Vízitúra, kenutúra 1994 óta az egész országban!

Hogyan meséljünk kalandjainkról...

2012-01-17T13:16:00.002+01:00

"[...]Sir Ed [Edmund Hillary, új-zélandi hegymászó, aki Tendzing Norgaj nepáli serpával először mászta meg a Csomolungmát] hangjában azonban volt egy huncut hangsúly, amely arra utalt, hogy több volt ebben a történetben, mint amiről beszélt. A helyzet valóban kétségtelenül feszült, ijesztő és drámai volt. De Sir Ed túlságosan is úriember volt ahhoz, hogy körbeszaladgáljon a pódiumon, karjával hadonásszon... Inkább lekicsinyelte a helyzetet, és hallgatóira bízta, hogy elképzeljék azt maguknak.

A lekicsinylés - a trükk, amellyel úgy teszünk hatásossá egy történetet, hogy egyszerű stílusban, iróniával keverve adjuk elő - a kalandmesélők régi hagyománya. Lényege az, hogy azért fedünk fel kevesebbet, hogy ezáltal többet mondjunk.

A lekicsinylő kalandbeszámolók eredete a XIX. századi brit felfedezők idejére nyúlik vissza. Akár szomjan halni készültek a sivatagban, akár egy sarki expedíción fagyoskodtak, esetleg fejvadászok támadták meg őket, ezek a felső tízezerből származó britek mindig leértékelték élményeiket a beszámolókban.

[...] Végül is a viktoriánus Anglia idején járunk, ahol a Királyi Földrajzi Társaság tagjai előtt álló, expedíciójáról beszámoló utazó számára a megfelelő viselkedés éppolyan alapvető volt, mint a cilinder és a frakk. Elfogadhatatlan volt, hogy valakit elragadjanak érzelmei. A lekicsinylés az illemkódex része volt."

De az idők változnak. A '90-es évek a teljes kitárulkozás évtizede lett. Divatossá vált, hogy a kitűződön viseld a szívedet, hogy a bulvárlapok kitárgyalják a személyes tragédiád minden hajmeresztő részletét. Ebben a környezetben a lekicsinylő mászó veszélyeztetett faj lett.

Részletek Greg Child: Képeslapok a párkányról c. könyvének A lekicsinylés mesterei fejezetéből. Corbis Könyvkiadó, Budapest, 2005. (A két kép pedig a yourdiscovery.com-ról ill. a tv.yahoo.com-ról)

Sz'A'

Éjszakai túra 2011-2012. (képekkel)

2012-01-08T12:11:00.000+01:00

Holdfényben a fák között éjjel 11-kor - hosszú záridővel fotózva

Mivel az erős, természetes fény miatt szükségtelen volt használnunk a magunkkal vitt elemlámpákat, ha nem lett volna neve, a helyet Holdvilág-ároknak neveztük volna el, ...de sajnos ezt valamikor korábban mások már megtették. Amúgy meg minden előzetes híreszteléssel ellentétben nemhogy eső nem esett, de az addigi csapadékot is beszívta a föld, fölszárította a szél, és a maradék sarat is félkeménnyé fagyasztották a mínuszok.

Telihold előtt jártunk tehát két-három nappal, és az alaptábor, a pomázi (füstmentes!) kocsma elhagyása után éjjel tizenegy körül már a szurdokban bolyongtunk. Az akklimatizációs két hét leteltével Reinhold, Edmund és "Crazy" Greg három és fél óra alatt szakszerűen megpakolták profi túrazsákjaikat high-tech jégcsákánnyal, hevederekkel, csavarokkal és a bivakoláshoz elengedhetetlenül szükséges outdoor-holmikkal, felcsatolták hágóvasaikat, és egy advanced base camp-beli utolsó FB-logolás után a Hegy Szellemétől erőt kérve fájdalmas búcsút vettek mitőlünk, hogy nekivágjanak a Halálzónának. Célunk annyi volt, hogy Pilisszentlászlón ne késsük le, de ne is menjünk túlzottan az ötórai, első busz elébe - addig meg valahogy kitöltsük az időt.

Terveink szerint nagyjából félúton, Lajos-forrásnál tüzet raktunk volna, de a hely csalódást okozott: a forrásból ugyan bőségesen fakadt víz (ami ezúttal nemcsak ivásra, de tűzoltásra is jó lett volna), és szélvédett is a terület, de nem találtunk kijelölt tűzrakóhelyet, (még csak padokat sem), csupán a lentebbi, ezúttal igen "huzatos" mezőn. (Persze könnyen lehet, hogy mindezt a nyári, forgalmas turistaszezon, ill. a parkoló közelsége miatt alakították így.) A régről ismert szálló is bánatosan lepukkanva meredezett a szálfenyők mögött.

Eddigi kísérőinket a, +-et és a ■-et elhagyva a +-en haladtunk tovább. A legforróbb nyári napokon is enyhülést adó Bükkös-patakon átgázolva a Som-hegy alatt elterülő tisztásra érkeztünk: itt három kiépített tűzrakóhely is sorakozik azokat "támogató" padokkal, asztalokkal. A középsőben bő félórai küzdés után hajnali negyed négy körül végre sikerült egy gúlát lángra lobbantani, és ezzel az egyetlen kötelező rítust megtartani.

Az összes kép itt!

Az ég felé tekintve a tábortűz erős füstje el-elhomályosította a hold előtt rohanó, egyre gyakoribb felhőfoltokat... és aztán mi is elindultunk a ▬ felé, és négy óra után nem sokkal megérkeztünk Pilisszentlászlóra: itt a főtéren csillagszórózással búcsúztunk az előző nap véget ért karácsonyi időszaktól. Köszönjük mindenkinek, aki eljött, és aki gondolt ránk közben!

Kenuval Betlehembe

2011-12-22T21:55:00.004+01:00

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Köszönet a betlehemért Cicónak, a kenuért Balázsnak!

KALANDOR-SZILVESZTER

2011-12-21T15:24:00.001+01:00

I D É N I S

K A L A N D O R - S Z I L V E S Z T E R

Ú J H E L Y S Z Í N ! ! !

Újra fergeteges szilveszteri bulira készülünk, most a Lágymányosi Közösségi Házban/Mu Színházban, amelyre ezennel meghívunk minden lelkes kalandort! Lesz zene, tánc, tombola, papírtrombita-verseny, jó hangulat, hajnalig tartó mulatság! Egyedül, párban vagy barátokkal, itt mindenki jól érezheti magát!

A közlekedés kiváló: a 4-es villamos végállomásától 1 perc! (Fehérvári út/Allee Bavásárlóközpont)

Cím: Lágymányosi Közösségi Ház/MU Színház, Bp. XI. ker. Kőrösy József u. 17.

Kalandor Vízitúra szilveszteri party nagyobb térképen való megjelenítése

Időpont: 2011. december 31-én, 21 órától.

Belépő: 2000 Ft/fő [bérleti díj, ügyelet, hang- és fénytechnika bérleti díja, DJ, némi ennivaló (pogácsa, aprósüti, zsíroskenyér), éjféli pezsgő!].

A szolid árszínvonalú BÜFÉ-ben bővebb ital- és szerényebb étel- (szendvics) választékra számíthattok. A rendezvényen hivatalos büfé működik, ezért a buliba ital nem hozható be, csak étel!

Kérünk minden érdeklődőt, lehetőleg előre jelentkezzen be, telefonon vagy e-mailben, hogy a várható létszámhoz és igényekhez igazíthassuk a büfé választékát! Előzetes asztalfoglalás lehetséges.

(06-30-948-4223), info [kukac] kalandor-vizitura.hu.

A lelkesen készülődő Kalandor-csapat nevében: Barna Gábor főszervező

Az ember, aki fákat ültetett

2011-11-30T18:45:00.001+01:00

Jean Giono elbeszélése nyomán írta és rajzolta Frédéric Back.

"Amikor arra gondolok, hogy egyetlen ember - pusztán a saját testi és lelki erőire támaszkodva - kánaánt varázsolt ebből a sivatagból, úgy látom, bárhogy is van, embernek lenni csodálatos. De amikor felmérem, hogy micsoda állhatatosság, lelki nagyság és minő szenvedélyes nagylelkűség kellett ahhoz, hogy erre az eredményre juthasson, hatalmas tiszteletet érzek az öreg, tanulatlan parasztember iránt, aki eme Istenhez méltó művet véghezvitte."

A feltöltésért köszönet Simó Józsefnek!

Sz'A'

Pátzay - Lajkó - Dráva

2011-11-02T14:58:00.001+01:00

November eleje.

Még mielőtt a forgatagban teljesen leáldoznának a nyár emlékei - videó a legmelegebb évszakból.

Köszönjük Pátzay Ádámnak az alábbi kisfilmet (amit túránkon készített). Zene Lajkó Félix.

Érdemes teljes képernyőre felnagyítani
és HD minőségben nézni, hallgatni!

Októberi Szigetköz-túránk beszámolója

2011-10-17T14:56:00.002+02:00

Ez is jó vót. Már megint.

Nagyon.

A fényképek pedig itt!

KRUMLOVSKÝ VODÁCKÝ MARATON 2011.

2011-10-11T15:21:00.002+02:00

Jó volt.

Képek itt!

A zember tervez

2011-09-16T15:12:00.002+02:00

Dunakiliti múlt vasárnap. Elhangzott alapmondat hivatkozással:

Állítólag kedden megjön a rossz idő.

Ma pedig a múlt vasárnap utáni péntek van. Láthatóan, tehát nem állítólag múlt hét óta folyamatosan szabadban szökellős-viháncolós-ténfergős, napsütéses, rövidnadrágos jó idő van kint.

Tehát állítólag és rossz idő. Az állítólag - mint axiomatikus hivatkozási pont, és a rossz - mint egyértelmű lét- és tudatállapot.

Állítólag. Á l l í t ó l a g. Mondogatom magamban ezt a szót, mer' ezt szokták mondani a zemberek, a népek sok mindenre és sokszor. Állítólag a pápa otthon veri a gyerekét. Állítólag a jövő héten központilag duplájára emelik a karaj árát, a Terinek mondta állítólag egy asszony a postán. Állítólag ha csípős paprikával bekened a kilincseket (szombaton hatkor), akkor állítólag az, aki állítólag megfogja, az szerelemre gerjed - állítólag irántad. Há' én nemtom, de ÁLLÍTÓLAG TÉNYLEG!

Az időjárás-előrejelzés módszerei és eredményei az évezredek során sokat finomodtak ("én elismerem, hogy finomodik..., finomodik a kőolaj..."), és nincs kétségünk affelől sem, hogy okkal vált külön tudományággá. Nem árt - éppen ezért - az előrejelzéseket szofisztikáltan kezelni. Ha tehát azt mondja a televízióban egy meteorológus vagy egy meteorológusnak maszkírozott valaki egy domborzati térkép előtt sétálgatva, hogy "az elkövetkező napokban csapadékosabbra fordul időjárásunk", akkor az azt is jelentheti, hogy a kijelentéstől számított pillanatban az ország teljes területén (93.000. négyzetkilométer) három-négy napon keresztül tartó, szakadatlan, özönvízszerű, heves zivatar kerekedik, de az is megeshet, hogy az egyik éjszaka közepén, hajnali 2:43-tól 2:47-ig egy-két négyzetkilométeren szitálni fog az eső. Utóbbi esetben - amennyiben éppen távol tartózkodunk otthonunktól - nem kell a téglából és betonból épített szállásunkat (de még sátrunkat sem) hátrahagyva hanyatt-homlok menekülni. Nem, ez fölösleges és igen körülményes cselekedet.

Lehet, hogy az előzetes hírekkel ellentétben mindenütt vagy azon a környéken, ahol a túra zajlik verőfényes a napsütés. De ha mégsem: nem egyszer fordult elő, hogy a vizen, evezés közben kapott el minket az eső, de erre túlnyomórészt már reggel számítani lehet, és - hála a modern textilipari technológiáknak, az olcsó kelet-ázsiai gyermekmunkának és a lábát mindenhová betevő, erőszakos nagytőkének - a már jó előre megvásárolt esőköpenyünket magunkra öltve vidáman hányhatunk fittyet a cudar nyirkosságnak. És Unicum. Vagy pálesz. Jókedv és kacaj röpköd ilyenkor a folyók víztükre felett. Vízitúra.

Egyszer a Rábán, a vízen ért bennünket a jégeső, mégis jól sikerült a túra... Gyuri (Barna Gyuri, túravezető) azóta is emlegeti. Az egész országban hatalmas viharok voltak, a Hiradóban azt a helyet mutatták, ahol befejeztük az aznapi etapot, volt, aki beleállt a vízbe, és a fejére borította a hajót, én pl. a part mellett, a fák alá húzódva, a lapátot a fejem fölé emelve vészeltem át. az egészet. Néha éppen a szar időjárás hozza össze legjobban a csapatot, és ad utólag nagyon szép, örök emléket - lelkendezik Kinga, ős-vízitúrázónk.

Kár állítólagos hírekre alapozva napokat áttervezni, feldúlni, tönkreverni, szétcsapni. Most ugye éppen állítólag nem lehet evezni, mert napok óta rossz idő van. Állítólag.

Állítólag/azt mondják, most "melegrekordot is hozhat a hétvége". Illetve.... akarom mondani... izé..., azt is mondták, hogy "vége a nyárnak". "Mostakkor mivaaaaan?"

Az, hogy a mostani hétvégén Tiszafüreden milyen lesz az évadzáró buli, legkevésbé az időjáráson fog múlni! A rákövetkező szombaton és vasárnap pedig hiába havazik, a szigetközi szarvasok mindenképpen bőgni fognak, hóhullásban evezni pedig hihetetlen nagy móka!!!

Mindenkit bátorítunk!

Sz'A'

Félúton Szentpétervár és Budapest között / Mazuri-tavak-beszámoló

2011-08-24T16:45:00.004+02:00

Kis kacsa fürdik fekete tóba', anyjához készül Lengyel Oszágba. Síkos a talpa, magos a sarka, fordulj ki, fordulj szép arany alma. Uniós agrárbiznisz? Hát persze: tőkés réce!

Akár kacsa, akár tőkés réce: a Mazuri-tavaknál minden vízi szárnyas és szárnyatlan élőlény kristálytiszta vízben fürödhet! A nagyjából dunántúlnyi területű tóvidék állóvizeinek medrei és az azokat elválasztó morénahalmok jégkorszaki eredetűek, bár ebből mi semmit nem éreztünk: csak az utolsó evezős napunkon kellett magunkat túlöltözni, de akkor is inkább csak az eső miatt. A visszahúzódó jégtakaró formálta, hosszúkás-kanyargó tavakat kisebb, vadregényes, megrázóan átlátszó vízű, sekély folyók, patakok kötik össze.

A Mazuri-tavak az előbb felsoroltak és a vidék végtelen~~nek tűnő~~, tajgaszerű fenyvesei, nyírfacsoportosulásai, erdei zuzmói, gombái, bogyós gyümölcsei miatt leginkább a finn tóvidékre és legnagyobb álmainkra, a valóban végtelen és széles kanadai belső területekre emlékeztetnek. Ráadásul Lengyelország északi vidéke egy szélességi körön (53°-54°) is fekszik az észak-amerikai állam ezen területeivel - igaz jelentősen más geopolitikai környezetben: túránk kiindulási pontja, Sorkwity csupán 55 kilométerre található az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi Területtől.

Meseszép táj, szélcsendben békés tavak, nyugodt sodrású, kis folyók, sehol a környéken nagyobb település, 500-1000 fős falvak, temperamentumban, életvitelben és -felfogásban (ha egyáltalán lehet általánosítani) hozzánk hasonló emberekkel: ami idegesítő nálunk, ami lepukkant, igénytelen stb., az lengyeléknél is ugyanolyan, és megfordítva is: ami (mondjuk ki) bennünk szerethető, könnyen megszokható, az ott éppen olyan. Teljesen bejött és működött a közhelyes lengyel-magyar dwa bratanki szólás-mondás. Nem legenda tehát - ezt ugyan eddig is tudtuk -, nyugodtan lehet erre építeni mindent, mintha otthon lennénk. És igen, volt hogy csak azért integettek nekünk az út mentén, mert magyarok vagyunk - látszott a trélert vontató kisbuszon és a kenuk felségjelzésén.

A kiutazás azonban nem gyerekjáték/tréfa/leányálom. Kocsival nagyjából félúton botlunk bele Krakkóba, természetes pihenőhely az oda- és visszaúton. Szükséges is ez 8-10 órás egy helyben ülés után. A csapat két részletben utazott ki: Gyuriék kisbuszával és a kenukkal egy nappal korábban elindultunk, hogy végigjárjuk a összes vízreszállós, kipakolós helyet és kempinget. A banda másik, nagyobbik fele egy nagyobb busszal jött utánunk, de hazafelé már egy napon indultunk el. A táborhelyek (amelyeket nem minden nap váltogattunk) igen vegyes színvonalúak, akárcsak itthon: a tip-toptól a legalja.hu fölött nem sokkal színvonalig - igaz, valahogy mégsem ez maradt meg bennünk, hiszen még az utolsó evezős napon, az addig csak szemerkélő, majd kikötés, sátorverés után 10-15 perccel brutálisan leszakadó esőfelhő izgalmát is a magunk javára fordítottuk: a kisbusz mellé kifeszített ponyva alatt, oda beszorult alkoholgőzben főztük a sajátos "gulyást". Idővel aztán a ~~talaj alattunk annyira forró~~ hangulat körülöttünk olyan ~~elszabadult~~ emelkedett lett, hogy... nem is tudom - de ez a képeken nem látszik.

Itt pedig a Picasa purgatóriuma által lebutított képek. Sok.

Hovodzák Peti képei az útról (Krakkóval, Zakopanéval).

Sz'A'

Nincs vége!

2011-08-11T19:59:00.001+02:00

A vízitúrás időszak második felére továbbra is találhattok túrákat honlapunkon! Annak, aki már tudja, mikorra van még szabadideje, de ötlete még nincs, annak érdemes az áttekinthető, hétvégi és hosszabb túráinkat táblázatba szedő PDF-eket böngészni!

Öreg-Túr, Felső-Tisza - július 22-27.

2011-07-30T16:46:00.016+02:00

Most már biztos, hogy Magyarország legszebb folyója az Öreg-Túr, különösen, ha elkap egy zápor rövid időre, és megtelik meleg párával a levegő. "Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete." (Jób könyve)

A Tisza pedig hozza a szokásos tágas és időtlen szabadságérzetet, az élet elviselhető könnyűségét, az emberi beavatkozás ellenére is megőrzött, örökkön mozgó folyamatosságát.

Jó, ennyire azért nem elvont a helyzet.

További képek itt!

Na ne má', lécci!

2011-07-18T16:19:00.015+02:00

Nem kerítenénk nagyobb feneket a témához, mint amennyit ér, de azér' tegyük csak szóvá. Kicsi vagy nagy az a fenék, nem tudom, de hogy szőrös, az nem kétséges. Szóval: miért kell egy hatalmas, félig üres (nem félig teli) kempingben idegennek (jó: ismeretlennek) közvetlen szomszédságban sátrat verni? Miért nem gondolnak sokan arra, hogy a sátorvászon nem hangszigetelő? De ha még az is lenne... Valahogy a strandokon is gyakran így megy ez: van még egymillió négyzetkilométer hely, de Pötyi bácsi és k. családja csak odateríti a törölközőjét a nyakunkba, sarkunkba...

Pár éve - ugyanott, ahol a lenti képek is készültek - kiosztottam egy korsó sört jutalmul a Ki Tud Minél Közelebb a Másikhoz Sátrat Verni Pangó Kempingben Megyei Verseny győztesének. (Most is megvettem a sört, de aztán lett annak jobb helye).

A nép eccerű gyermeke kiszabadul, hozza a sátrát, s rögtön verni kezdi örömében a cövekét. Ez nem a Sziget kényszerszülte helyszűkéje! Annak is megvan a maga elbűvölően varázslatos és transzcendens hangulata persze.

A kék nyíllal jelölt sátor kezdte, aztán jött a nagy kék családi elefánt is;

pirossal a sátrunk eredeti helye, amit aztán 30 méterrel arrébb húztunk.

Aztán (miután áttelepedtünk) megjöttek liláék is; ők jobb arcok voltak:

legalább nem kettő, hanem négy méterre landoltak.

Végül a hozzánk tartozó (bal oldali) sátorhoz másfél méterre is

toltak még valakik egy életteret maguknak.

Pedig még széles, tágas, üres tér volt még elég, árnyékos is bőséggel! Jó lenne ha a közelverési verseny lankadna, megszűnne, no! Előre is köszönjük!

Sz'A'

Szigetközi razglednicák...

2011-07-04T10:21:00.003+02:00

Felső-Szigetköz. Minden tekintetben rendhagyó ötnapos túra - gimnáziumi osztálytábor. A folyó(k), tavak, ágak, gémek, kárászok, böglyök és a szelek a szokásosak. Aztán estére sajogtak tagjaink, idegeink, úgy, hogy máshoz sem volt kedvünk, mint hanyatt feküdni, ahogy szokás, csak vigyen a folyam; úszni sem kellett, nem ám, csak elvegyülni a sok kavics között kavicsosan, meg az eget nézni, és úgy tenni, mintha asszony hordozna, s jó volna itt, nagy mozdulatok nélkül, mint az Isten, ki este úszkál még folyóiban kicsit. (B.B.)

Képek meg itt!

Sz'A'

Erőss Zsolt

2011-06-10T11:33:00.004+02:00

fotó: Dorkó Dániel

Nem a hobbimért teszem. Az életemért, életminőségemért. A vegetáció ugyanis még nem élet - az ember esetében. Kellenek olyan célok, amelyek nem függenek össze a létfenntartással, túlmutatnak azon, máskülönben visszacsúszunk az állatvilágba. Ugyanez hajtja a többi sportolót vagy a művészeket. Ebből bontakozik ki a civilizáció. Van egy réteg, aki érti ezt, aki számára fontos a teljesítményünk, de Magyarországon él a kényelmes élet iránti vágy is, a teljes értetlenség annak kapcsán, amit mi, hegymászók teszünk. A "minek megy föl a hegyre, mire jó ez?" mentalitása.

[...]

Egy másik félreértés, hogy a lényegen bármit változtatott volna az amputáció. Miért változtatott volna? Előfordult, hogy mellettem halt meg hegymászó társam, barátom. Nem volt hát újság, hogy a hegymászás rejt veszélyeket. Semmivel sem nagyobb "őrültség" az amputáció után mászni, mint előtte. Ekkor is, akkor is tisztában voltam a kockázatokkal.

Heti Válasz 2011.június 9., 22-24.

Öreg-Túr / túrabeszámoló fotókkal

2011-05-25T14:39:00.004+02:00

Az Öreg-Túr külsőre egy olyan serdülő lány, aki sosem látott okostelefont, netet, tévét, utcai plakátot és Pesti Estet, nem mondták neki, hogy lazulj, csörizz, klikkelj, nyomulj - de természetéből fakadóan ha csinosítja magát, néha elveti a sulykot, és az anyja tizenéveskori légy-szemüvegét és melléig lógó nyakláncát is magára veszi. Máskor meg tesz az egészre, és minden civilizált igényesség nélkül akar heverni a mezőn.

És olyan mint Kuroszava Akira kezdő, magyar tanítványa, aki a forgatáson a díszletest arra utasítja, hogy Zsótikám, léccives, tegyetek má ide egy nagy csokrot, nem kell színes, mint a bucsuba, elég csak zöldet, legyen erős, harsány zöld... meg azé, tod, ne a közepére, ne így szimmetrikusan... csak úgy spontán, érted? Aranymetszés, megvan?... Na. Legyen úgy! És kéne még mögé valami ilyen flitteres lonc, amin átcsurog a fény! Úgy csurogjon-csöpögjön, hogy tudjuk venni kamerával a kis karikákat, amit a vízre ír, jó van?

A Kalandor Vízitúra evezése az Öreg-Túron nagyobb térképen való megjelenítése

Az Öreg-Túrt emberkéz választotta le a Túrtól, ami - Sonkádtól - egyenes szakaszokkal tör a Tiszába Szatmárcseke fölött, ezt ismerhetik inkább a tiszás kenutúrázók Túr-bukó néven. Ennek általában jóval nagyobb a vízhozama, mint az Öregé. Utóbbi Nagyarnál torkollik a Tiszába - majdnem észrevétlenül belelép.
Az Öreg-Túr minden feltűnősködő túlzás nélkül a(z egyik) legszebb folyóvíz. (Nem tesszük hozzá, hogy Magyarországon vagy Közép-Európában, esetleg az egész univerzumban.) A víznek sebessége nem nagyon van, de ezt jobban is teszi, mert a keresztbe dőlt fákon hajók és végtagok törhetnének el, így viszont van mód arra, hogy egyszer a kenu fenekére ülve férjünk át alatta, máskor a vízben állva vagy a fára felmászva emeljük-csúsztassuk át a kenut. Átlagosan kb. egy méter mély vizén jelentős távolságot lehet megtenni szlalomozás közben - ezzel utánozhatjuk a folyó meanderező vonalvezetését.

Az Öreg-Túr tényleg az egyik legérintetlenebb, legrusztikusabb, legkócosabb, legvadregényesebb (de nem vadvizes), legtermészetesebb folyó nagyon gazdag növény- és madárvilággal. A mesés háromdimienziós látvány mellé negyedikként folyamatosan érezhettük az éppen virágzó akác és bodza erős illatát...

Képek itt!

Sz'A'

Latorca-Bodrog / túrabeszámoló képekkel

2011-05-24T18:56:00.007+02:00

.
Az elmúlt hétvégén két, kevésbé ismert folyón is lapátoltunk: szombaton a Laborccal majd az Ondavával eggyé váló, s a keresztségben Bodroggá nevesülő folyón, a Latorcán, vasárnap pedig a szinte teljesen szabályozatlan, archaikus-rusztikus Öreg-Túron.

A túros beszámolót most hagyjuk holnapra... A Latorcához Tokajból bő egy órai buszozás után értünk el, vízre a bal partról szálltunk, ott, ahol az 555-ös út egy híddal keresztezi a folyót, félúton Lelesz és Nagykapos között. Érdemes még az elején megemlíteni, hogy e folyó elnevezése eltér az átlagos metódustól egy igen egyszerű példát véve: a Dunába folyik a Tisza, s mivel az előbbi az utóbbinál bővizűbb, a folyam Duna/Donau/Dunărea stb. néven vegyül el a Fekete-tenger hullámaival. Itt (mint általában) a vízhozam a döntő. "Névátviteli joggal" bír az a folyóvíz is, amelyik - tektonikusan, morfológiailag - mélyebben fekszik a belé torkollóval; előbbi a fő-, utóbbi a mellékfolyó. (Nem véletlen a szóhasználat sem, vagyis hogy az egyik folyó torkollik a másikba - de legalábbis az egymásba torkollik kifejezés nem terjedt el.)

