A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

2010. november 22., hétfő

Éjszakai túra, december 29.




A csend csönd az asszony legnagyobb ajándéka, de ébenebb az éjjel, mint a hűtlen feleség tolldíszes, dús varkocsa - tartja állítólag egy indián bölcsesség. Vagy nem. Ám ha a nyári egek után wigwamod ajtaján bebólint  a téli éjjelt hátán cipelő rozsdás naplemente őszi halántéka, már készítheted  is díszes prém csizmádat. Akaszd vagy akasszad a padlásra  a napszítta hadiösvényeket megjárt mokasszinod, hisz' a fagyos szél már az utcákon söpri maga előtt a kint felejtett evezőket, s bizonyára a prérifarkas is magára húzta egyik-másik kenud, hogy ott szője huncut álmait, míg ama kikelet reája nem hinti lingyi-langyi leheletét.

Igen...
Hát igen...

Sok pipafüst száll még el a fák közt, míg a tavasszal újra lenyekken a tréler a gáton, roccan a kvarc fogaid közt, és a Kalandor gyors fa lapátja játszi-vidám nevetéssel csobban a hűs Tiberisbe ...szigetközi ágakba. Lesz majd olyan is! De ha december 29-én leszáll az éj, mi ismét, most már ötödszörre (vagy hatodszorra) is éjszakai túrára indulunk. Részletekről később többet pl. itt, de annyi  már biztos, hogy a fővárostól nem nagyon messzire lesz a túra, tehát Börzsöny, Pilis, Vértes stb., legfeljebb Mátra. Nagyjából este 8-10 között szoktunk indulni, s aztán valamelyik hajnali vonattal tökfáradtan, átázva, átfagyva haza.





       VHK - Éjjeli repülés

éjjel
álom szárny
álom szárnyból
göngyölődik ki a Hold
pázsit
forró pázsiton lép
ragyogás
lelkem a rét fölött
kószál
egyedül az éjjeli
pompa
birodalmában

lesz még éj hogy te is
itt légy
földi lélek csillagra kel
földbúrában csendben
lüktet
társam az éjjel



















Sz'A'




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése