2011. február 28., hétfő
Bakonyi indiánok
2009. szeptember 1., kedd
"Evezz a gyárba!" - Beszámoló képekkel, videóval!
"Ilyen pillanatokban igazán megtudod, milyen egy indián, egy énekes, egy férfi.Készen kell állni rá, alkalmasnak kell lenni.
Többet nem tehetsz."
Hajfonataikon a reggeli pára verítékcseppekkel keveredett.
.
.
Film az éjszakáról és arról, hogyan is evezzett a három Kalandor a Romlott Városba:
Szentes Kinga, Ispánki Zoltán, Szemkeő András
2009. március 17., kedd
A "kenu" szó eredete
a "magyar" kenu szó feltételezhetően a Karib-térség indiánjaitól ered, a fatörzs jelentésű 'ukuni' szóból. Az európai nyelvekbe spanyol közvetítéssel került, és többnyire angolos írásmóddal terjedt el, ma már ún. nemzetközi szó, hiszen a canoe (ang.), canoa (sp.), canoë (fr.), Kanu (ném.), kanot (svéd), canoe (len.), каноэ (or.), kanuu (észt) stb. alakokat a megfelelő szövegkörnyezetben valószínűleg mindenki felismerné idegen nyelven is. Érdemes megemlíteni, hogy nem véletlenül terjedt el pl. a németben a Kanadier és a lengyelben a kanadyjka kifejezés is - gondoljunk csak a blog indulása elején bemutatott egyik Hogyan készül... filmre, ill. Bill Masonra...
A magyar nyelvterületen írásos említést először 1818-ból ismerünk: "...az indusok tsónakjai (kanotjai) fahéjból vagynak.", és megtalálható egy 1852-es kanot alak is. A "vészterhes" 1936-42 közötti években folyamatosan megjelent, 24 kötetes Új Idők Lexikona így magyarázza a kenu jelentését: "olyan sportcsónak, melyben fél térdre ereszkedve, egytollú evezővel eveznek." És még mennyi mindent lehet ott csinálni...
Sz'A'
2009. március 2., hétfő
Síró indián - a szájbarágás Amerikája
2009. február 12., csütörtök
Hogyan készül(t)...? 1. rész: a hagyományos indiánkenu?
2009. február 11., szerda
Gyökerek. Indiánok és kenu
Nemsokára beszélgetést hallottam a sziget felől, és nagy örömömre megismertem Sam hangját. Nem értettem, mit mondott, de a következő pillanatban egy másik hang váltotta fel, alighanem Pidáé.
- Apám, Tangua nem vár tovább - mondta. - Tudni akarja!
- Hiába akarja, nem árulom el! - felelte Sam.
- Akkor háromszoros kínok várnak rád.
- Fütyülök a fenyegetéseidre! Belőlem ugyan nem húztok ki semmit. Nem tudom, hol van Old Shatterhand. De ha tudnám; akkor sem mondanám meg.
- Csak nem számítasz arra, hogy kiszabadít?
- Nem kell, hogy kiszabadítson! Meg tudok én szökni segítség nélkül is.
- Elment az eszed? Itt állsz, szíjakkal a fához kötözve, és négy őr vigyáz rád éjjel-nappal! Hogy képzeled, hogy megszökhetsz?
- Nem fogom az orrodra kötni! - felelte Sam. - Mondd meg apádnak; hogy ne húzzon ujjat Old Shatterhanddel. Egyszer már megpróbálta, és . . .
Hirtelen elhallgatott. Bizonyára arra lett figyelmes, mint én is itt a vízben. A falu felől nagy lárma hallatszott. Lábdobogás, ordítozás.
Ott szalad! Fogjátok meg! - kiáltották. Sőt mintha Winnetou nevét is üvöltötték volna. Megdöbbenve fordítottam fejemet a falu felé.
- Hallod, mit kiáltanak? - ujjongott Hawkins. - Ha Winnetou van itt, akkor Old Shatterhand is vele van! Nem kell tovább keresned!
A dühös ordítozás egyre fokozódott. Úgy látszik, megpillantották Winnetout, de nem tudták elcsípni. Akárhogy történt is, mindenesetre keresztülhúzta számításaimat. Láttam, hogy a törzsfőnök fia felágaskodik a szigeten, és a part felé néz. A következő pillanatban kenujába ugrott, s odakiáltott az őröknek:
- Kapjátok fel a puskátokat, és lőjétek agyon ezt a sápadtarcút, ha valaki megpróbálná kiszabadítani!
Ekkor egy gondolatom támadt; hirtelen villant át az agyamon, még mielőtt Pida átjutott volna az innenső partra. Winnetou azt mondta, hogy Pida a törzsfőnök szeme fénye. Ha elfogom, olyan túsz kerül a kezembe, akit Tangua habozás nélkül kiváltana, s ezer Hawkinst is adna érte cserébe. Fantasztikus gondolat volt, de ebben a pillanatban eszembe se jutott mérlegelni, vajon keresztülvihető-e. Csak azon járt az eszem, hogyan foghatnám el Pidát.
A helyzet kedvezőnek ígérkezett. Winnetou bal felé szaladt, a két folyó találkozásának irányába. Csapatunk rejtekhelye jobb kéz felé esett, jó messze a parttól. Winnetou éppen azért szaladt az ellenkező irányba, hogy üldözőit megtévessze. Bal felől hallatszott az ordítozás, a négy őr is arra fordult - engem nem figyelt senki.
A törzsfőnök fia elérte a partot, és éppen ki akarta kötni kenuját. Abban a pillanatban, ahogy lehajolt, felbukkantam mellette a vízből.
Egyetlen ökölcsapással leterítettem, bedobtam a kenuba; és utána ugrottam.
Megragadtam a lapátokat, és teljes erőmből eveztem az ár ellen, közvetlenül a part mellett. A vakmerő csíny sikerült. A faluban egyetlen ember sem vehette észre, mi történt, s az őrök még mindig az ellenkező irányba meresztették szemüket.
Minden törekvésem az volt, hogy minél gyorsabban kijussak a tüzek fényéből. Amikor elég messze voltam már a falutól, a parthoz eveztem, és kiszálltam a kenuból. Az eszméletlen kajova ifjút átnyaláboltam, és lefektettem a fűbe. Levágtam a szíjat, amellyel a kenut ki szokták kötni, s foglyom keze-lába köré fűztem. A csónakot elrúgtam a parttól. A víz elsodorta. Az összeszíjazott Pidát most a hátamra vettem, és elindultam vele rejtekhelyünk felé. Elég súlyos teher volt, s akkor gyűlt csak meg vele a bajom igazán, amikor felocsúdott kábultságából. Többször szívének szegeztem késemet, hogy engedelmességre kényszerítsem.
Winnetou jóslata bevált: megeredt az eső, és nemsokára úgy zuhogott, hogy kénytelen voltam egy öreg fa sűrű lombjai alá húzódni, annál is inkább, mert az esőben és sötétben sehogy sem találtam meg a partnak azt a pontját, mely szemben volt a szigettel, ahol táboroztunk.
Elhatároztam, hogy a fa alatt várom meg az eső végét - vagy akár a hajnalt is."

