A csónaknak nevezett kenu szerintünk minimum hajó.

2010. január 3., vasárnap

Éjszakai túra - beszámoló


.
E gyorsjelentés elején elmondható, hogy nem minden a tervek szerint alakult - de ezt most egyértelműen pozitív kicsengéssel értjük:
.


A Batthyány téri találkozó után néhányan még itt-ott útközben csatlakoztak hozzánk, amíg Szentendrén buszra szálltunk. Szentlászlón tényleg nyitva találtuk a kocsmát, mégpedig ezt már a sűrűn hulló hópelyheket félrehajtva! Mert bizony: amíg lenn a setét, szemetes aszfalt teknőben az eső esett, a királyok hegyén puha, csöndes, hatágú hókristályok. Ez volt a meglepetés...
.

Az Országos Kéktúrán haladva az út negyedénél/harmadánál elterülő pap-réti pihenőhelynél az esőházban egyikünk forrón bugyogó, csomósan finom, epres pudingot hívott életre, a többség pedig tüzet durrantott. Utóbbit megrakni azonban tovább tartott, mint élvezni, mert amikor a tizenhat kalandorból álló banda bundájára a pihék kezdtek ráolvadni, akkor inkább odébb álltunk: hadd öleljen már egy kis hűsítő, hegyi levegő! Változó tempóban és sorrendben, de emelkedett hangulatban értünk el a Borjúfőhöz, ahonnan csodálatos panoráma nem tárult elénk a tök sötétben. Az egyre sűrűbb ködben azért elő-előpislogtak a Visegráddal szemközt alvó Nagymaros utcai lámpái. Hajnali háromkor talán már a legrosszabb alvókat sem zavarták.
.


Kusza útvonalon értünk le a Salamon-toronyhoz, kapujának felhúzott rostélyai alatt áthaladva lecsúsztunk a néhány perc múlva megérkező busz megállójába, a 11-es főúthoz.
.


Hegyen-völgyön, erdőn-mezőn haladtunkban a hótakaró miatt és a felhők közt átszűrődő telihold fényétől azért többet láttunk, mint amit az alábbi fotók mutatnak, de azért a felidézéshez nagyon is megfelelnek! Hála legyen érte Szemkeő Gábornak! (Ádámtól pedig esetleg várjuk a további képeket! Előre is kösz' szépen!)
.














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése