Képes beszámoló a téli, éjszakai túráról

Az eddigi legszebb, "legtéliesebben" téli, éjszakai kirándulásunk volt a mostani. Az erdő centiről centire olyan volt, mint egy giccses, karácsonyi képeslapon (amelynek amúgy nem sok köze van az ünnephez), ahol puhán duci hópárnák bugyadoznak a fák ágain, s a Coccolino maci illatos, meleg bundája dundorodik a buckás domboldalak lankáin.




Télen - rendes körülmények között - hideg van és hó esik, a hegyekben pedig ugye tovább meg is marad. A hó csúszós és hideg, de ez már nagyanyáink és szépapáink idejében is így volt. Ők is felöltöztek hozzá, mi is így tettünk. Elinduláskor ugyan egy órát késve indult a vonat, mivel azonban ezen a viszonylaton óránként járnak a szerelvények...


Tatabányán pusztán hagyományőrzésből betértünk egy pályaudvar melletti vendéglátóba, hogy a dolgok még jobban induljanak, aztán a 20-30 centiméteres (néhol fél méteresre felkotort), friss hóban (nem a pesti, szutykos cupákban) indultunk el a Szelim-barlang felé. A két helyen is beszakadt, impozáns sziklacsarnokból a Turul irányába fordultunk, onnan pedig be az erdőbe piros-sárga-piros jelű útvonalon Vértesszőlősig, ahová fél hat körül érkeztünk.

A képek telefonnal készültek - kösz, Balázs!