Vízitúra, kenutúra 1994 óta az egész országban!: Gemenc - erősen szubjektív túrabeszámoló

Tegnap még másfél kilométeren át húztuk kenuinkat Gemencen a Rezéti-Holt-Duna [balra] egyik szakaszán a félarasznyi sekély, lassan csordogáló vízben, ahol a két erdő közti folyómederben nagyobb területet foglalt el a zátony és a meleg, tiszta iszap, mint a vízfelület... És jó volt ez így, jobb nem is lehetett volna.

Verőfény, tiszta levegő, határtalan békesség és nyugalom, amit csak a fák közül a vízhez lehúzódó őz iránti szótlan figyelmünk rázott fel. Ahogy tovább haladtunk, újabb kalandok kellettek, és amint erre lehetőség nyílt, be is vágódtam mezítláb, egy szál rövidnadrágban - gyorsan, mégis a lehető legnagyobb csöndben, elkerülve a száraz ágakat - a sűrűbe, hogy nagyvadat lássak. Csak néhány lépést kellett megtennem, és ott bóklásztak, hajlongtak nagy egyetértésben. A levegő mozdulatlanul állt, akárcsak én egy nyárfa mögé rejtőzve. A hűvösebb idő miatt még attól sem kellett tartanom, hogy szúnyogok lepnének el, amik ellen hadakozás miatt elriadhattak volna az állatok - nem úgy mint májusban, amikor (csak elmondásból tudom) szinte összefüggő sűrűséget alkottak a vérszívók. Friss leveleket harapdáltak az amúgy gyér aljnövényzet között kibúvó, ártéri facsemeték ágairól, múlatták az időt, amiről természetesen fogalmuk sem volt... Csak én gondoltam arra, hogy a többiek (mármint a túratársak) ezalatt jócskán továbbhaladhattak... Talán vissza is kellene már fordulnom, ha lenne kedvem hozzá - mármint az erdőt "magára hagyni".

Aztán vagy én követtem el valami hibát, vagy valaki más (...ugyan már...), mindenesetre egyik pillanatról a másikra az őzek nagy csatazajjal megugrottak, és semmire sem tekintettel befordultak a magas törzsek közé, beljebb az erdőbe, távolod

va a víztől. Ekkor már én sem finomkodtam, "nőieskedtem", és egy árkon keresztültrappolva még utánuk néztem, vártam egy darabig, aztán az erdő természetes neszein kívül mást nem hallva a kenuk irányába siettem.

[...]

De ne szaladjunk annyira előre a "jóba"... Az előbbiek már csak vasárnap kora délután történtek. Szombat reggel még az egész banda együtt vonatozott a gemenci kisvasúton, ezúttal még "csak" a dízel mozdonnyal vontatva, a hátulsó három vagonra felpakolva a huszonnégy kenu! A Duna-parttól néhány méterre lévő Keselyűs megállónál lepakoltunk, és a magas létszámra tekintettel két csapatra osztódtunk. Ez csupán azt a célt szolgálta, hogy időben elcsúsztatva indulhassunk el a vizen, a túrázás ne fulladjon tömegrendezvénybe, meg aztán kevesebb hajó jobban mozog, különösen, ha valahol az alacsony vízállás miatt meg kell fordulni.

Hogy a medrek vízmagassága nem lesz teljesen megfelelő, előre tudtuk, hiszen ami látszik a fővárosban, az nem hagy meghazudtolni, és ezt jelezték a mutatók is - hiszen komoly csapadék nem esett hetek óta a vízgyűjtőterületen.

Az első nap tehát ragyogó napsütésben békésen egyszerű lapátolásokkal - a nagy Dunát leszámítva - csak mélyebb ágakban haladhattunk. Este pedig olyan esemény részesei lettünk, amire a kalandorok történetében még egyetlen egyszer sem került sor: konkrétan fehér terítőn (abroszon) ehettük a gulyást!

A Baján alvók közül egy-ketten még külön emelték maguknak az éjszaka kivételes mivoltát azzal, hogy nem restelltek a szálláshelyük közelében a vízparton macedónul éneklő-táncoló társasághoz odamenni, és a felszabadult népet bámulni áhitattal... [Különösen, hogy ezen egy-két ember egyike meglehetősen odavan a balkán zenéjéért úgy általában, (és nem csak a már "agyonismert" bosnyák Goran Bregovićékért), olyannyira, hogy otthon gigabájt-számra tölti le a macedón zenéket. Emberünk - már a sátrában fekve, félálomban - rá is ismert hanali fél háromkor az egyik mp3-ra, egy erős érzemi töltetű, bolgár-macedón szerelmes népdalra a bajai éjszakát betöltve, amelyet egy I. világháborús, 1917-es bolgár vs. angol-francia-szerb ütközet árokjelenetének felidézésével "klipesített meg" a bolgár Slavi Trifonov és a Ku-Ku Bend, mégpedig így! Az első két perc esetleg áttekerhető...]

Vasárnap - mivel részben Baján, a Petőfi-szigeten, részben Pörbölyön aludtunk - ismét a most már gőzös vontatta szerelvény déli végállomásán jöttünk össze. (A Rezét nevű mozdonyról még a márciusi bejárótúrákon készültek a képek.)

.
.

Felvontattuk magunkat az amúgy általában csak áthaladásra szánt Nyári legelő megállóig [balra], előző napi evezésünk végpontjáig - most innen folytattuk utunkat vízre szállva. A második napon is kettévált a kalandorok törzse: egyik fele Gyuriék-Gergőék vezetésével, a másik El capitano Gábor, Zoliék és jómagam kommandírozásával. Itt - a bevezetőben már említett egyre szűkülő, sekélyesedő holtágban - bár egyre kilátástalanabbá vált a helyzet, konok előrehaladásunkból egy idő után már nem volt visszaút, s már jó fél órája húztuk-toltuk kenuinkat, mire egyszer-egyszer rövid kis szakaszra egy ember beülhetett evezni. Ekkor végre kipróbálhattam, amit ugyan rég megtehettem volna eddig is, de most végre eszembe is jutott:

A propellerezés (a videóban 3:10-től) azért egyelőre kimaradt, és nem csak azért, mert alig volt rá elegendő hely... Feltöltődve adrenalinnal leküzdöttük a Duna főágáig tartó gyaloglós szakaszt, s onnan már gyerekjáték volt a kényelmes tempózás. Nem maradhatott ki az aznapi fürdés sem - bár itt meg kell említeni, hogy a Duna vize eddigre már jóval tisztább, vagyis senki ne a pesti szakasz vízminőségére gondoljon! (A tavalyi, Regensburgtól a Duna-deltáig elvégzett alapos, átfogó biológiai és kémiai vizsgálat eredményéről itt olvashatunk általános összegzést! A cikkben található linkről - a fanatikusabb érdeklődők - az angol nyelvű szöveges/diagramos részletekhez is eljuthatnak!) Gyarló emberi érzékszerveink mindenesetre megnyugtató választ adtak... Végül Bajához érve balra a Sugovicára kanyarodtunk, hogy a Petőfi-szigetnél befejezzük kétnapos túránkat.

Azok, akik most hétvégén, tehát október első napjaiban velünk tartanak, ne feledjék, hogy éppen telihold várható, ami - ha valaki Pörbölyön éjszakázna - különös erővel csalogat a gemenci erdőbe - kár lenne kihagyni!

Sz'A'

(Kis képek: Molnár Zoltán, Barabás T., Pálinkás András, Bánhidai Bea és egy ismeretlen / Panoramio.com).

*****

"Lapzárta" után, a legjobbkor érkezett vizuális külső segítség! Köszönjük Szente Attilának!