Tisza-túra (2. rész)

Folytatás:

(Vissza az első részhez!)

Tisza-parti föveny

A TISZASZENTMÁRTONI VASÚTI HÍD

♦ A híd pillére mögött kialakult kis szigetecskén szoktuk elfogyasztani bátrabb harcostársaimmal a tegnapról megmaradt bográcsételt: tüzet rakni és a Tisza közepén békésen falatozni...

♦ Egyszer a hídon Ukrajna felől 71 tehervagont számoltunk meg. Az sok?



ZSURK
♦ A leghosszabb nap nagy kísértése, aminek még egyszer sem álltunk ellen: nehéz jól kikötni, és "jól" be kell gyalogolni a faluba, s még 18 km evezés is hátravan, de a zsurki fa haranglábat nem hagyjuk ki. Aki fölkaptat a harangtoronyba, messze ellát az Alföldre!

A zsurki fa harangláb

ZÁHONY
♦ Kell-e mondani, hogy az egymást egy kilométeren belül követő vasúti és közúti híd fokozott izgalommal tölt el mindannyiunkat? A határ itt válik igazán kézzel foghatóvá:
♦ Egy alkalommal egy csík (karton), vagyis tíz doboz ukrán zárjegyű, sértetlen, porszáraz M*rlborót találtunk a víz hátán lebegve


622-es fkm, bal part
♦ Második vízitúránkon itt sátraztunk a szabadban, mikor éjjel egy veszett róka kezdett ólálkodni körülöttünk. Reggel néhány cuccunk szanaszéjjel, egy száradó bikinifelsőt a bokrok közt találtunk meg; tulajdonosa nem volt hajlandó felvenni a fertőzött ruhaneműt - úgyhogy bográcsba folyóvizet merítettünk, felforraltuk, s abban főztük egy darabig, amíg ki nem mondhattuk rá: emmá jou lesz, no..., vegyed szépen fölfelé!... Ez lett a Rókás-part, amúgy Győröcske szomszédságában.


620,8-as fkm, bal part, jobb kanyar külső íve
♦ A legendás majomhinta, amire tegnapi Túr-bukós szócikknél már utaltunk: komoly műszaki alkotmány vagy 15 méter magasan egy, a folyó fölé hajló vastag ágra rögzített acélsodrony, a végén vascsőre ráhúzva bordázott gumitömlő a lengés közbeni lecsúszást gátolandó. Profi munka!
♦ Záhony után nemsokkal elkezdődött szlovák határ itt ér véget! Innentől már bárhol ki lehet kötni egészen a szerb határig...

TUZSÉR
♦ E faluban található a megye legnaprakészebb, legpraktikusabb, legsokoldalúbb vegyesboltja, ahol a szokásos élelmiszerek, és az ún. "non-food" termékeken túl számos nagyon nem élelmiszer- és konyhajellegű tárgyra is szert tehetünk: kályhacső-kanyar, fűnyírókés-polírozó és székláb alá piros filc karika. Innen származik hosszú évekkel ezelőttről egy narancssárga, anti-macsó játékautó is, ami azóta minden túránkra elkísér...

612-ES FKM-NÉL JOBB PARTI NAGYLAPÁLY

♦ Itt történt - és ez egyik legemlékezetesebb túrázós történetünk -, hogy a földnyelvet, a nagykiterjedésű homokpadot már éppen megkerültük, mikor egy orrát bánatosan lógató, fekete kutyára lettünk figyelmesek. Kedveskedő szavakkal közeledtünk hozzá, mikor láttuk: valami piroslik rajta. Határozottabban kezdtünk evezni, majd észrevettük, hogy a hátsó lábai dróttal vannak összekötve, s bizony egyik lábán csak a bőr, másikon itt-ott csontig a hús is lejött, ahogy szerencsétlen megkötözötten a vízbe vetve rúgkapálódzhatott. Az égen semmi felhő, nem tudtuk, mióta lehetett így a parton, fekete bundája szívta magába a fullasztó meleget.

Rövid hezitálás, részvétteli tekintgetések és valami kajával etetés után a rendőrséget hívtuk, ahol a diszpécser, egy-két ide-oda kapcsolás után eljuttatott a nem messze lévő ricsei kapitánysághoz.

"Az ember" e testület szolgálóival és védőivel külünböző előjellel többször is kapcsolatban kerül kurta földi pályája során, e kis történet két alkalmazottja azonban kiemelt jelzővel él bennem azóta is. Fél évvel később, karácsonykor még arra is gondoltam, egy üveg pezsgőt postázok nekik. Mea culpa, hogy nem tettem meg... A két fickó ugyanis amíg lehetett autóval jött a helyszínre, de még így is igen messze álltak meg, és zokszó nélkül jöttek át a dzsindzsán, pókhálós rekettyésen, majd a mély, forróságot sugárzó homokon hosszú, fekete nadrágban, szolgálati felsőben. A nálam lévő egyik vastag nejlon zsákon hosszában kettévágtuk, s abba fektetve a két zászlós ugyanazon az úton visszacipelte a "sértettet", be a kocsiba, s vitték az állatorvoshoz.

Persze nem tudom, hogy gyógyítható volt-e a kutya, vagy az örök vadászmezőkre tessékelték-e ki; én azon sem lepődtem volna meg, ha - amúgy elveimmel ellenkezőleg - ott helyben lelövik. Ehelyett azonban az akkor már érvényben lévő állatvédelmi törvény kivonatát, ill. a szadista elkövető anyját emlegették...

Ezzel el is ment a napunk, a mi hajónk lemaradt a társaságtól, csillagos ég alatt evezve értünk Dombrádra éjjel 11 körül.

Akár 1921-ben is készülhetett volna. Pedig...

DOMBRÁD

♦ Itt készült el először - és eddig utoljára - az a titkos bográcspuding, amit akkor elrontottam, de idén újra belevágok...

♦ Emlékezetes tábortűznél éneklés R. Zsoltékkal...

♦ Az éveken át kitartó és elpusztíthatatlan sajátos kempingfürdőjegy...

TISZABERCEL

♦ Viharfélelmek, villámparák a magas parton...

GÁVAVENCSELLŐ

(Alternatív táborhely a csapat igényei szerint: ha megelégszenek a vadkempingezéssel, akkor arra az egyik legjobb hely [ill. volt évekig, ma már talán teljesen felverte a gaz])

♦ Bár ez a nomád táborhely van legmesszebb a falutól, mégis leginkább e településhez köthető

♦ E civilizációtól távol eső helyen évekkel ezelőtt még működő, azóta az enyészet uralma alá kerül kis büfé itallapján a vodka szót t-vel írták... Azt hiszem, nem szóltam...

553,8-OS FKM BAL PARTON

♦ Árpád-kori földvár és a vele nagyjából egyidős alapítású, majd négyszáz évvel később átépített, most is felújított állapotú gyönyörű templom a már említett zsurki fa harangláb melleti másik szakrális, kulturális megállóhelye Tisza-túráinknak (a lónyai templomot nem számolva).

TOKAJ

♦ Tokaj? Tokaj... Ja, kérem.. A világ egyik középpontja. Nem lehet elkezdeni mesélni.

.

És persze a közös főzések, a fagyűjtés, a hagymapucolás, a tábortűznél együtt töltött esték, a napközbeni összekapaszkodott csapat-csorgások, vízen döglések, a vihar előli űzött bolyban evezések, majd ismét a ráérős evezés, az egy csapattá verbuválódás...

________________________ ♦ _________________________

Ami az adatokat illeti:

A Tisza-túráink ezen szakasza, vagyis a Tiszabecs és Tokaj közé eső kacskaringó a 744,8-as fkm-től a 543,7-es fkm-ig tart, vagyis szinte pontosan 200 folyamkilométer. Ez a magyarországi szakaszhossznak (584,9 km) kb. a harmada. A víz átlagos esése Tiszabecs és Tiszakóród között 45,0 cm/km, Tiszakóród és a Szamos-torkolat (vagyis Ugornya között) 15,0 cm/km, majd Tiszalökig (vagyis nem sokkal "Tokaj alattig") 6,5 cm/km. Ebből is jól látható, hogy az eleinte (különösen az első nap) meglévő sebesség a 3-4. napra lelassul, s az utolsó napokra különösen "gyilkossá"válik... ("Föntebb" 3,5-3,9 km/h, "lentebb" 1,1-2,1 km/h.)

Két szakaszon is határvíz a folyó: Tiszabecstől Szatmárcsekéig jobb parton Ukrajna, majd Tiszamogyorós után egészen Győröcskéig először ukrán, majd szlovák fennhatóság. Ezeket, különösen az ukrán vonatkozást "nem árt észben tartani".

.

Sz'A'

.