ELŐZETES!

A napokban két különleges élménybeszámolót is tervezünk közzé tenni: az egyiket a múlt hét elején nagyon ígértük, okkal, hiszen az esemény már pünkösdkor lezajlott. Igen ám, de a kép- és videófájlok "egyeztető házibulijára" csak holnap kerül sor, és e sorok írója addig más fotóval nem rendelkezik, mert a saját fényképezőgépe az akció első napján ez után a kattintás után

hogy' hogynem, beadta a kulcsot, kinyiffant, megmurdalt, kipurcant, megkrepált vagyis tulajdonképpen kinyúlt.

.

Van élet a halál után, tehát fotózni a másik rendhagyó vízitúrán is fogunk, márpedig azt -több hónapos várakozás után - most már bármi áron megjárjuk, még ha nagyon korán is kell majd kelnünk hozzá...

.

A most hétvégi velencei-tavi túrázásra pedig van még néhány hely!

JA, ÉS MA MÁR CIÓ VAN!

.

.

.

Szigetközi beszámoló!

Szigetköz, május 29-31.


Kissé borongós, hűvös időben értünk le Dunakilitire, a Vadvíz kempingbe péntek este. Az út során átélt zuhé, és az előrejelzések nem sok jóval kecsegtettek, de sokszor előfordult már, hogy éppen ott nem vált be a jóslat, ahol eveztünk. Reménykedtünk ebben most is. A sátrakat – kalandorokhoz nem méltóan – még világosban felvertük, s egy könnyű vacsora után – nem túl későn – nyugovóra tért a túravezetői csapat. .

.

.
A szombat hajnali kissé hűvös (8 fokot mértem a sátor előtt) után kezdett volna barátságossá válni az ég, de aztán gyorsan meggondolta magát (sütött a nap, csak volt alatta egy a vastag felhőréteg. Kalandoros kifejezéssel élve: furcsán volt jó idő…). Délelőtt a településen lévő szálláshelyéről érkezett a nem túl népes, ám annál lelkesebb csapat. Dicséretükre legyen mondva, hogy a reggelihez hasonló felhők sok vízitúrázót elriasztottak már az evezéstől, ám ők teljes létszámmal kitartottak mindkét nap. Mint kiderült, nemzetközi „sporteseménnyé” alakultunk, ugyanis a társaságban jelen volt Charles, egy belizei indián is (Belizéről bővebben itt olvashattok – angolul.)
A gyors lapátosztás és a hagyományos eligazítás után vízre tettük a kenukat, s elindultunk a szombati nagy körre.

Vízreszállás

.

Az eső hol szemerkélt, hol nem, de igazából nem volt vészes, úgyhogy reményeink mégis csak valóra váltak.

Így tavasz vége felé különösen csodálatos a vízi világ itt a Szigetközben is: a zöld ezernyi árnyalata...

Víz alatti világ

Kalandozás

Nem volt elég ravasz... ("Ravasz"... Ééérted: ravasz!...)

...a burjánzó természet, a madárvilág bősége, az ég kékből (mert ilyet is kaptunk ám!) szürkébe való átmenete mind-mind felüdülés a városi aszfalthoz szokott szemnek. Könnyebb volt a haladás a szokásosnál kicsit magasabb vízállásnál, bár éppen emiatt a csapat „csőbe húzása”a száraz-erdei holtág bevezető csövén keresztül elmaradt.
A néhány évvel ezelőtt biztonsági okoból okkal lezárásra ítélt Jegenyési-bukót elkerülő kiságban gyorsan átemeltünk, majd, hipp-hopp, megérkeztünk a doborgazszigeti parthoz, ahonnan fél órás pihenőt követően indultunk tovább.

Doborgazsziget

A kormosi záráson most nagyon könnyen le tudtunk jönni, és ez igaz volt a visszafele kanyarodás után a keszölcési bukóra is. A betongáton keresztül annyi víz folyt, hogy a legénység nélküli kenukat simán át lehetett húzni emelés nélkül. Luxus a Szigetközben...

A széles ágról letérve a ferde áthúzásig is esőtlenül telt az idő, majd a nap igazi meglepetése ekkor következett: az Öreg-Duna melletti betongáthoz evezve hirtelen figyelmesek lettünk egy ázott kutyára, ami éppen a vízből kimászva igyekezett a lenti mederbe. Amint azonban teljes hosszában kiért a partra az állat, vettük észre a jellegzetes, lapos farkat: egy hód nézett farkasszemet velünk!

Hód vót, hód nem vót... (Balra az Öreg-Duna, jobbra a jól láthatóan duzzastott vízszintű egyik szigetközi mellékág.)

A csodálattól kissé későn kapcsoltam, s persze, hogy ilyenkor kell a csomag legalján lennie a fényképezőgépnek… Mire előhalásztam a bugyorból, a tünemény már át is mászott a gáton, aztán eltűnt a szemünk elől. Így eredeti kép helyett egy „gyárival” illusztrálom, milyen is egy hód (eredeti cikk: Természet Világa, 2004. január, 1. szám). (A WWF csapata -amúgy - éppen abban az időben volt először velünk a Tiszán, mikor a hódprogramjukat elindították...)

Soós Eszter, tiszteletbeli Kalandor

Az élményen felbuzdulva nagy lendülettel kapkodtuk ki a kenukat a nap utolsó átemelésénél. És – mintegy megkoronázva a szombati evezést – kisütött a Nap is! Teljes aranyfényben úszva, jó hangulatban érkeztünk meg a kempingbe. Akkor még nem tudtuk, hogy…



…a kikötés után negyed órával Kelet felől fekete színű égi had közeledett, s pár percre rá már nyakunkban érezhettük a frissítő májusi esőt. Hogy ez a csapat számára, akik gyalog éppen úton voltak szállásuk felé, mit ért, azt a másnap reggeli beszámolókból tudtuk meg: már majdnem megérkeztek, amikor észrevették, hogy közeledik a zuhé. Ekkor nyakukba szedték a lábukat, s éppen csak a zápor eleje érte el őket. Ezt (is) megúszták...


A túravezetők csapata – miután az eső némileg alábbhagyott – azért rittyentett egy kis tábortüzet este, mert azért mégiscsak úgy igazi a túra, ha pattog a tűz, táncolnak a lángok, pirulnak az arcok...

.

.
Vasárnap reggel vidám napsütésre ébredtünk, ami azért nem tartott két óránál tovább (az időjárásnak sem kell túlzásba esnie…)
.

Tas és Eszter

Tíz órára ismét teljes volt a felhősödés, néhány vidám záport ígérve aznapra. Ám a lelkes csapatot ez sem tántorította el attól, hogy megismerjék az ördög-szigeti tórendszer titkait. A túra első fele küzdelmesnek ígérkezett, ugyanis végig fölfelé, árral szemben kellett haladni. Nem is telt bele ¼ óra evezés, s a társaságból már senki sem panaszkodott arra, hogy fázna. Ahogy közeledtünk a tavakhoz, egyre erősebbé vált a sodrás, és a tavak torkolata előtti utolsó 50 méteren igazán kapaszkodni kellett a lapátba, hogy előre tudjunk jutni. Itt némi kormányzási-manőverezési pluszfeladat is akadt, melyet nem mindenki teljesített elsőre, s bizony, a hétvége egyetlen borulása is itt következett be (a borulásszámlálóba kéretik felvésni!). .

.

Borultak, bal szélre sodródtak...

A három "megnedvesedett" srác viszont nem esett kétségbe, aránylag gyorsan úrrá lettek a helyzeten, s velük kiegészülve értünk be a csendes és leülepedett, kristálytiszta vízre. Ez a terület egy igazi béke szigete volt számomra mindig is. .

Most sem keltett csalódást a környék: sima volt a víztükör, csend honolt a tájon. És – a magas víznek köszönhetően – olyan helyekre is be tudtunk evezni, ahol máskor még víz sincs.
Bejártuk a tavakat, eljutva a legtávolabbi pontig, ahol a földnyelven egy kis fenékpihentető kiszállást is megejtettünk. Ezután körbeevezve megnéztük a hódok nyomát a jobb sorsra érdemes fatörzseken. Kijutva ismét az áramló vízre, a sodrást kihasználva száguldottunk le az első elágazásig, ahol ismét egy kis izommunka várt a vállalkozó kedvű evezősökre: árral szemben felevezni a beömléshez, egészen Öreg-Dunáig.

.Itt is éreztük, hogy ahogyan közeledünk, egyre erősebb a sodrás. Az utolsó métereken egy helyben haladtunk szinte, s egy ütemet sem lehetett kihagyni az evezésben, mert különben visszasodort az áramlás. Jó kis erőlködés volt, s amikor már rendesen kifáradt a csapat, visszafordultunk, hogy árral haladva kényelmesen megérkezzünk a kempingbe.

.

Itt a vége, mosd el végre! (Ééérteed?!... Rímel!...)...)

Gyors hajómosás után a vasárnapi program is véget ért, s némi szilárd táplálék elfogyasztását követően elindultunk a Nagy Büdös Város felé.

kép és szöveg: Ispi

Tisza-tó

.

.

.

Az úniós szavazós hétvégén x-elés előtt még bőven lesz időnk a Tisza-tavi lidérces, toportyános nádasok közt a kanyargó és nyílegyenes csatornákon, nyílt tükrű vizeken tekeregni. Jelentkezni meg ugye sosem késő..., ám aki nem tud mégsem jelen lenni, az jó, ha tudja vagy legalább sejti, miről marad le.

Bár ez a túránk inkább a békésebb vizek kedvelőit elégítheti ki, a bejárásra kiszemelt terület egyáltalán nem nevezhető unalmasnak - és most hagyjuk a számokat, adatokat: egyrészt a gazdag, változatos növény és állatvilág (halak, madarak - de most hadd ne részletezzük...), másrészt a monotonnak legkevésbbé sem mondható, labirintusszerű, nehezen átlátható nádas-, csatorna- és tórendszer útvesztőben való csavargás, kolbászolás, bolyongás, lőtyönfityinkázás miatt. (Igen, a következő kép nem erre utal...)

Európa egyik legkiterjedtebb tündérfátyol-mezeje található itt, a Tisza-tavon. A sárga szirmú növény a tó fenekében gyökerezik, s köralakú leveleivel ringatózik a vizen.

.

.

A fentiek mellet még egy "ok" ill. "cél", amiért a tavon, a tó környékén és természetesen a Tisza mentén érdemes töltenünk a hétvégét: ez pedig a méltán híres, és a néhány évvel ezelőtti ciánszennyezést - a riogatások ellenére - kiheverő TISZAVIRÁGZÁS, vagyis a kérészek milliárdos nagyságrendű rajzása és párzása, amelybe belecsöppenni, "átélni" még annak is felejthetetlenül felemelő élmény, aki amúgy irtózik az ízeltlábúaktól! Ezért - ha lenne értelme - akár kezességet is vállalnánk!

Talán sokunknak vannak féligaz, félhamis ismereteink erről az eseményről, ezt tisztázandó érdemes végignézni az alábbi kb. 7 és fél perces videót. A kisfilm mindenekelőtt leszámol azzal a tévhittel, pontatlan közhellyel, hogy ami "tiszavirág- ill. kérészéletű", az csak a kurta pillanatot ismeri meg, az mulandó...

.

.

.

Nos... igen..., nagyobb összegű frankhitelt nem vennénk fel arra a fogadásra, hogy ezek a kedves kis állatok éppen ezen a hétvégén méltóztatnak a kedvünkért üzekedni, és a fajfenntartás ősi, nemes gesztusát önfeledt buzgalommal és odaadással gyakorolni. Aki ettől tart, az a kérészek nászáról itt (is) találhat még fotókat és rövid leírást! (Azért éppen ezt a helyet ajánljuk, mert ugyan ezer másikat lehetett volna, mégis tiszteletre méltó, ha valaki csak ezért hoz létre weboldalt.)

.

.
(A tündérfátyolról készült (második) fotó, amelyet az Officina '96 Kiadó által megjelentetett Magyarország természeti kincsei c. albumból szkenneltünk Mészáros László szemét és kezét dicséri!)

Sz'A'