Kis-Balaton, Hévíz-patak

.

Most, hogy a fenti képre kattintva (a rövid hirdetés után) belenézhetünk a Tüskevár című, mindenki által ismert, Fekete István regényéből készült "kultuszfilmbe" (1966.), nehéz megállni, hogy ne az amúgy szeretett tévésorozatról vessünk ide egy kis kritikát (különös tekintettel a dialógusokra...). Korábban azonban már annyira ígértük a regény helyszínéről a személyes túrabeszámolót, hogy erőt veszünk magunkon. (Utólagos megjegyzés. 2012-ben végül elkészült az újabb feldolgozás.)

Matula bácsi kunyhója...

...és a csónak

Melyik kalandorlelkű gyerek ne akart volna Matula bácsi lenni a Berekben, a Tüskevár körüli vizes, lápos-sásos, lidérces-labirintusos, vadregényes és szinte egyedülállóan gyönyörű vidéken, a Kis-Balatonon. A terület most jogilag a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (NYUDUVIZIG) kezelése, de persze mint mindig, továbbra is a természet uralma alá tartozik...

Az illetékes szervek a kb. kétszáz évvel ezelőtti állapotok (hozzávetőleges...) visszaállításására törekszenek, hiszen - mint ahogy azt a kisbalaton.hu oldalon írják: "a szabályozási munkák következtében a Kis-Balaton és a környező berkek vízminőségvédő funkciója megszűnt. Ehhez járult a >>civilizált<< világ térhódítása - a vízgyűjtőn folyó intenzív mezőgazdasági kemizáció, a fokozódó urbanizáció, a Balaton-üdülőterület rohamos fejlődése és terjedése, az infrastruktúra hiányosságai -, ami együttesen a Balatonba jutó vizek minőségének jelentős romlását okozta". Ezt a hosszú mondatot márcsak azért is ide kellett másolni, mert végre egyszer hivatalos forrás is cinikus idézőjellel illeti a civilizációt. Hajrá!

Lehetne Titeket meghökkenteni - nem is feltétlenül unalmas - adatokkal, ám akit ezek részletesen érdekelnek, azok lépjenek félre a fent említett oldalra. Mi Soós Gábor túravezető barátunk szervezésében február első szombatján jártunk ott, szakavatott idegenvezető kísért minket mikrobusszal a töltéseken (amúgy kerékpárral és gyalog a vezető állítása szerint nem mehettünk volna be, és itt volt valami furcsa kis magyarázat-szövevény, hogy miért is van ez így...)

A 126 km hosszú, kb 0,5 km/óra sebességgel haladó és az 1 méteres mélységet csak ritkán elérő Zala-folyó a Kis-Balatonon keresztül éri el a Közép-Európa legnagyobb állóvizét, a Balatont

A védett területet távcsővel itt-ott magaslesről is megfigyelhettük, némely építmény oldalára, ill. néhány fa törzsére mesterséges denevérodúkat is helyeztek, s hogy ennek állandó lakói is vannak, azt az alattuk a földön elterülő guanófoltok is bizonyították.

A távolban a Badacsony



A magaslesről

Magyar és holland építészhallgatók (szögek és ragasztóanyagok nélküli) közös építésű madárlese

Szállásunk Fenékpusztán, a Páhoki-csatorna végén, a Zala-torkolattól kb. 2 km-re található NYUDUVIZIG-telepen volt, olyan... vízügyis-igazgatóságos, munkagépraktármelletis... na, de mindegy, nem érdekes, nem is vagyunk válogatósak, meg aztán végülis jól aludtunk a hajnalig tartó gitárkíséretes éneklés után.

...

Másnap már csak a legkúlabb arcok szálltak vízre, vagyis két kenuba, hogy felevezzenek (khmmm... felevezzünk...) a melegvizű Hévíz-patakon (többnyire nyílegyenes szakaszokból álló csatornán), ami ugyan nem túl hosszú, de legalább rövid, kb. 10 km. A nagymenők akkor hajóznak itt - természetesen télen! -, amikor egy óriási dajka a féltett földet lassan eltakarja hópaplannal, s a dermesztő zimankóban gőzbe burkolózó kenukból érces tekintetű indiánszemek kémlelhetik a fehérség fölött az ébenszín varjak kósza útvonalát.

De most egyszerűen csak hideg vót, fújt a szél, esett az eső végig, s az ebédünket is egy, a patak fölött átívelő közúti híd vendégszeretete alá húzódva fogyasztottuk el reszkető kezekkel és fogakkal. De legalább ekkorra már a fényképezőgépem aksija is meghalt, úgyhogy fénykép sincs.

kép/szöveg: Sz'A'