, Bánhidai Bea és egy ismeretlen / Panoramio.com).

*****

"Lapzárta" után, a legjobbkor érkezett vizuális külső segítség! Köszönjük Szente Attilának!

Állami Erdei Vasút, Gemenc

Szombati pihenő a "nagy" Dunán

Nem, ez nem a Sziget...

Nyári legelő mh. - jobbra néhány méterre a holtág

.

Vasúton, földön, vizen

.

Senki nem unatkozott

.

A Rezéti-Holt-Duna vasárnap kora délután - itt még nem sejtettük...

.

Itt már nem sejtettük - tudtuk.

.

Zokszó nélkül - a modern, céltudatos Cosmo-girlök archetípusai

.

.

.

.
.

Hajrá loki!!!
.

.

.
.

Rendes ember nem megy sehova evező nélkül!

.
.

Turistakápráztató effekt - de azért persze "cukik" voltak...

.
.

Vége - Gergő és Gábor

.

.

.

Gemenc újra meg újra

Szeptember utolsó és október első hétvégéjén tehát a gemenci erdőbe látogatunk. Májusban ugyan már készítettünk egy kis előzetest a Duna-Dráva Nemzeti Park területéhez tartozó, Közép-Európában mindenképpen, de talán az egész földrészen is kivételesnek számító ártéri területről. Mostani bejegyzésünkkel a jövő hétvégi evezésünkre szeretnénk felhíni a figyelmet. A figyelmeteket...

A szláv eredetű Gemenc névvel fedett terület a nagyobb Sárköz tájegységhez tartozik, a Sárköz pedig a Mezőföldhöz. (A Mezőföld pedig ugye földrajzilag az Alföld nyugati "végtagja".) Gemencet északról a Sió, keletről - természetesen - a Duna, délről a madarak seregének, mindenekelőtt a fehér gólyának otthont adó bátai erdőség, nyugatról pedig mesterséges gát határolja.

Talán sokan gondolnák úgy, hogy a Balatont a Dunával összekötő, 121 km-es Sió-csatorna a 60-as, 70-es évek túlbuzgó tervgazdálkodásának terméke. Pedig nem: legnagyobb állóvizünk vízszintszabályozásán "már a régi rómaiak is" törték a fejüket, igaz, akkor a tavat még Pelsónak hívták. A megoldás a mai állapothoz igen közeli lett. Kr. u. 292-ben az a Galerius (305-től 311-ig Gaius Galerius Valerius Maximianus római császár) építtette meg a mocsaras vidék lecsapolására szánt medret, akinek uralkodása idején ért el a Római Birodalom területe a legkeletetbbre.

A Sió-csatorna újkori történetének (melynek természetesen voltak bőséggel előzményei, pl. Mária Terézia ideje alatt is készült szabályozási terv) "felgöngyölítése" során érdekes, már-már átélhető dokumentumra bukkantunk az 1928-as Felsőházi Napló június 25-i számában, amelyet itt lehet elolvasni! Érdemes a bal odali hasáb alján, Fiáth Pál báró felsőházi képviselő indítványával kezdeni! Megéri! "Halljuk! Halljuk!"

.

A gemenci ártér medreinek vízállás a Sió vízállásán kívül természetesen (és első sorban) a Dunáétól is függ. A vonatkozó aktuális adatokról itt tájékozódhattok!

.

És akkor még nem beszéltünk a flóráról és a faunáról. Mindenekelőtt a nagytestű gerincesekről, közülük is a híres gemenci szarvasokról (bár a már említett májusi bejegyzésünkben rövid videót láthattok róluk). Sokminden máshoz hasonlóan akárcsak egy autómárkát favorizálni, úgy egy együttest szeretni is lehet megosztó nálunk, így aztán nem ágyazzuk ide be, csak belinkeljül Kispálék I like Gemenc című nótáját.

.

.

SZ'A'

.
.