A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vitézlő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vitézlő. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 27., kedd

5. Vitézlő képekben

Képes beszámoló az 5. Vitézlő teljesítménytúra rakaca-tavi ellenőrzőpontjáról, ahol mi, Kalandorok a kombinált távokon megkenuztattuk a népet.


2010. április 18., vasárnap

Wytezleö - 2. rész

...Történt ugyanis, hogy egy napon csatakos lovas hozott levelet portánkra, amely esemény oly ritka volt, mint - ahogy arrafelé mondták - medvehagymán a szőr. Jóanyám legott helyet lelt magának egy vénséges, megdőlt kőrisfa törzsén, s egy szuszra végigolvasta az amúgy hosszú, négyrét hajtogatott, ülőhelyénél is öregebb kezektől származó írást. S amint az levél elköszönő szavaihoz ért, újfent belefogott az olvasásba - mely cselekedetéből nem átallottam arra következtetni, hogy komoly dolgokról szólhatnak azok a sorok.

   A papírost hagymázban (másként ideglázban vagyis tífuszban) elszenderült atyám - mint említettem volt - a járvány elől Magyarföldre menekült szülei küldték nekünk, melyben kérlelve kérik, térjünk meg hozzájuk, lévén esztendőik száma elhaladta a hatvanat is, s az ott felhalmozott javaikat nem tudják kire hagyni. Írták még nemkülönben azt is, hogy bizony fenségesen élhet ott az ember fia, származzék az bármily nemzetségből s rangból, s hogy szavaiknak nyomatékot és bizonyító erőt adjanak, elárulták, hogyan is neveztetik ez a bőséggel megáldott hely - hol jól lakni s jóllakni egyaránt mindenki számára általános dolog. Kedves barátaim, bizony nem hívták, s máig sem hívják másként a földnek e pompás zugát mint úgy, hogy... Szalonna, mely étel magában vagy jól elkészítve úrnak és parasztnak egyformán kellemetes eledel! A falu szomszéd települése pedig az álmatag, andalító pihenésre, szendergésre hívó Szendrő, így az arra vetődött vándor, miután bendőjét alaposan teletömte, kellemesen bóbiskolhat, szendereghet, ameddig kedve tartja.

   Egy esztendőn át tépelődött  anyám az elutazáson, míg szállásadó derék papunktól áldást véve egyszer végre felkerekedtünk, s három heti poroszkálás után már a cél előtt is voltunk nem sokkal. Csakhogy igen nagy vizek hullottak alá akkor arra a vidékre a mennyégből, úgyannyira, hogy a faluba a megáradt Bódva pataktól s a Rakaca tótól bejutni lehetetlenségnek tűnt, amely okból kifolyólag a szinte Nílussá duzzadt patak partján sátort ütöttünk, s vártuk az apadást. Egy alkalommal, mikor éppen egy, az áradásból kifogott, kövér, potrohos dévért tisztogattam késemmel - éppen ezzel, mellyel most e szegény kakast fosztom meg gúnyájától -, távoli lódobogás, s még melléje valami más zajkíséret ütötte meg a fülemet. Amint a hangok közeledtek felénk, úgy kezdett lankadni figyelmem a döglött hal irányába, egészen addig, amíg az izgatottságtól és a kíváncsiságtól - talán megértetek engem - már lehetetlenség volt a pikkelyekkel törődnöm, s már csakis a cserjés sűrűjét vizslattam szememmel. 
 
   Késemet védekezőleg magam elé kezdtem emelni, mikor egy szempillantás alatt három páncélos lovas léptetett elő! Uramfia, Krisztusom, ne hagyj el!- kiáltottam, de így tettetek volna Ti is, nemes hölgyek s derék uraim, ha olyat láttok, amilyet én abban a boldog pillanatban! A jellegzetesen díszített vérteket rögvest felismertem, s azokkal együtt gazdáikat, viselőiket is, kik - talán már magatok is kitaláltátok - nem mások voltak, mint édes jóanyám három elveszettnek vélt fitestvére!


 

   A meglepetést követő nagy örömömben hirtelen el is hajítottam a már teljesen mezítelen dévérkeszeget,  akaratlanul visszaadva ezzel tetemét a víznek, s anyámat nagy rikoltozások árán megtalálva szinte odavonszoltam testvérei elé, hol is azonmód mindannyiukból a boldogság könnyei kezdtek áradozni! Így volt ez mind, ahogy mondom nektek - de e história azzal ér véget, hogy hamar kiderült: a három lovas is kapott abból a végrendelkező írásból, miként anyám, így tehát céljuk őnekik is ugyanaz volt, mint minekünk. A három világlátott, derék, vitéz lovag a bőséges lakmározás után hamar dolgukra lelt: fatörzsekből hosszúkás ladikokat kezdtek faragni, melyet ők maguk kenunak neveztek. E kis hajókba berakodva minden felszerelésünket és portékánkat a hullámokkal és az árral dacolva, a vitézek és a Magasságos Isten segedelmével hosszú kalandok után el  is értük végcélunkat!


Sz'A'

fotók: net (nememlékszem), MTI, saját


2010. április 15., csütörtök

Wytezleö - 1. rész

- Ismerjétek hát meg, nemes hölgyek és lovag urak, azt a pompás kis históriát, amelynek közvetítésére - ismerve történetem szereplőinek becses mivoltát - nyelvem és hangom méltó talán nem is lenne, igyekeznék bármennyire is jól forgatni agyvelőm kopottas kerekeit, hacsak nem lennének ők, e szereplők hozzám oly közel állók, mint amennyire azok, hiszen egyszerű, vér szerinti leszármazottjuk vagyok! Higgyétek el nekem, barátaim, úgy hallotok most tőlem mindent, ahogy ti magatok is elmesélnétek más hallgatóságnak, ha veletek történt volna meg!

 Mindaddig, amíg a fickó e rövid bevezetővel a társaság kíváncsiságát kellően feltüzelte, megtisztította kését, s újabb üres szakajtót készített elő a tollazatnak, majd kezébe fogta a harmadik kakast is a fosztáshoz, azzal  - a körüllévők tekintetétől kísérve - helyet foglalt származásához nem egészen illő ülőhelyére, egy szájával lefelé fordított dézsára. (Természetesen a félnótás tűzoltóparancsnok petyhüdten záródó szemhéja mögött már egészen más publikum, félhomályos alakok délibábos gyülekezete kezdett feltűnni...) A többiek azonban szemrebbenés nélkül, a helyiség lomha levegőjében pimaszul cikázó házi legyekre fittyet hányva várták a a regényt.

- Jóanyám anyja tehát, aki eszmélgetéseim első idejében, csenevész fiúcska koromban még - hála legyen Istennek - nemcsak a föld egészséges, jóllakató és épülésül szolgáló dolgaival látott el, de - korán a mennybe távozott, kacifántos életű férjével, nagyapámmal együtt zavaros világokat is megtapasztalva - a rossz megismerésének és alázatos elviselésének tudományával is. Hogy ezen diszciplína nem is oly egyszerű, mint tűnik azon kezdő tanonc számára, aki csak kevés odaadással, gyorsan tömné magába a tudást, ám végül a semminél is kevesebb marad a fejében, azt ti, nemes barátaim, talán nálam is jobban tudjátok. Hadd vessek rá azért mégis egy kis fényt e tudomány legfontosabb állítására, amely valahogy így szól: Nem minden jó látogat meg fényes palotában, illetve nem minden rossz fertőz meg végveszélyes teherrel. Vagyis rövidebben: sárga rigónak is fekete a füttye, illetve ezzel szemben pedig a szükség a legnagyobb tanítómester, és az igaz türelem rózsát terem.

   A társaság most már alig tudta tűrtőztetni magát, hogy ne buzdítsa a fickót, hogy ugyan kunkorodjék már rá a történet velejére. Ha a tűzoltóparancsnok hirtelen fel nem horkan egyet, úgy meglehet megjelent volna az első rebellis hang - így azonban a mesélő észbe kapva felhagyott a paraszti filozofálgatással, és így folytatta:

- No..., de tehát, igen... Nagyanyám szülei udvari baromfibeszállítók voltak, s a família mindaddig boldogult és földi javakban gyarapodott is Isten és e gazdálkodás segedelmével, amíg valamely (és egyetlen) rosszakarójuk egyszer hazug váddal a főkonyhán be nem feketítette őket, s így szinte -és teljességgel - földönfutókká nem váltak. Odalettek a szárnyasok, de oda a ház is az egyéb jószágokkal, ám mindenekelőtt odalett a jó hírnév és az elveszíthetetlennek tűnő "családi ezüst", a becsület a városkában. Néhány napos caplatás után egy jólelkű atya fogadta be kettejüket, akinek háza körül segédkezni kezdtek csip-csup dolgokban, s ha már ott élték mindennapjaikat, tanulták is a pap tudományait, amelyekre Vallóniában - merthogy, ha még nem említettem volna, nagyszüléim tehát innen eredtek - ekkor már igen nagy szabadság volt.

   Itt látta meg a napvilágot az én jóanyám két fitestvérével egyetemben, és innen tűnt el rejtélyes körülmények között az ő apjuk is. A család újra nevet vívott ki magának, a cseperedő gyermekek a paraszti dolgok elhordozása mellett - igen szokatlan és feltűnő módon - lelkileg és szellemileg is gazdagodtak, s a falu tiszta lelkű népe ezt nem irigységgel, hanem rájuk néző büszkeséggel és tisztelettel fizette meg. Hogy mi minden történt anyám két bátyjával és öccsével, kik mindhárman fegyverrel s páncélban szolgálták egész életükben hazájukat és az uralkodót, tehát róluk bizony érdemes lenne tudnotok, és elmétekben őket megőriznetek, mert ritkán engedett e csélcsap természet kivirágozni ily fura szerzeteket, amilyenek ők voltak, mégis türelmetekre s az én fáradtságomra tekintettel az ő történetükkel majd máskor állok elő, ha kedvetek úgy tartja.

   Anyám férjeurának, vagyis apámnak családi eredetéről nem sokat tudni, mindazonáltal az ő famíliájának éppen anyám sajátos félparaszti félműveltsége tetszett meg, olyannyira, hogy idővel ebből esküvő, s az ezzel járó házasság nem lett belőle. Ősi, kalandozó gall vérű jóanyámat damaszkuszi acéllá edzette meg - édes szülein keresztül is - az élet, s dolgos keze mellet a hite után az esze is igencsak a helyén volt, így csak három éjszakán át adta át magát az emésztő bánatnak, mikor apámat a tífusz elvitte, az ő szülei pediglen, vagyis anyósom, apósom a vész elől keletebbre menekültek, hátra hagyva egyszülött fiuk egyetlen feleségét, vagyis anyámat. Így vetődtek ők Magyarországra, mi pedig, magunkat a halálnak és az élet rosszabbik, járványos felének meg nem adva ott maradtunk a jólelkű pap birtoka körül. A járvány elmúlt, s vele együtt fejünk fölött is jó néhány dolgos esztendő, amíg egyszer csak igen nagyot nem fordult velünk a planéta, s ezzel már történetünk végkifejletének közelébe is értünk...


FOLYTATÁS HAMAROSAN!!!

2010. április 12., hétfő

5. VITÉZLŐ TÚRA április végén


A választások második fordulóján való szavazásáról sem kell annak lemondania, aki eljön velünk túratempóban, futva, bringával, kissé kenuzva, rövid-közepes-hosszú távot teljesítve az Északi-Kárpátok egyik belső peremére, a Zemplénbe, Szendrőre, az 5. VITÉZLŐ TÚRÁRA! Magyarország egyik legelismertebb, legnépszerűbb és legprofibban megszervezett országos szárazföldi túraversenye ez - ennek ellenére kimondottan családias, az elvakult versenyzés szellemétő teljesen mentes, hétvégi (egynapos) megmozdulás minden korosztálynak. Egyedül és bármilyen létszámú csoportokban. Mi egyrészt majd a kenukat szolgáltatjuk, de valószínűleg valamelyik távon is elindulunk.

Részletes infók tájékoztatás itt, ha pedig megrettennél a távoktól, a feladattól, s kell az energia, akkor pedig ez itten:




Az immár több mint 100.000-es nézettséget elért videóért köszönet egyik kedves volt kollegámnak, Montynak!

Ezt a (kicsit hosszabb) videót pedig a tavalyi részvételünkről készítettük:








Sz'A'




2009. április 30., csütörtök

Vitézlő Teljesítménytúra - rövidfilm



.
.
Elkészült hangulatkeltő kisfilmünk a hétvégi teljesítménytúráról, ahol mi, Kalandorok a sok ellenőrzőpont közül csupán egyek voltunk - de nem akármilyenek!

Az immár negyedik alkalommal megrendezett erőpróba idén új akadállyal, a Rakaca-tavi kenuzással bővült. Azok a vitézek, akik a kombinált, 25 km-es gyalogos útvonalat választották, betérhettek (be kellett térniük) hozzánk egy jóízű evezésre. Barna Gyuri kivételével, akinek a bőrébe a Bádogember bújt, nem igazán tudjuk, hogy ízlett a kihívás többi fogása, mivel mi a tó északkeleti partján megbúvó horgásztanya területén időztünk egész szombaton. Másnap a Bódva-patakhoz látogattunk.


Itt debütált új kísérő- és vontatókocsink is!
(A jobb minőségért - ha megjelenik - érdemes a "HQ"-gombra klikkelni!)




Köszönjük a mintegy 1000 fős Túraközösségnek a jelenlétet, és velük egy magasságban köszönet a Főszervezőknek (az Antal családnak), a Szervezőknek az alapos, figyelmes, minden részletre kiterjedő, (számunkra látható) nem idegeskedő munkát és vendégszeretetüket!


A képre kattintva a túráról olvashattok még utólag is (egy ideig!) élő, frissülő információkat!




szöveg: Sz'A'

2009. április 3., péntek

Vitézlő teljesítménytúra




Húsvét utáni második hétvégén idén is kalandozhatunk a Szendrői Természetjáró Szakosztály nagyon profi szervezésében az Aggteleki-karszt szomszédságában, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén.

A teljesítménytúrát gyalog, bringával és - idén először - "kombinált" módon abszolválhatjuk. Utóbbit azonban nem két lábon és két keréken, hanem a gyaloglást megszakítva Rakaca-tavi rövid kenuzással.

A túráról (különböző távok, jelentkezés és minden más) itt találhatók részletek a bal oldali menüpontok közt.

Tavaly részben túrázókként, részben ellenőrző pontként is részt vettünk, a még hezitálókat hevítsék ráhangolásként az akkor készült képek:





Reggel borult idővel kezdtünk...

.


...de aztán volt premium bananas...

.





...és vártuk a kalandorokat.







Az 50 km-es táv felénél Ispánki Zoli. (A zöld banán sok mindenre képes.)

.





A teljesítménytúrához ugye nem kell túl nagy IQ...

..


. ...inkább a nyers erő és a nagyvárosi ágresszió - Barna Gyuri.

.

.


..

.




.

. '79-ben ekkora vót a víz!
.

.



Dévérkeszeg (vagy ponty? ) a Rakaca-tóban - ha tévedtünk, alul kommentezzetek, és javítjuk!

.
.



Az Aggteleki-karszt








..k
.
.
.





A szeretet "az egy fontos dolog" - Kalandor-összetartás

kép/szöveg: Sz'A'


.
.kép/szöveg: