A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: indián. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: indián. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 28., hétfő

Bakonyi indiánok

A kalandorok indiánok. És ők is mi.
Szombaton egyik, félig elhagyott táborukban jártunk  -  füsttel és párával a szemünkben.


A többi kép e képre kattintva!



"Utószinkronos" énekkel

Sz'A'


2009. szeptember 1., kedd

"Evezz a gyárba!" - Beszámoló képekkel, videóval!


.
.


"Ilyen pillanatokban igazán megtudod, milyen egy indián, egy énekes, egy férfi.
Készen kell állni rá, alkalmasnak kell lenni.
Többet nem tehetsz."

fotó: terasz.hu




Futó Szél, Blogoló Vakond és egy asszony, Harmatos Menyét, nem törődve a rájuk váró nehézségekkel, hallgattak Füst a Szemében főnök bölcs tanácsára, s még napfelkelte előtt felkerekedtek a Szentendrei-sziget nyugati oldalán vízparti pokrócaikról, hogy suhanó kenuba ülve a sápadtarcúak városán átevezzenek, hogy aztán dolgukhoz lássanak. A Kalandorok törzsének wigwamjaikban hátramaradt harcosai a háromtagú előőrs sikerében bízva nyugodtan vágtáztak álmukban a véges-végtelen préri hullámain.
.
A véges-végtelen préri szilaj hullámain.


Nagyvakond itt még az esti tűznél ülés fáradalmait heveri ki.
.


[...]
.





Ahogy a nap egyre feljebb hágott, s mind közelebb értek a városhoz, egyre tisztábban látták a folyó partját és saját gondolataikat is. Egyikük azon tépelődött, bizony jó, hogy a vacsora mellé elfogyasztott tüzes víz nem vette el az eszüket. A szellemekkel teli fákat lassan felváltották a kőházak és az azok építéséhez készült, égbe meredő emelőmasinák. A lapátolás keltette ütemes csobbanások mellé be-beszűrődött a nagy település életének zaja, a friss lótrágya és a füstölt hús illatát elűzte az egyre nagyobb tömegben nekiiramodó vasparipák lehelete.

Hajfonataikon a reggeli pára verítékcseppekkel keveredett.






Egy-két hidat már maguk mögött hagytak, mikor ahhoz érkeztek, amelyen keresztül minden nyár augusztusának közepén sápadtarcú ifjak mint a termeszek ellepik a város legészakibb szigetét, hogy megittasodva, sőt férfiak asszonnyként viselkedve napokon át táncos ünnepet üljenek maguk felett:



Bár elborzadtak attól, hogy hetekkel ezelőtt e helyen fülsüketítő hangos rivalgás rázta a felhőket, a hatalmas házakat mégis csodálkozó szemekkel nézve tovább eveztek céljuk felé.



Itt már a "Margarétának" nevezett híd előtt



Hamarosan a magyarok törzsének egyik fő helye elé értek. Lassítottak tempójukon, hiszen nem szerettek volna idő előtt a szárazföldre lépni, meg aztán látnivaló is volt elég. Evezőikről gyakorlott mozdulattal rázták le a vizet, s kenujukba fektetve nesztelenül siklottak a békés vizen.





.
A sápadtarcúak Vének Tanácsának sziklákból épített tanácshelye előtt fogyasztották el elemózsiájukat, jelezve ezzel, hogy őket nem lehet kicsinálni, eltiporni mint egy girhes coyote-ot, mert a Kalandorok a legnehezebb, bölénytelen nyár hátán is megélnek! .





Vakond egy prémvadász kutyától elkobzott, nejlon szövetbe csomagolt "hosszú hússal" csillapítja éhét.




Harmatos Menyét és Vakond



Menyét és Futó Szél


Egy Elisa nevű fehér asszonyról elnevezett, amúgy hószínű híd



Pompás színekben játszanak az új nap sugarai




Az ostoba sápadtarcúak a maguk "szabadságáról" nevezték el ezt a hidat.
Meg kell hagyni azonban, hogy szép kecses külsővel ruházták fel!




"Lánchíd", amelyen vésett rovátkákkal mérik a víz változó állását!
(Ha a képre kattint'sz, látszanak is e rovások!)
.

.
A különös nevű Lágymányosi híd és a még mesésebb Művészetek Palotája előtt, ami utuk végpontját is jelentette. Menyét itt hagyta el a kenut a jobb parton.





A maradék két Kalandor könnyedén emelte ki kenuját a habok közül a folyó bal partján. Miután a kőpalota föld alatti részébe rejtették, hálát adtak Manitunak, hogy utuk során mindhármuknak gondját viselte. Gyorsan férfimód köszöntötték egymást, majd villámgyorsan eltüntek dolgaik után nézve.


.


Film az éjszakáról és arról, hogyan is evezzett a három Kalandor a Romlott Városba:


kép, videó: Ispi és Sz'A'
szöveg: Sz'A'


...
ui.: Ismét lesz Evezős Critical Mass! Most hétvégén, szeptember 13-án!

Szentes Kinga, Ispánki Zoltán, Szemkeő András

2009. március 17., kedd

A "kenu" szó eredete

...vagyis etimológiája. Az 1967-1976 között kiadott 3+1 kötetes TESZ, vagyis a A magyar nyelv történeti etimológiai szótára, valamint a nemrégiben, 2006-ban a Tinta Kiadótól megjelent - kevésbbé alapos - Etimológiai szótár szerint


a "magyar" kenu szó feltételezhetően a Karib-térség indiánjaitól ered, a fatörzs jelentésű 'ukuni' szóból. Az európai nyelvekbe spanyol közvetítéssel került, és többnyire angolos írásmóddal terjedt el, ma már ún. nemzetközi szó, hiszen a canoe (ang.), canoa (sp.), canoë (fr.), Kanu (ném.), kanot (svéd), canoe (len.), каноэ (or.), kanuu (észt) stb. alakokat a megfelelő szövegkörnyezetben valószínűleg mindenki felismerné idegen nyelven is. Érdemes megemlíteni, hogy nem véletlenül terjedt el pl. a németben a Kanadier és a lengyelben a kanadyjka kifejezés is - gondoljunk csak a blog indulása elején bemutatott egyik Hogyan készül... filmre, ill. Bill Masonra...


A magyar nyelvterületen írásos említést először 1818-ból ismerünk: "...az indusok tsónakjai (kanotjai) fahéjból vagynak.", és megtalálható egy 1852-es kanot alak is. A "vészterhes" 1936-42 közötti években folyamatosan megjelent, 24 kötetes Új Idők Lexikona így magyarázza a kenu jelentését: "olyan sportcsónak, melyben fél térdre ereszkedve, egytollú evezővel eveznek." És még mennyi mindent lehet ott csinálni...

Sz'A'


2009. március 2., hétfő

Síró indián - a szájbarágás Amerikája

Ez az indián is akkor látott wigwamot, skalpot és békepipát, amikor az ükunokám karóbahúzást... Okés, a tartalmával egyet is értünk, de azért... 





Sz'A'

2009. február 12., csütörtök

Hogyan készül(t)...? 1. rész: a hagyományos indiánkenu?


A neten számos film található a kenu készítéséről, főként olyanok, amelyeknek alapanyaga valamilyen fa (ilyennel a vízitúrákon ritkán találkozunk...), és nem mesterséges anyag. Utóbbi megformálása nyilvánvalóan jóval egyszerűbb, előbbi viszont sokkal érdekesebb... Ezt mutatja be egy nyolcperces kanadai kisfilm mellébeszélés, sőt egyáltalán szöveg nélkül (tehát letekert hangerővel munkaidő alatt is abszolút élvezhetően...), érthetően, látványosan!



www.museevirtuel.ca




Ugyanerről az észak amerikai papírnyírből készült birch bark kenuról itt található részletes leírás fotókkal!



Sz'A'

2009. február 11., szerda

Gyökerek. Indiánok és kenu


"Felpillantottam. Sudár indián ifjú hágott le a partról a víz felé...



Magányos Farkas, kiowa (kajova) törzsfőnök


...Pida volt, a Szarvas, a kajova törzsfőnök fia. Beugrott az egyik kenuba - szerencsére nem abba, amely engem eltakart. Eloldotta a csónakot, és átevezett a középső szigetre. Egyelőre nem úszhattam át - várnom kellett.
Nemsokára beszélgetést hallottam a sziget felől, és nagy örömömre megismertem Sam hangját. Nem értettem, mit mondott, de a következő pillanatban egy másik hang váltotta fel, alighanem Pidáé.
- Apám, Tangua nem vár tovább - mondta. - Tudni akarja!
- Hiába akarja, nem árulom el! - felelte Sam.
- Akkor háromszoros kínok várnak rád.
- Fütyülök a fenyegetéseidre! Belőlem ugyan nem húztok ki semmit. Nem tudom, hol van Old Shatterhand. De ha tudnám; akkor sem mondanám meg.
- Csak nem számítasz arra, hogy kiszabadít?
- Nem kell, hogy kiszabadítson! Meg tudok én szökni segítség nélkül is.
- Elment az eszed? Itt állsz, szíjakkal a fához kötözve, és négy őr vigyáz rád éjjel-nappal! Hogy képzeled, hogy megszökhetsz?
- Nem fogom az orrodra kötni! - felelte Sam. - Mondd meg apádnak; hogy ne húzzon ujjat Old Shatterhanddel. Egyszer már megpróbálta, és . . .
Hirtelen elhallgatott. Bizonyára arra lett figyelmes, mint én is itt a vízben. A falu felől nagy lárma hallatszott. Lábdobogás, ordítozás.
Ott szalad! Fogjátok meg! - kiáltották. Sőt mintha Winnetou nevét is üvöltötték volna. Megdöbbenve fordítottam fejemet a falu felé.
- Hallod, mit kiáltanak? - ujjongott Hawkins. - Ha Winnetou van itt, akkor Old Shatterhand is vele van! Nem kell tovább keresned!
A dühös ordítozás egyre fokozódott. Úgy látszik, megpillantották Winnetout, de nem tudták elcsípni. Akárhogy történt is, mindenesetre keresztülhúzta számításaimat. Láttam, hogy a törzsfőnök fia felágaskodik a szigeten, és a part felé néz. A következő pillanatban kenujába ugrott, s odakiáltott az őröknek:
- Kapjátok fel a puskátokat, és lőjétek agyon ezt a sápadtarcút, ha valaki megpróbálná kiszabadítani!





Harcjelenet a vizen


Megragadta a lapátokat, és gyorsan a part felé evezett. Az volt a tervem, hogy még ma éjjel kiszabadítom Samet, ha a legkisebb lehetőség kínálkozik. De most már meg se kísérelhettem. Még ha neki is mennék az őröknek puszta késsel a kezemben, annyi idejük még volna, hogy golyót röpítsenek Sam fejébe. Vakmerő támadásom csak a halálát siettetné.
Ekkor egy gondolatom támadt; hirtelen villant át az agyamon, még mielőtt Pida átjutott volna az innenső partra. Winnetou azt mondta, hogy Pida a törzsfőnök szeme fénye. Ha elfogom, olyan túsz kerül a kezembe, akit Tangua habozás nélkül kiváltana, s ezer Hawkinst is adna érte cserébe. Fantasztikus gondolat volt, de ebben a pillanatban eszembe se jutott mérlegelni, vajon keresztülvihető-e. Csak azon járt az eszem, hogyan foghatnám el Pidát.
A helyzet kedvezőnek ígérkezett. Winnetou bal felé szaladt, a két folyó találkozásának irányába. Csapatunk rejtekhelye jobb kéz felé esett, jó messze a parttól. Winnetou éppen azért szaladt az ellenkező irányba, hogy üldözőit megtévessze. Bal felől hallatszott az ordítozás, a négy őr is arra fordult - engem nem figyelt senki.





A kenusok érkezése


A törzsfőnök fia elérte a partot, és éppen ki akarta kötni kenuját. Abban a pillanatban, ahogy lehajolt, felbukkantam mellette a vízből.
Egyetlen ökölcsapással leterítettem, bedobtam a kenuba; és utána ugrottam.
Megragadtam a lapátokat, és teljes erőmből eveztem az ár ellen, közvetlenül a part mellett. A vakmerő csíny sikerült. A faluban egyetlen ember sem vehette észre, mi történt, s az őrök még mindig az ellenkező irányba meresztették szemüket.
Minden törekvésem az volt, hogy minél gyorsabban kijussak a tüzek fényéből. Amikor elég messze voltam már a falutól, a parthoz eveztem, és kiszálltam a kenuból. Az eszméletlen kajova ifjút átnyaláboltam, és lefektettem a fűbe. Levágtam a szíjat, amellyel a kenut ki szokták kötni, s foglyom keze-lába köré fűztem. A csónakot elrúgtam a parttól. A víz elsodorta. Az összeszíjazott Pidát most a hátamra vettem, és elindultam vele rejtekhelyünk felé. Elég súlyos teher volt, s akkor gyűlt csak meg vele a bajom igazán, amikor felocsúdott kábultságából. Többször szívének szegeztem késemet, hogy engedelmességre kényszerítsem.
Winnetou jóslata bevált: megeredt az eső, és nemsokára úgy zuhogott, hogy kénytelen voltam egy öreg fa sűrű lombjai alá húzódni, annál is inkább, mert az esőben és sötétben sehogy sem találtam meg a partnak azt a pontját, mely szemben volt a szigettel, ahol táboroztunk.
Elhatároztam, hogy a fa alatt várom meg az eső végét - vagy akár a hajnalt is."