Elkezdődött: Tisza-túra (1. rész)

A honlapon meghirdetett programtól eltérően a következő Tisza-túra (július 12-19.) helyszíne Közép-Tisza-túrára (Tiszafüred-Tiszakécske) módosult!

_____________________ ♦ ________________________

Lelkes tanár-koromban egyszer a Montague-fiú és Capulet-lány, Rómeó és Júlia történetét, a szerelem megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan szövedékét boncolgató órán arra a mindenki számára ismert tételre lyukadtunk ki, hogy a szerelem teljesen megmagyarázhatatlan, ésszerűtlen, sőt esztelen dolog, ami nélkül ugyan lehet létezni, "el lehet lenni", de minek élni...

Valami efféle, irracionális, megragadhatatlan, levezethetetlen, bebizonyíthatatlan érzelmek törnek fel bennem, ha a Tiszára gondolok.

És túl a személyes kötődéseken is: egész egyszerűen objektíve megállapítható, vitán felül áll, hogy nemre és miegyebekre való tekintet nélküli, egymástól független, szakértői források (vén rókák, öreg folyami medvék) is váltig állítják: az Igazi Vízitúra a Tiszán evezés. Nem az egynapos tötyörgés, hanem a Tisza-túra. Már aki csak egyszer is mélyen magába szívja a folyó feletti levegő illatát, majd egy váratlan (vagy éppen hetek óta előkészített) mozdulattal elgyötört, gyarló és romlandó porsátorát hullámai közé veti, egészen biztos, hogy újjáéled és elköteleződik mellette. (Szívből ajánljuk ehhez aláfestésül egy korábbi bejegyzésünkben egyszer már közzétett, lelkünkhöz közel álló Brecht-verset!)

Egy soknapos Tisza-túra olyan vég nélküli változatosságát nyújtja az élményeknek, amilyen szüntelenül maga is folyik évszázadok, évezredek óta a téli jégpáncél alatt is, vagy amíg a békés túrázók wigwamjaikba húzódva álmodnak partján éjszakánként. A hozzá kötődő összes történet elmesélhetetlen - és ez nem csak a nyelv korlátoltsága miatt van így, vagyis nem csak a szavaink kevesek hozzá.

Nézzünk hát néhány rövidebb-hosszabb "szóbeli képeslapot" ezekből a történetekből - időrendben összekeveredve, földrajzilag fentről lefelé haladva. (De ne csapja senki az egerét a monitornak, ha borulna a rend, és az ösztönös, sodró emlékezés e sorok íróját magávalragadná...)

♦

TISZABECS
(A Felső-Tisza-túrák leggyakoribb kiindulópontja. Alfája és Origója - Ómegája csak azért nem, mert az természetesen Tokaj...)

♦ Két túra közt az ártéren egyedül eltöltött teljes napok és éjszakák...

♦ Amikor életem első vízitúráján egy tarka, falusi, klasszik keverék eb jött kunyerálni a sátrunkhoz, s amint lihegve egész közel ért - a bejáratnál ültem - éreztem, hogy dől belőle a kolbászszag. Pedig olyan szánandóan nézett...

♦ Amikor Tamara, Jusztin és Zoli, ezek a részint mesébe illő nevű alakok sörrel, borral, viszkivel, pezsgővel, vodkával satöbbivel kínáltak, pedig még csak néhány szempillantás óta "ismertük" egymást. Többszörösen visszatérő túrázóink ők, tőlük ered a Bor-Sör's elnevezés hajóinkon!...

♦ Amikor már rég elment az utolsó Becsre érkező busz, a nap már a fák lombjai közt ágyazott, és tudtam, hogy a túrázók közül még jónéhányan hiányoznak, pedig nem kocsival jönnek a késők: ideges-aggódó föl-le mászkálás mobillal a töltésen...

♦ Amikor (mindig) akad egy csatak részeg, aki éjjel fél háromkor akar lebeszélhetetlenül átúszni az ukrán oldalra erős sodrásban...

♦ Amikor az első tökölős-komótos "boltba menéses" reggelen lassan ébrednek a még kényes, még tisztaságra ügyelő, még civilizáltan kinéző evezősök. Az első nagy felismerések: Nahhhát! Ott egy hal! Te, az egy madár? De nem galamb! Csípnek a szúnyogok! Kutttya-terrremtette! Csiga szaladt át a laptopomon!
♦ Az első normálisan lelassult reggelizés...
♦ Amikor az indulás délelőttjén el kell osztani a "népet" a hajókba, különösen az egyedül jötteket idegen közé...
♦ Amikor (a 90-es évek valamelyikén) ezt a fotót készítettem [utólagos megjegyzés: a képen Botos Bandi látható, aki 2006-ban meghalt, de ezt már csak 2010-ben tudtam meg a tiszabecsi kocsmában.]

A TÚR-BUKÓ
Szatmárcseke előtt (vagy más néven a Túr torkolata, ahol a kis Túr...
♦ Az első majomhintázások (erről még ld. később, a Tuzsér-szócikk környékén), büfézés, a "műtárgy", magyarul duzzasztó alá, a vízfüggöny mögé bemászás...
♦ Amikor elszabadult egy kikötéskor rosszul rögzített kenu, aztán utánaúszni...


SZATMÁRCSEKE
♦ A "Józsi kempinges" ilyen-olyan házi pálinkája...
♦ A csónakos-kopjafás temető és a Kölcsey-ház - lásd a lenti diavetítésben!
♦ Az első teljesen együtt töltött nap utáni közös tábortüzek...
♦ Cseke honlapja


TIVADAR
♦ A strand fölött lévő nyírségi Mini Las Vegas bóvlijai, ill. a 75 forintért itt vásárolt, még működő piros vízipisztoly...
♦ Katica néni és Katica (talán Imre?) bácsi - kempingesek - sajátságos kenuszállító szekerei... És egyáltalán: A KATICA KEMPING, az északi félteke katicabogármintájú bisz-basszal legjobban felszerelt sátrazós szálláshelye...
♦ A szomszédos kocsma és bolt tulajdonosával politizálások, a sydney-i olimpia evezős számainak együtt nézése kivetítőn, éjszakába nyúló, táncolós, biliárdozós bulizások...
♦ Amikor ottfelejtettük a bográcsállványt, és Katica bá dobta azt utánunk a hídról az éppen sekély vízbe...

A SZEDRES SZIGET
(Nem szálláshely, de megállni kötelező: legelni a liláskék vad gyümölcsöt mint a hörcsög, aztán nézni egymás nyelvét...)

GERGELYIUGORNYA
(Tehát nem Gergelyugornya, hanem Gergelyiugornya. Vagy Ugornya. Pl. "Lajossal Ugornyán behúztunk két betont egy tüskebökivel.")
♦ A nyírségi Mini Monte Carlo...
♦ Az első túravezetésem első éjszakája - mégis mindenre emlékszem...
♦ Amikor a rekkenős hőségben megérkezünk a strandolók százainak szeme láttára, és több fordulóval felserpázzuk a dombra minden holminkat, hogy aztán most már a Szamos vizével keveredett Tiszában hűtsük le magunkat...

TISZAADONY
(Szintén nem szálláshely)
♦ A komptól 10 perc sétával elérhető Kelet-(Közép)-Európa legkedvesebb fagyisbácsija, egyszerű, de szívhez szóló kínálattal!
♦ A parton lévő eligazítótábla szerint a komp teherbírása: 4 busz = 234 emeber = 41 ló vagy szarvasmarha = terhelt vagy fogatolt szekér stb.

ARANYOSAPÁTI
(Ahol csak egyszer aludtam...)
♦ ...Amikor vadkempingeztünk, és egy gyorsan közeledő eső előtt sebtiben felállított sátorban ketten egy kb. negyed-harmad kilós giga vöröshagymát faltunk fel magában, mert másunk nem volt, majd úgy dőlt a könnyünk a zárt helyen, mintha életünk utolsó falatjait tömtük vóna magunkba a siralomházban.
♦ Amikor (az előbbi hagymázós este utáni napon) betalpaltunk a faluba, és a helyi művésztelep egyik vezetője fehér alsónadrágban fogadott...


BENK
homokpad, vadkempingezés
♦ Amikor túra közben kezdett el áradni a Tisza, és óránként ránéztünk a part szélére...
♦ Amikor vaksötétben, esőben, esernyő alatt főztem egy kézilabdacsapatnak piacképes spagettit bográcsban - "egy mindenkiért, mindenki egyért"...


TISZAMOGYORÓS
(Ha éppen nem Benken éjszakázunk)
♦ A túlparton Lónya, 2 km merev gyaloglás rotyogó aszfalton, de a (most már) református templom XIII. századi freskórészletei mindent helyre hoznak!
♦ A lábakon álló büfé - bemelegítés Várda Keserűvel a leghosszabb evezős napra...

A többi Tisza-túra-képeinkért klikk a képre!

A folytatás itt!

Sz'A'