A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

2009. június 15., hétfő

Vogalonga - Venezia (I. rész)






Valahányszor legendás, híres-hírhedt helyen jártam életemben, mindig megrögzött, bigott-ortodox, keményvonalas betonfejűként vonatkoztattam magamra azt a szigorú elvet, hogy tilos olyat fényképezni, amit mások, a Nép Fia, a Kisember, a Turiszt meg szokott örökíteni: nehogymá' beálljak a sorba és százötvenkilenc-milliárdodszorra le legyen fotózva a párizsi Eiffel torony, a moszkvai Kreml, a bécsi Schönbrunn nagytotálban, a Meteorák kolostorai előtt elsuhanó, szakállas pópa, a krakkói Waweł a sárkánybarlanggal, a berlini Unter den Linden fölött magasodó Quadriga avagy Martonvásáron a Szemafor Büfé - stb és stb.

De hogyan kerül össze a címben megjelölt település a betonfejűséggel és az eposzi felsorolásban szereplő helyszínekkel?


Tessék! Az elmúlt hétvégi (debütáló) velencei-tavi evezésünk helyett jöjjön egy beszámoló Velencéről, a pünkösdvasárnap megrendezett 35. Vogalonga Fesztiválról, ami inkább hasonlítható egy vízi Critical Masshez, vagyis egy örömteli felvonuláshoz ("az evezős büszkeség napja"), mint győzelemért folyó versenyhez! Az utólag igencsak megtizedelt, szigorúan kiválogatott fotódömpingért köszönet Bolbás Enikőnek, Bozorádi Petrának, Andorka Matyinak és Barna Gyurinak! (Ez előtti beszámolóban már nekrológot írtam saját gépemről...) A mozgóképekből pedig igyekszünk mihamarabb kisfilmet is eszkábálni! (Ez is megtörtént, lásd a beszámoló második részének utolsó videóját!)





.
Nem is biztos, hogy ugyanabban a 7 négyzetkilométer alapterületű, "kicsiny világvárosban" jártunk, amit évente kb. egy tucatmillióan keresnek fel tényleg mindenhonnan. A Mindenhonnan Népei azonban jelenlétükkel éppen azt teszik alig láthatóvá és alig érzékelhetővé, amiért Velencébe elutaztak. A mértéktelen tömeg kikapcsolásának egyik legjobb módja a gondolások többsége részéről is (egy-két napig) megtűrt canalékon és riókon, vagyis a vízi utakon és utcákon evezés kenuval vagy kajakkal.
Mert gyalog mi is csak fél óráig bírtuk a sodródást. Jellemző, hogy a hömpölygő tömeg alatt fulladozó, "mainstream" kövezett utcákat a belőlük elágazó sikátorokon át már akár 10-15 méterrel is elhagyva kongó callékra, viákra, campókra és piazzákra, vagyis utcákra és terekre bukkanhatunk.


Aki tehát nem csak ezt a fajta a halált szeretné Velencében látni, hanem az életet is, annak feltétlenül valami efféle elkalandozást tanácsolunk, akárhol is járjon! Persze, persze... tudjuk nagyon jól, hogy mi magunk is eme gyülevész nép darabszámát gyarapítottuk jelenlétünkkel, de vagyunk annyira önérzetesek és büszkék, hogy azt gondoljuk: igen, mi is a tömeg része vagyunk, de mi legalább tudjuk ezt, és így nem olvadunk bele. Meg aztán mantraként járt a fejünkben az is, hogy hamarosan hősiesen 30 kilométert evező, harcoslelkű kalandorok leszünk. 
Tehát igazunk van.


Íme tehát néhány, gyüttmentekkel vizuálisan teleszemetelt képsallang Velencéből:
.



Akinek azonban feltett szándéka valóban Velencét fotózni, annak nem árulunk el azzal galaktikus titkot, ha megsúgjuk: igen, "meg lehet csinálni". Lőhet szeretteinek vagy magának kiskócsagot,



nehézsúlyú utasszállító elefánthajót Szent Márk tere előtt,




diverzáns kommmmmmmunista tengeralattjárót a Canale Grandén,
 


és elvtársai Szűz Mária képmásával álcázott bunkerbejáratát:



Kétségtelen [hosszú, de értelmes mondat következik!], hogy a valamelyik 1600-as év óta egy rendelet által egységesített, ébenfekete gondolák (amelyekről érdemes tudni, hogy egyrészt nem szimmetrikusak, vagyis a bal és a jobb oldaluk nem egyforma hosszúságú, hiszen az iránytartást a mindig bal oldalon álló evezős miatt a jobb oldal 24 centiméterrel hosszabb oldalával kompenzálják,







másrészt hogy a rajtuk lévő, aranyszínre festett, glóbuszon álló, vitorlát vagy zászlót tartó figura a Vámház épületéről, a Dogánáról származik,





harmadrészt hogy az orrdísz hatos elágazása Velence hat kerületét, Cannareggiót, Castellót, San Marcót, Dorsodurót, San Polót és Santa Crocét szimbolizálja),





tehát ezen gondolák kihagyhatatlan célpontjai minden fotósnak.







A gondolának, gondolával közlekedésnek - a víz mellett - még két létszükségletű tartozéka van: az egyik a nyugodt, sőt unott arcú gondoliere,




a másik a pihenőhely:


A turisztokat tehát nem számoltuk a velencei vízi közlekedés elengedhetetlenül szükséges kellékei közé. Pedig "fontos részei" ők a civilizációnak: aki több képet szeretne a városról, annak érdemesebb azt kigugliznia. Minden mást - képet, videót és a hozzá tartozó keretmesét- mi is örömmel teszünk közzé!



A velenceiek középre helyezik a lámpát.



A velenceiek ügyesen verik a fellegekbe a ruhaszárító kötelet kifeszítő kampót!
.
.
A velenceiek vízen ringatással nyugtatják a súlyos sérülteket.

.
.
A velencei vízi taxisok alsó ajkuk mögött olivabogyót erjesztenek.
 .
.
Velencében piktogram is jelzi: a Szent Márk téren búslakodni szigorúan tilos!
.
.




Homo ludens venetiensis.
.
.



Velencében kötelező a vidám szín!


Sz'A'


2 megjegyzés: