A múlt héten poszt- és preturikus időszakban (gyk. két túra között...) kalandoros túravezetők családtaggal, barátokkal néhány napot közösen lötyögtünk a dunakiliti Vadvíz kempingben, amikor egyszer csak, Uramfia!, kiderült, hogy éppen most halad el mellettünk a Nemzetközi Dunatúra (TID), amely alkalomból szinte kivételesen megnyílik a Dunakilitinél épített duzzasztómű zsilipkamrája! Nosza, illa-berek, nádak-erek, odahagyva sörcsapot-padot feleveztünk a Benda-bukón az Öreg-Dunára, ahol éppen akkorra ért oda a raj, és feltűnés nélkül csatlakoztunk hozzájuk. Bő három kilométert lapátoltunk-csorogtunk immár lefelé, amíg a zsilipbe beértünk. Szerettünk volna a duzzasztómű vezérlőpultjánál fontoskodva nyomkodni a gombokat, de erre valahogy nem került sor. Így aztán az utolsó kenu, kajak, ladik megérkezte után hozzáértő kezek engedték le mögöttünk a kaput. Ezután - mintha a kádban kihúznák a dugót - leengedték alólunk a vizet; természetesen annyi azért bőségesen maradt, hogy aztán az előttünk lévő kétszárnyú vas kapu kitárulása után nekilódulhassunk!
A szűk kalandoros csapat egyik fele a zsilipelés után rögtön partra is szállt, hiszen még át kellett cihelődni a hétvégis Mosoni-túra starthelyére, a rajkai Aranykárász Kempingbe. A maradék két kenu a főként szlovák és néhány magyar ill. német tagból álló mezőnnyel a denkpáli hallépcsőig evezett le az Öreg-Dunán, a nemzetköz továbbhaladt, mi onnan Szigetközben vissza a kempingbe, Kilitire.
Sz'A'
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése