Gemencen található Európa (egyik) legnagyobb ártéri erdeje. Ha a Duna vízállása Bajánál olyan, mint amilyen most hétvégén volt (550 cm körüli), vagy annál talán egy kissé (kb. 1 méterrel) magasabb, akkor a lehető legideálisabb helyszín kenuval felfedezni a vidéket. A fák között magunkat bakancsok helyett evezővel hajtva máris megváltozik az erdei kirándulásról addig kialakult fogalmunk. Mohos élő és elhalt fatörzsek, korhadt, gombával és páfránnyal benőtt tuskók között. A pára és a köd megreked a kérges oszlopok szorításában, összemosódik az erdő, ha a sötét mélyébe tekintünk. Mindemellett ha még csöndben is tudunk maradni, ősszel a hajóinkból ülve (akár nappal is) hallhatjuk a szarvasok bőgését.
Szeptemberben persze nagyobb a kockázata az esőben evezésnek, abban azért mégis reménykedtünk - mi mást tehettünk volna -, hogy nem mindkét evezős nap kell esőben a kisvasúttal kivonatozni a Nyári legelő megállóig, aztán a szutykos-sáros-csúszós meredek partról a hajó padjára ülni, aztán hol enyhébb, hol intenzívebb csapadék alatt várni, amíg mindenki vízre száll. Mégis így történt. Edzett lélek kellett, annyi biztos, de mély nyomot mégsem ez hagyott bennünk. A Gemencen kanyargó Rezéti-Duna-ág és a vízzel elöntött erdők az összes lankadhatatlan Kalandort lenyűgözték. Nyirkos, sötét, párás-ködös félhomály, sejtelmes-nyugalmas csend fel-felbőgő szarvasokkal. Gemencből csak egy van.
Képek itt...
Sz'A'
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése