A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

2010. május 7., péntek

Rákérdezhetek?

-Igen. - feleltem. - Na most akkor tehát ez egy... ez egy ilyen piros..., ez egy piros színű,  kocka alakú... haleledel? - nézett a fickóra bátortalanul, félig felvont szemöldökkel a hosszú játék végén a kicentrifugázott agyú lány. A kenu izgatottan ficcent egyet a feszes vizen, az utolsó kérdésre a hajóba behúzott evezőről megállt csöppenni a víz. - Igen. Kocka alakú, piros haleledel. Ennyi! Kitaláltad!

Akár ezt is fel lehet adni egy vízitúrán az órákig tartó evezés során, vagy amíg a parton vártok a többiekre. Illetve... Nem... Feladva nem is ez volt. A "true story" néhány éve esett meg, a barkochbát kicsit másként játszottuk, spontán történt, a másik fél teljesen gyanútlan volt, óvatlanul csúszott bele saját kérdéseinek csapdájába. Ezt a játékot így azonban mindenkivel csak egyszer lehet lemeccsezni...

Az alternatív barkochba véletlenül született meg egy Tokaj-Tiszafüred-túrán. Nekem kellett volna feladnom valamit, de már lomha volt az agyam, negyvenmillió fok, ötszázezer kilométer mögöttünk, s csak beböktem, hogy mehet, kérdezzé'! S elkezdtem mindenre igennel válaszolni. Persze, hogy ne legyen nagyon átlátszó a dolog,  itt-ott affektálni kellett, játszani a hangszínnel (igen, i... ii... iiiigen, hááát, végülis igen, igenigenigen!), ill. nemet mondani..., aztán gyorsan magamat javítva  mégis igent! Vagyis a kérdező a saját maga fantáziája után halad, s minél zavarosabbbá kezd válni a kép, annál inkább erősebb benne a kényszer, hogy valami reálisabb  felé kutakodjon.

Csekély értelmű emberekkel viszont igen alacsony a játék élvezeti értéke: nem fogja végigjátszani, mert nem fog küzdeni. Pedig azt nagyon jó nézni, a kaparást! És közben visszafojtani a röhögést!!!



Sz'A'




2 megjegyzés: