KVM 2009 - Beszámoló

.

.

.

Talán senkinek sem tűnt még fel, de Magyarország legészakibb pontjai egy szélességi körön fekszenek Csehország legdélebbi területeivel. Tekintve tehát, hogy a Lágymányosi-öbölből indultunk az osztrák határhoz közeli Krumlovba, "jószerivel" (vajon honnan jöhet ez a szó?) nyílegyenesen nyugat felé haladtunk október (csehül října) 10-én.

A jól iskolázott szervezők már tavalyra is rájöttek, mekkora eszetlenség hajnali tízkor útnak indítani a mezőnyt, ha reggel 11-kor ugyanaz fog történni. Idén is e bölcs és nemes döntéshez tartották magukat, így aztán most csak azért nem voltunk vizen a rajt pillanatában, mert a még partközelben vagy félig még a padkán tökölődő versenyzőktől "nem fértünk oda". Na, de télleg!

A mezőny egy időben két helyszínről indul:

1.) a Lipno nevű gát 1960-as felduzzasztásával mesterségesen létrejött tó alól, Vyšší Brodnál a különböző kategóriájú kajakosok, kenusok,

2.) és a folyón néhány kilóméterrel lejjebb, Rožmberknél a nagyobb testű (felfúlyható vagy nem) raftok, ladikok - és egy idén debütáló sárkányhajó.

.

.

A tóból a verseny előtt és alatt bőkezűbben megnyitják a "csapokat", így kevesebb az amúgy köves mederből kilátszó zátony, és a sportutcákban (csúszdákon) valamint a keresztgátakon átbukva is nagyobb a vízhozam. "Vízmélységről" azonban így sem beszélhetünk: ez - néhány év lapátledöfködése ill. egy-egy borulás elmesélése alapján meghatározva - átlag kb. 1 méter, de van hogy csak 30-40 cm. A kajakosok, kenusok kilenc akadályt küzdenek le a maratoni 36 km során, ki-ki a maga tehetsége és szerencséje szerint. Ezek vagy betonból, vagy (jóval rövidebb és meredekebb megoldásként) fából készültek, mindegyik egy-egy, a folyásirányra srégen vagy merőlegesen fekvő keresztgát társaságában. (Képeket itt!)

A rajt utáni első, bal oldali csúszda előtt mindig galaktikus tömörülés, barátian anyázós, "tumultuózus jelenetek" játszódnak le. Ide csak a versenyt vérkomolyan vevők és a túlbuzgó, elsőző lúzerek csörtetnek sietve. A csúszda alján aztán máris az egyik legtizennyolcévenfelülibben daráló hullámhengersor ölelő karjaiba lehet rohanni: tehát ha addig nem hasították ketté a karod-hátad egy aszimmetrikus kajaklapáttal, vagy nem horpasztotta be a 20 nanogrammos, szénszálas, egyes kajakodat egy 50 kg kenu + 4x 90 kilós knédli & sör által bruttósított, nagyhangú szláv kan egység, akkor egy meggondolatlan be nem támasztás következtében még jöhet az októberi hideg velnesz...

Idén is volt ilyen, mentettünk is batár nagy túrakenut eme zúgó után, nem volt egyszerű partra terelni az erős sodrásban a vízzel teljesen megtelt hajót - mondjuk ez volt a tizedik akadály. (Nem számítva az anyagcserefolyamatok kordában tartását - de... számítva... az tizenegy.)

A futam/evezés/csorgás során egy kötelező, láb- és egyébmegmozgató kiszállást iktatnak be a szervezők a Na Pískárně kempingnél, nagyjából a táv háromnegyedénél: kikötés után a versenyszelleműek futva cipelik a kb. 100 méterrel lejjebbi öbölbe hajójukat, s ahogyan ezt bringás ill. futóversenyekről ismerhetjük, rohantukban, lihegve próbálnak kortyolni valamit a feléjük nyújtott poharakból. Aki azonban igazán raj, az komótosabbra fogja, s az évről évre színvonalasabb csokikínálatból mint az erkölcsi lejtőn meglódult tőkés kebelez be mind többet és többet: a csekély mértékű nevezési díjba ezt is beleszámolva mindenki szinte végtelen mennyiségűt tolhat magába. (Itt szúrom közbe, hogy bár eddig is tudtuk: a Boci Csoki Prágában - vagy mellette - készül, most azonban kézzel foghatóvá is vált a cseh verzió: Orion néven!!! Legjobban ez az aero altípusnál a látható!)

Azért mi mindig megtaláljuk a tisztes, arany középutat, és néhány falat után ugrottunk is vissza, hiszen az előző évinél mindig jobb időt kell (magunk előtt) teljesíteni. És különben is: a hátralévő (még 6!) "zúgó" között az első nem sokkal ez után következik, ez a legbüntetőbb. Nem, nem a veszélyességi foka miatt - sőt, talán ez a legenyhébb, hanem a tájkép miatt: a Vetrní településhez tartozó papírgyár látványa kb. 300 méter hosszan.

A legkönnyebb csúszda helyszíne tehát büntet, a - mondhatni - legnehezebb azonban parabolikus emelkedésű adrenalinnszinttel jutalmaz: ez pedig a legutolsó, már a városban, a cél előtt két kurta kanyarral. Mivel október már nem a "hivatalos" főszezon ideje, így Krumlovnak az UNESCO világörökségéhez tartozó történelmi belvárosában már csak [rogyásig mínusz n] darab turista ólálkodik a folyó feletti hídon, ahonnan "jól lefényképezik" az adott esetben a levegőbe röpülő, ott megforduló és úgy a habokba hulló egységeket. Van, akinek a hajóját az állóhullám színültig telepakolja vízzel, aztán egész egyszerűen elsüllyed, s már csak azt veszi észre fuldokló röhögések közepette, hogy már a víz alatt evez.

Azért van, aki simán lemegy.

A célba érkezés, az időmérések befejezte után délután hattól díjátadó, aztán a város közepén lévő parkban vagy (idén) az Eggenberg sörgyár hatalmas belterű sörözőjében cseh pogóbuli, igazi igénytelenné fajuló, közép-európai ivászattal, de az aztán rogyásig (képek!).

Egy elpilledt cseh fiatalember éjfél után az Eggenbergben.

A háttérmuzsika már "böködte az ember hallókáját".

.

Saját képeink s videóink ugyan vannak már - de nem úgy; tehát még nincsenek. Ha lesznek, akkor majd felaggatjuk a hálóra, hogy legyen még jobban min örvendezni. Addig is képgaléria a versenyről itt és itt!
.
.

Sz'A'

.
.
.