A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bill Mason. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bill Mason. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 15., kedd

Bill Mason ismét - filmajánló

Bár valószínűleg erős huzatú sávszélességgel is lassan töltődik, akinek van türelme kivárni, és még mintegy fél órája végignézni, vagy akárcsak bele-belepillantani, annak jó szívvel ajánljuk a lenti természetfilmet. Bill Mason - nem győzzük mondogatni a nevét - nagy kedvencünk: a kalapos, fehér szakállas, kockás inges, rövid farmernadrágos, bakancsos, kanadai kenus klasszikussá vált, piros hajójával bennünk és velünk él.



Bill Mason ikonikus figura. Itt éppen a fiával rodeózik a kristálytiszta hullámokon 1977-ben. Ebben a részben  (minden fölös tudományoskodás nélkül) főleg olyan evezéstechnikát tanulhatunk, amit a viszonylag gyors sodrású, változatos mederviszonyú folyókon alkalmazhatunk. Persze mindenekelőtt a fíling... Erdei, fejfölötti kenucipekedés ("átemelés"), balettmozdulatokkal irányított zúzás a gyors habokon naiv zenével - meg a kiscsávó is jó arc!



Mason festészetet tanult a Manitobai Egyetemen, és bár a vászontól egyáltalán nem szakadt el életében, mégis inkább a természetről (kiemelten a farkasokról) és a kenus életmódról készített filmjeiről vált ismertté (pl. Waterwalker).



A National Film Board of Canada oldalát tőle függetlenül is ajánljuk, bár ezúttal a természetfilmekre hívjuk fel a figyelmet: a jobb felső sarokban lévő keresőbe tetszőleges kulcsszavak beírásával rengeteg ritkaságra bukkanhatunk.




2010. november 27., szombat

Mese


Meserészlet. Paddle to The Sea (1966), rendező: Bill Mason (Kanada)


2009. október 30., péntek

Téliesítés, takarékláng

. .

Bár e bloghoz rendelt részletes számláló alapján is lehetne éves, szezonális összegzést készíteni, ettől midannyiunkat az ment meg, hogy egyrészt genetikailag taszítanak a diagramok, a számoszlopok, az ezzel való villogás, ill. bizonyos intőn felemelt mutatóujjakkal fontoskodás. Másrészt még tanár koromban megerősödtem undorodni a statatisztikák hosszas sorolásától. ("Hányan értek el jeles osztályzatot kémiából a 10.gy-ben, ezzel szemben a 10.cs, ugye, már megint csak..." - kit érdekel!?)
.
.
Ezzel a bejegyzéssel nem is szeretnék objektíven summázni, mert mindenekelőtt tele vagyunk örömökkel, ha retrózunk egyet! A névváltozás következményeitől talán jobban tartottunk és tartottak mások, mint ami indokolt lett volna. Minden túrázó egyszer újként kezdte nálunk, aztán az első felbukkanásból az évek során ős-bigott-törzs-túrázókká és bizony barátokká (barátnővé és feleséggé) váltak! Márcsak ezért is örülünk az újabb és újabb arcoknak... És azért is, mert így nem kérdés, hogy jó dolog-e ez az egész. Hihetetlen sokféle népekkel lehet talákozni, aztán mindenkiről - a mindenki döntő többségéről - kiderül, hogy jó helyen vannak, jó helyen vagyunk. Köszönjük, hogy eljöttek, eljöttetek!
.
.
A blog mostantól nem vész el, csak elhalkul, takaréklángon pislákol - és emiatt egyvalaki (tudatlanul, persze) biztos hálás lesz: a főnököm. Mert azért lássuk be...
.
.
A blog fennállása óta nem ejtette ki száján a szakállas, unalomig kántált, közhellyé kopott v*lság kifejezést, nem engedett a csábításnak, és nem szemetelte oldalait, sorait tele szm*jlikkal - hiszen így is értette mindenki -, nem kellett kijelentéseket visszaszívni, ettől-attól elhatárolódni, szóbeli adok-kapokba belemenni, az elől elhajolni stb. Na persze, ez nem egy ilyen műfaj... Sőt, a blog talán inkább "okosodott", hogyan formálódjon külsőleg, belsőleg. Nem írom ide, hogy továbbra is várjuk a kritikákat, de továbbra is várjuk a kritikákat; és minden szöveges, képi, vidós, helyesírási és stilisztikai segítségért őszintén hálás vagyok. Nekem is biz'a belső gondolatrendőrséggel kellet önfegyelmet gyakorolnom, többes szám első személyben gondolkodnom, gondolkodnunk - hát nem mindig sikerült.
.
.
A következő évad elejéig is lesz azér' ez-az, néha (de csak néhábban, mint eddig) érdemes lesz ide vagy a főoldalra vetődni, de semmi rosszat nem ígérhetünk. Lesz kirándulás, szilveszteri láblengetős hajrázás (hajnak a rázása), sítábor napközis tea nékül, effélék.
.
.
Ha a munkahelyeden nagyon letaglózna az unalom, és már minden hírt, muffin-receptet, celeb-alázást, fogyókúratanácsadást, potencianövelő titkos csodát elolvastál, és itt még nem lenne új bejegyzés, néhányat hadd ajánljunk figyelmedbe a régiek közül:
.
¤ Először is a legelsőt, az alapot, a gyökerekről...
¤ Azóta egyik kedvencünkké vált, kalandoros "fílingű" filmről... (Azóta már természetesen megvan az egész!...)
¤ A kenu szó eredetéről...
¤ Gyereklelkűeknek a kenuzásról...
¤ Beszámoló a Vogalongáról...
¤ Dráva-menti emlékekről...
¤ És persze az Evezz a gyárba! akciónkról... (Folytatása a bejegyzés alján!)
És a többi, ahogy tetszik - vagy nem....
.
Végül egy kedves film, amit még tavasszal találtam, és most pont jól fog jönni: részlet az angol nyelvű, kanadai Paddle to the Sea filmből (ha valakinek számít, annakidején Oszkárra is jelölték), rendezője pedig az a Bill Mason, aki a fentebb már ajánlott Waterwalker c. filmet is rendezte, ill. annak főszereplője. Ha valaki, hát ő tud ezekről mindent.
.
Na, de télleg mindent.
.




Sz'A'

2009. február 20., péntek

Piros kenuval Kanadában

Ez a bejegyzés főként azoknak szól, akik még sosem voltak hosszabb vízitúrán, néhány napnál tovább természetben, de innen-onnan már érték behatások, amik ösztönzőleg hatnak, taszigálják, inspirálják. Azoknak, akik ismerik és áhitattal nézték Rockenbauer Pálék Másfélmillió lépés Magyarországon sorozatát, Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig című 1954-es természet-dokufilmjét, David Attenborough alkotásait, a különböző természet-tematikus tévécsatornák sorozatait, vagy a játékfilmek közül (mondjuk) Jim Jarmush Halott emberét, Kurosawa Akira Derszu Uzaláját, Kevin Costner Farkasokkal táncolóját stb. és stb.


Nemrég bukkantunk rá ugyanis a youtube-on arra a filmre, ami csak pár hete van fent teljes egészében, bár (természetesen) 9-10 perces szakaszokra osztva, és a fentebb felsorolt filmek mindegyik jellemzője áthatja: az objektívnak nem nevezhető dukumetálástól a lírán át a pátoszig. Bill Mason kanadai festő, filmes és... kenus tengeri, tavi, folyami és szárazföldi (erdőben, szuttyogó iszapban és jégen - mindegyiket kenuval!), időtlennek tűnő vízitúra-bolyongását kísérő, 1984-es Waterwalker c. filmje minden olyan nézőt, akinek legalább az egyik élete az élővizeken, a természetben játszódik, nem ki-, hanem bekapcsol...


Klikkelj a képre, s egy másik oöldalon betöltődik a film! Köszönet érte a "névtelen" kommetező beküldőnek. (A Youtube-on ugyanis már nincs fent...)


Azok, akik a lírát és a pátoszt nehezen tűrik, és a filmben a kenuzásnak inkább csak az adrenalinszint-növelő sportrészét néznék, azt, hogy hogyan lehet klasszik indiánkenuval, tehát nem fedett, spritzdeckes hajóval raftos részen zúzva, trükközve, evezőt (mint dobos a dobverőt) fej fölött pörgetve, vízhengerek, állóhullámok és örvények között is magabiztosan, élvezettel a felszínen maradni, az tekerjen 46:00-hoz, és figyeljen!!!


Bill a filmben szereplő kb. 5 méter hosszú hajóját a Kanadai Kenumúzeum gyűjteményének ajánlotta fel. Ő maga pedig idén lenne nyolcvanéves.






















Sz'A'