Dél-Afrika evezve

Szívesen ábrándozunk színes térképek és szellőléptű gondolataink segítségével messzi vidékek bejárásán. Meg aztán itt van ez a vébé is... Na, így született meg az az ötlet, hogy kicsit átnézzünk a dél-afrikai vizekre, evezős terepekre.

A témához (az óceánon kívül) adja magát az ország legnagyobb (leghosszabb és legbővizűbb) folyója, az Oranje (a helyi hivatalos afrikaans nyelven Oranjerivier). Nevét az egykor itt is tanyát verő holland uralkodócsalád színéről, a narancssárgáról kapta, és... De hagyjuk a nyelvészkedést! A folyó hihetetlenül kiszámíthatatlan, rapszodikus vízjárással halad keletről nyugat felé. Ha valaki a Google Earth-ön alaposan megnézi a képeket, kisebb-nagyobb szigetekkel teli, helyenként sziklás kanyonban folydogáló, sekély víznek látszik, ám ahogyan pl. az alábbi, a namíbiai határhoz közel lévő Augrabies-vízesésnél februárban, vagyis az ottani nyárvégen, ősz elején készült felvételen látszik...

...itt nem nagyon hasznos kenuval szotyizva-fütyörészve csorogni. Igaz persze, ez is inkább azon múlik, kinek milyen távlati tervei vannak az otthonnal, a családdal, saját magával és természetesen a további kalandoros vizitúrázással kapcsolatban. Meg aztán nem hallatszik a parti fák közül a sárgarigó éneke sem. Meg fák sincsenek. (Sincs - kedvenc, különleges ragozású szó...)

Máskülönben azonban az evezés akár kenuval, akár kajakkal különleges élmény: "jó meleg" van, kanyarog (meanderezik) a folyó, lehet kerülgetni a zátonyokat és a sziklákat, és a végén "jól be lehet csusszanni" az Atlanti-óceánba.

Valahogy így lehet ez...
Szevasztok!
Ne álmodozzatok, hanem gyertek inkább a Tiszára, Rábára, Szigetközbe stb., stb.!

Sz'A'