A Latorca esetében ez másképpen van: vizét Ungvár folyója, az Ung, valamint később a Laborc és az Ondava táplálja, de - és most jön a lényeg - amint e legutóbbi beletorkollik, nem viszi tovább a Latorca-nevet:, pedig megtehetné: Bodrog néven folyik majd Tokajnál a Tiszába... (ami pedig majd Szerbiában, Titel közelében a Dunába, a többit meg tudjuk...)

Legalább hét- (vagy nyóc)ágra sütött tehát a nap, amikor vízre tettük a környezetbe olvadó, sötétzöld hajókat, és nyárfavirágzat-havazás közepette elindultunk. A víz lassan-csöndesen haladt medrében, tükrén virághómező, a hőmérséklete pedig egyértelműen fürdéskompatibilis volt. Egy-két nagyon békés, moccanatlan holtágba is betekertünk, sütkérező békák ezrei menekültek lendületes ugrásokkal a bokrok közé. 23 kilométert eveztünk Zemplén településig, ott rövidet pihentünk, a fürdést útközben, kenuból intéztük a kb. mellkasig érő, tisztán fövenyes aljzatú vízben. Zemplén előtt folyik össze a Latorca az Ondavával, vagyis innentől lefelé (igaz, ez csak bürokratikus megközelítés) már a Bodrogon csorogtunk le még 16 kilométert (tehát összesen aznap 39-et) Felsőbereckiig. Itt pedig Gyuri már a kalandoros kisbusszal: hajók ki és föl, pálinka be és le, mindenki pedig Tokajba vissza. Képek itt!

2 in 1 - vagyis kétnapos túra egy nap alatt. A vasárnapról holnap kevesebb szöveggel, több képpel!

Sz'A'

Vízitúrák kisebbeknek is!

2011-05-24T17:32:00.004+02:00

képek

MAZURI-TAVAK augusztusban velünk!

2011-05-18T18:45:00.002+02:00

L E N G Y E L O R S Z Á G ! ! ! P O L S K A ! ! !

Régi álmunkat váltjuk valóra idén, amikor túrázni hívunk benneteket Lengyelországba, a Mazuri-tavakhoz! Az alábbi térképen néhány helyet bejelöltünk, hogy nagyjából látható legyen, merre is. A részleteket pedig itt lehet megtudni!

Mazuri-tavak/Mazury 2011. °Kalandor Vízitúra° nagyobb térképen való megjelenítése

Bodrog-ártér-ajánló

2011-05-05T13:00:00.007+02:00

A következő hétvégére (május 6-8.) csak a jó idő, a rákövetkezőre (május 13-15.) már a melegebb vízhőmérséklet is velünk lesz a Bodrog-ártéren és a Bodrogon. Mert mindig van valaki, aki már ilyenkor is fürdik!

A két túra közül az utóbbihoz még van is egy-két döntéshozatalra alkalmas nap... Reméljük, addigra kicsit a vízszint is megemelkedik a zegzugos, vízinövényekkel benőtt, vadregényes Bodrogzug árterében, és olyan helyeken is evezhetünk, ahol amúgy bakancsban lépkednénk.

Aki eljön, az ezt is megteheti - a vízben:
.

Sz'A'

Évadnyitó a Bodrogon és a Bodrog-ártéren!

2011-04-25T13:14:00.002+02:00

Bodrogolaszi

A 2011-es évad első vízitúráját a Bodrogon rendezzük meg, érintve a Bodrog-árteret is! A túra Sárospatak-Viss-Tokaj útvonalon halad, a program fakultatív része a sárospataki Rákóczi vár meglátogatása!

Várunk minden lelkes túrázót, hogy a hosszú, evezésmentes hónapok után végre vízre szállhassunk, és a Bodrogon együtt lapátolva nyithassuk meg a Kalandor Vízitúra 2011 május elejétől szeptember végéig tartó vízitúra programjainak sorát!

A szállás kollégiumban, illetve iskolai tornateremben lesz, sátrat nem kell hozni!

A csomagokat szállítjuk, egy bográcsos vacsorára minden velünk túrázó a vendégünk!

Részletes program itt

Időpont:	április 29-május 1. jelentkezés itt
Részvételi díj:	7500 Ft/fő (diákoknak 6500 Ft/fő) *Kedvezőbb ár!* További kedvezmények
Bodrog-ártér belépődíja:	+ 700 Ft/fő (14 éves kor felett!)
Szállásdíj:	+3500 Ft/fő (1 éj kollégiumban, 1 éj iskolai tornateremben, valamint a tokaji kemping kiszállási díja.)

Barna Gábor

Filmajánló: Vad Magyarország - film vizes élőhelyeinkről

2011-04-21T13:24:00.004+02:00

A Facebook-oldalunkon már hirdettük a trailerrel, most részben szintén a filmből vett részletekkel valamint a rendező Török Zoltánnal készült interjúval verjük nagydobra a mától a fővárosi Uránia moziban látható világszínvonalú, magyar természetfilmet

Vad Magyarország

címmel

szólj hozzá: VAD MAGYARORSZÁG

Sz'A'

Kenus filmritkaság Kanadából!

2011-04-01T17:02:00.005+02:00

Kanada és a téglalap alakú Saskatchewan tartomány zászlója (Wikipédia)

A szívünkre sem kell tennünk a kezünket, hogy belássuk: a Kalandor Vízitúra hiába lesz 2311-ben a kenutúra-szervezésben piacvezető brand és "egész egyszerűen megkerülhetetlen tényező"... a Kenuzás Nagy Igazságai, gyökerei mindig is Kanadáig fognak visszanyúlni.

Az alábbi, mintegy negyedórás némafilm 1928-29 Kanadájának egyik tartományába, Saskatchewanba, a frissiben alapított Prince Albert National Parkba visz minket. A túrázók öt tavat, a Waskesiut, a Kingsmere-t, a Lavallée-t, a Creant és a romantikus nevű Hanging Heartöt járják be kenuval. Ez az öt tó (nem egyezik meg a szintén észak-amerikai, másként Nagy-tavakként is jelölt Öt-tóval!) a szélességi köröket tekintve nagyjából Dániával, Litvániával esik egy vonalba.

Nagyobb térképre váltás

A filmben szereplő öt tóból itt négy látható,

az ötödik, a Lake Lavallée kissé északabbra található.

A pörgős reklámspotnak semmiképp nem nevezhető, békés, dokumentumértékű természetfilmben a lapátoláson kívül láthatunk vitorlás kenukat, táborozást, kenujavítást, hajócipekedést fák között, úszó jávorszarvast és görgős kenukiemelő eszközt használat közben. Mondhatnánk persze, hogy semmi extra az egész, de az viszont több, mint 80 éves mozgófilmen. És kiderül, hogy szinte semmi nem változott - és ez nem semmi (L.A.).

http://www.travelfilmarchive.com

Sz'A'

Kon-Tiki. Tutajjal a Csendes-óceánon

2011-03-23T13:42:00.001+01:00

Ez a bejegyzés munkaidőben készül, ezér' rövid.
A film érdekes, de hosszú.
Csak részben kapcsolódik a kenuzáshoz.
Mondjuk azér' az evezéshez igen.
Vagy legalábbis a vizen ringatózáshoz.

Tutaj, norvégok, Csendes-oczeán,1947.

Itt van a hajóról wikipédiás leírás.
Itt meg le lehet tőteni a torrentet, ha valakinek van hozzá pásszoló kliens.

Ajánlom magunkat tisztelettel!

Sz'A'

A hétvégi, sátrazós Rába-túra képei

2011-03-07T15:25:00.006+01:00

A Vízilovak és a Kalandorok második közös, téli Rába-túrájának képei(nek remélem egyelőre csak az első részlete, és a többiek is elküldik hamarosan az övéiket) a képre kattintva:

u.i.: FRISSÍTÉS! Hovodzák Peti képei itt!

Sz'A'

Bakonyi indiánok

2011-02-28T15:44:00.008+01:00

A kalandorok indiánok. És ők is mi.

Szombaton egyik, félig elhagyott táborukban jártunk - füsttel és párával a szemünkben.

A többi kép e képre kattintva!

"Utószinkronos" énekkel

Sz'A'

Bill Mason ismét - filmajánló

2011-02-15T12:42:00.007+01:00

Bár valószínűleg erős huzatú sávszélességgel is lassan töltődik, akinek van türelme kivárni, és még mintegy fél órája végignézni, vagy akárcsak bele-belepillantani, annak jó szívvel ajánljuk a lenti természetfilmet. Bill Mason - nem győzzük mondogatni a nevét - nagy kedvencünk: a kalapos, fehér szakállas, kockás inges, rövid farmernadrágos, bakancsos, kanadai kenus klasszikussá vált, piros hajójával bennünk és velünk él.

Bill Mason ikonikus figura. Itt éppen a fiával rodeózik a kristálytiszta hullámokon 1977-ben. Ebben a részben (minden fölös tudományoskodás nélkül) főleg olyan evezéstechnikát tanulhatunk, amit a viszonylag gyors sodrású, változatos mederviszonyú folyókon alkalmazhatunk. Persze mindenekelőtt a fíling... Erdei, fejfölötti kenucipekedés ("átemelés"), balettmozdulatokkal irányított zúzás a gyors habokon naiv zenével - meg a kiscsávó is jó arc!

Mason festészetet tanult a Manitobai Egyetemen, és bár a vászontól egyáltalán nem szakadt el életében, mégis inkább a természetről (kiemelten a farkasokról) és a kenus életmódról készített filmjeiről vált ismertté (pl. Waterwalker).

A National Film Board of Canada oldalát tőle függetlenül is ajánljuk, bár ezúttal a természetfilmekre hívjuk fel a figyelmet: a jobb felső sarokban lévő keresőbe tetszőleges kulcsszavak beírásával rengeteg ritkaságra bukkanhatunk.

Túrabeszámoló: Hévíz-patak

2011-02-07T15:32:00.006+01:00

Kettőezer-tizenegy. Első túra.

Gyuri és Bandi képei az elmúlt hétvégéről.

A blog belsőségeiről

2011-01-24T18:14:00.010+01:00

Mindennek rendelt vagy rendetlen ideje van. Hónapok óta alakul lagymatagon ez a bejegyzés, de most már kibuggyantjuk: mit, hogyan, miért.

Akárcsak a túrák közönsége, a blog és a honlap olvasói is életkorban, világnézetileg természetesen nagyon heterogének. (Jó, jó, evidens, de ebből induljunk ki!) Lassan két éve (2009. február 28.), hogy elindult ez az oldal, és őszintén szólva az azóta elmúlt/eltelt időszak nem volt elég arra, hogy a befogadók meghatározhatatlan sokféleségének megtanultunk volna "megfelelni": titeket informálni vs. okoskodni, hozzátok vicces lenni vs. jópofizni, veletek személyesnek lenni vs. bizalmaskodni és a többi.

Anélkül persze, hogy ez a mindenkinek megfelelés nyomatékos kényszer lenne, mégis egyszerre szükséges és egyszerre hasznos is! Hasznos, mert önmérsékletre int. Nem kezdünk el itt "szélsőségesen" egyénieskedni, extrovertáltságra hajlamos énjeinket nyilvánosan kibontani, mégis talán kialakult egyfajta kalandoros nyelvezet. Igaz, hogy a blog létrejötte csak részben köszönhető annak, hogy a Google keresője újabb találati felületként jelezhesse a Kalandor Vízitúrát, de részben bizony annak köszönhető. Túl ezen a célelvűségen azért szándékunk szerint is létrejött ezzel egy, a honlapot kiegészítő kapcsolattartási(?) és tematikus szint.

Aztán tavaly tavasszal a képbe került a Fácse, az Arckönyv, az FB, vagyis a Facebook, méginkább személyre szabhatóvá téve az amúgy nem személyes (mert virtuális) kapcsolódási pontjainkat. Nem mi (én) találtuk ki, ezért talán igaz: nem lehetetlen, hogy éppen ez, a Fészbúk sokrétű kontaktlehetősége fogja egyszer, talán nem is olyan nagyon soká értelmetlenné tenni e blog működését. Ráadásul a bejegyzéseket itt körülményesebb kommentelni - nem is szokta szinte senki -, mint a kék-fehér, lájkolós szférában. És... hát igen... egy klasszikus blog még mindig inkább szöveges felület, amiért (anélkül hogy itten magunkat fényeznénk!) viszont talán jobban meg kell "dolgozni". Egy FB-bejegyzésben elég lehet egy-két szó, meg egy bemásolt link. Sokan amúgy is nagyon hamar megunják a mostanihoz hasonló terjedelmes szövegelést.

Nagyon ugyan nem érdekes, de egy kicsit igen: a szolgáltató (Blogger) belső statisztikája szerint a három, dobogós helyet elért bejegyzés

I.) a vízi KRESZ-ről,

II.) az aranymosásról (amihez amúgy hihetetlenül nem értünk...),

III.) és a "hogyan készült" sorozat első része az indián kenukról.

És ezt az adatot csakis azért említjük meg, mert itt bukott ki belőlünk, hogy a blogról elgondolkodjunk: éppen az aranymosásról szóló bejegyzésünket olvasták el majdnem a legtöbben, ami aztán igazán egy "kényszeres", az evezéshez, túrázáshoz csak félig-meddig és mondvacsináltan kapcsolható téma? Hogy a rákba' lehetséges ez?

A bejegyzéseket jórészt ugyan csak egyikünk készíti (köszönet még Ispinek!), a többes szám első személy mégis indokolt - és pl. ez is önmérsékletre inti a bloggert, mármint nem a szolgáltatót, hanem a bejegyzés készítőjét. Igaz, nem szoktuk (szoktam) utólag kikérni az összes túravezető véleményét az egyes bejegyzésekről, mégis... valahogy egyszerűen elképzelem (elképzeljük...), hogy itt és itt helyeslően bólogatna-e a Flottaparancsnok és a legénység. Ha talán igen, akkor lehet a "bejegyzés közzététele" gombra kattintani. És van még azért egy-két törzsolvasó, akik visszajeleznek akár csak egy nyomorult elgépelés vagy helyesírási hiba esetén is, vagy azért, mert szerintük túl hosszú vagy túl rövid és felszínes lett a poszt - és nyilván ezt figyelembe is vesszük. De még így is mennyi hiba benne marad - amiért természetesen nem őket kell marék vízzel hajigálni.

Nem tudjuk, ki a megmondhatója, hányszor szállt el szöveg, kép, hivatkozás (nem hiányozható forrásmegjelölés) a bejegyzések során, amikor nem működött az automatikus mentés. Mert igenis igaz: néha tényleg rohadékszemét a gép, és lázad, és sztrájkol, felteszi a lábát az asztalra, rágyújt, vagy éppen angolosan távozik a munkaterületről, és ettől aztán fél óra nyomogatás után felőrlődnek az idegek - az idegeink... az idegeim...

Többször előfordult, hogy egy pangós időszakban egészen véletlenül (vagy annak látszódva) került elénk egy vastagon kibányászható téma. Tulajdonképpen ilyen az aranymosás, ami azonban olyan hatalmas és hosszan részletezhető, hogy csak felszínesen merészkedtünk bele, de ilyen volt annak a kanadai házaspárnak a története is, akik közvetlenül az esküvőjük után ültek kenuba az ország vizein csavarogni, és ilyen "véletlenül" ismertük meg a szintén kanadai, akár ikonikus figurának is nevezhető Bill Masont is.

(És egyáltalán: ha kenuzás, akkor egyértelműen Kanada felé kell tekinteni, ott ezzel kapcsolatban minden - nem majdnem minden: minden - megvan.)

Nem tudjuk, volt-e olyan, aki a blogon keresztül talált meg minket annyira, hogy aztán el is jött velünk túrázni. Olyan volt, aki jelezte, talán eljön az éjszakai kirándulásra (nem jött el), és olyan is, aki tanácsot kért, hol fényképeztük azokat a fagyöngyöket, ő ugyanis gyűjtene... - reméljük nem ipari mennyiségben. Volt olyan, aki a winnetous regényrészlet után kifejtette, ő is mennyire (nagyon) szereti az indiános regényeket, és volt, aki - megintcsak - az aranymosásról érdeklődött. Nem tudjuk, kik olvasnak minket, a statisztika csak számokat mutat.

A blognak ritkán (pontosabban egyáltalán nem) van hosszútávú koncepciója.

De éppen emiatt a fél-spontaneitás miatt lehet ezt élvezettel eszkábálni; úgy épül, mint a madarak fészke: amit találunk, azt kegyetlenül fel- és bedolgozzuk.

És végül egy iszonyatos, förtelmes és obskúrus titok: Ispi talán őrzi még azt a PrintScreent, vagyis a képernyőről készített pillanatnyi képet, amikor olyat tettünk itt (borulásnyi időre) közzé, ami "nem való".

De ezt soha senki nem fogja meglátni.

Ennyi. Ennyi... Ennyi!!!

(Ispi, megvan még? Lécci, küdd má' át nekem!)

Sz'A'

CST

2011-01-14T15:52:00.001+01:00

Szívesen adunk helyet olyan közleménynek, ami ugyan nem tartozik (szigorúan) a blog tematikájához, de hozzánk igen.

________________________________________________________

Szoboravató Gyöngyössolymoson

A CSEH TAMÁS KÖR rendezvénye:

2011. január 22-én (szombaton) 14 órától Cseh Tamás születésnapján a gyöngyössolymosi Pincés Malomban, a CSEH TAMÁS KÖR megalakulásának színhelyén, egy teljes alakos Cseh Tamás-domborművet avatunk. Minden adományozót, barátot, érdeklődőt szeretettel várunk!

Tervezett program:

14:00 Vendégfogadás a Malomban:

„Mambo magnón szólt a dal…”

14:30 Mülhauser Martina énekel és gitározik

15:00 Megnyitó: Liktor Ferenc

utána Varga B. Tamás énekel és gitározik

„Lobogó gyertyákban úszó szobák…” gyertyagyújtás

15:30 A szobor avatása, leleplezi: Kátai Zoltán

Égerházi László alkotó beszél a mű szimbolikájáról

16:00 Kátai Zoltán ének, lant, koboz

Ezt követően a pincében közös zenélés, éneklés, baráti beszélgetés, borozás, vetítés (különlegesség is lesz!) ameddig kedv adatik. A Sütőházban kemencés kenyérlángos, kolbászos pogácsa, forralt bor.

Fontos! Kérésünk, hogy részvételi szándékát 2011. január 19-ig legyen szíves jelezni a csakdalok [kukac]gmail.com e-mail címen vagy a 20/9125025-ös telefonszámon!

A műsor előre nem látható események miatt változhat !

2010. január 5., Gyöngyössolymos, Liktor Ferenc (szervező)

A túlélésről

2011-01-10T15:08:00.003+01:00

Vasárnap este túravezetőileg csoportosultunk a Szódában, és az első világháborús csatamezőkön hagyott fegyverektől az emlékezésen és naplóíráson keresztül - nem is olyan nagy ugrásokkal - eljutottunk a túlélésig.

Ki fog?

Ki fogja túlélni a dolgokat, ha akár emberi, akár természeti okokból hosszútávon végletes környezetváltozás történik körülöttünk? Mi tart életben minket? Mi tartja meg a szudáni, szomáliai, kongói anarchikus-félanarchikus rendszer(telenség)ben élőket a mindennapokban, és miben kapaszkodunk mi, "fehérek", európaiak, "civilizáltak"? Kicsoda lesz életképes közülünk? Mivel vagyunk biztosítva? Biztosítva vagyunk-e? És ki van kiszolgáltatva társadalma szokásainak, kényelmének, vagy éppen a közüzemi szolgáltatásoknak, életvitelünk materiális és mentális beidegződéseinek?

Depressziós lehet-e egy most felcseperedő, "átlag" hutu harcos gyerek a ruandai határon, akinek az anyját megcsonkították, apjának fejét karóra tűzték, vagy egy, a munkahelyi menzáján a kajáját finnyogva félretoló, az eső elől kocsiba menekülő, GPS-szel tájékozódó, az ELMŰ egyórás szolgáltatáskihagyásakor szuttyogó városi juppi? Mi a létfenntartásunkhoz feltétlenül szükséges minimum most, és mi lenne egy világméretű kataklizma esetén? Mit tennénk - mit tennék én és mit tennének mások?

Látszólag a példák teátrálisan túlzóak, demagógok, és a téma talán lerágottnak is tűnhet, de a leglényegesebb kérdésekhez, és jobb esetben a legfontosabb válaszokhoz vezetnek el. Nem túlzás, hogy minden vízitúrán, akár vizen, akár a sátorban, akár a tűz körül, különböző környezeti körülmények között eszembe jutnak ezek - és kinek-kinek másként akár meg is válaszolódnak.

Legkevésbé persze blog- és fészbúkkomment szintjén, leginkább azonban személyesen, túrázás közben lehet jókat rágódni ezeken. Miközben gyűlik a köröm alatt a piszok, már csak megszáradt, előreszeletelt kenyér van a nejlonzacskóban, nincs térerő, szemerkél az eső, és - Uramfia! - bezárt a vegyes is!

* * *

A túlélésről... Ez a kép számomra az elmúlt évek egyik legfontosabb fotója; leromlott házfaltól, vértől és cafatokra robbantott embertől, valamint minden technikai manírtól mentes háborús jelentés. Kibatiban, a Kongói Demokratikus Köztársaság egyik legkeletibb városában készítette Yasuyoshi Chiba japán fotós 2008. november 2-án. Éppen ebben az időben még összefoglaló jellegű (azóta megszüntetett) blogot is vezettem a hutu-tuszi helyzetről - akkor találtam ezt a képet. A témáról (és amúgy egész Afrikáról) az egyik legjobb magyar nyelvű oldalon a fotó készülte előtt egy nappal írt bejegyzés itt olvasható.

A neten persze alaposan utána lehet nézni annak is, mi köze van ennek a képnek a feltétel nélkül agyonhajbókolt ún. ejrópaisághoz, Belgiumhoz.

Sz'A'

Wideó

2011-01-05T14:14:00.000+01:00

A hét elején a hátunk közepére kívánva a városi dekadenciát nyakunkba szedtük a bátorságunk, inunkba szállt a mehetnék, és lehuppantunk a Berettyóhoz felejtve szemlélődni. Csak erre emlékszem:

Sz'A'

Éjszakai túra képei

2010-12-30T16:16:00.001+01:00

Képek a hagyományos, évvégi, éjszakai túráról; várjuk mások képeit is!

Sz'A'

Boldog karácsonyt!

2010-12-24T09:16:00.000+01:00

"Az a indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

mert ő Isten formájában lévén

nem tekintette zsákmánynak,

hogy egyenlő Istennel,

hanem megüresítette önmagát,

szolgai formát vett fel,

emberekhez hasonlóvá lett,

és magatartásában is embernek bizonyult;

megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig..."

Pál apostol levele a Filippibeliekhez 2,5-8

a szobor Maciej Syrek alkotása

Sz'A'

¤ SZILVESZTER ¤

2010-12-17T12:47:00.005+01:00

Idén újra förrrgeteges szilveszteri bulira készülünk az Aranytízben, amelyre meghívunk minden lelkes kalandort! 21 órától kezdünk bemelegíteni, aztán lesz természetesen zene & tánc, meg tombola, meg papírtrombita-verseny, meg jó hangulat a hajnalig tartó mulatschagban!
Belépő: 2000,- HUF/fő [bérleti díj, ügyelet, hang- és fénytechnika bérleti díja, DJ, némi ennivaló (pogácsa, aprósüti) & éjféli pezsgő]! A szolid árszínvonalú büfében bővebb ital- és szerényebb ételválasztékra (szenya, zsíros kenyér, virsli) számíthattok. A rendezvényen hivatalos büfé működik, ezért a buliba étel és ital sajnos nem hozható be!

Kérünk minden érdeklődőt, hogy lehetőleg előre jelentkezzen be telefonon vagy emailben, hogy a várható létszámhoz és igényekhez igazíthassuk a büfé választékát! Előzetes asztalfoglalás lehetséges!

Telefon: 06-30-948-4223, e-mail: info kukac kalandor-vizitura.hu!

A lelkesen készülődő Kalandor-csapat nevében:

Barna Gábor, főszervező

Éjszakai túra - FRISSÍTVE!!! Pontos tervvel, időpontokkal

2010-12-09T15:31:00.005+01:00

Megszületett az éjszakai túra útvonala és a pontos időpontok!

Órákig a Cserhát vezetett, aztán egy zavaró körülmény miatt mégiscsak lecsúszott a befutós helyről - tehát Börzsöny!

A kirándulás gyalogos része (nagy vonalakban elmondva) a hegység nyugati, Ipolyhoz közeli lábától Liliompusztától indul, először a zöld jelzésen halad, majd az Országos Kéktúrán lejtve érkezik Szobra.

Ezért aztán:
a 21:43-kor Budapest Nyugati pu.-ról induló vonattal megyünk Szobig, majd rövid buszúttal érünk el Liliompusztáig. Az átszállásra egy óránk lesz, reméljük kocsmai nyitvatartással.
Hazafelé Szobról a főváros felé hajnali fél négytől kb. félóránként indulnak vonatok, ezért aztán nem is írunk ehhez időpontokat, de természetesen ott majd kéznél lesz a menetrend, s ha szükséges, ahhoz igazítjuk a tempót. Valamikor 4-5 körül... (Ezek az adatok elméletileg már az új, 2010. december 10-től érvényes menetrendből származnak!)

A 29-ei találkozó a Nyugati pu. galambröpködte pénztárcsarnokában 21:15-től!

Árak: Bp.-Szob-vasút egy útra felnőttnek 1280,- HUF, a buszé pedig "nem sok", mert csak 9 km, 15 perc.

Az éjszakai túra csak nagyon tré idő esetén marad el, vagy ha előtte való napo(ko)n esett az eső. A havazás jó időnek számít...

Cuccok: szokás szerint kaja-pia, meleg holmi, bakancs stb. és egyebek év- és napszaknak megfelelően.

Kérdések: itt kommentben vagy a Fészbúkon.

* * *

Sz'A'

Hírmagyarázat

2010-12-06T15:41:00.005+01:00

Régóta terveztünk kis (felszínes) vízügyi gyorstalpaló bejegyzéseket, talán így majd másként ülünk kenuba, másként csapdossuk a vizet a nyári hőségben. Azok, akik csak elvétve kerülnek testközelbe ezekkel az állandóan változó, élő folyóvizekkel, azok (részben okkal) tartják azt a vízállást, vízállapotot normálisnak, amivel nyaralásukkor találkoznak. És ez még akkor is így van, ha évről évre látunk hazai, Kárpát-medencei árvízi felvételeket. Talán már megszokottá, monotonná is váltak ezek a képek.

Mai hír a csongrádi és békési belvízi-árvízi helyzet komolyra fordulása, és mivel az effélék ritkán dobják át magukat ingerküszöbünkön, megpróbálunk most térképpel és közérthető grafikonnal megvilágítani a témát, a hírhez kicsit hozzátudóskodni. (A kifejezésről amúgy az a fényes történet jut eszembe, hogy gimiben nyári diákmunkaként egyszer a balatonakali kempingben dolgoztunk mint kapuőrök, s hogy' történt, hogyan nem, valahogy szóba elegyedtünk egy sráccal, az Imrével, aki a pápai húsgyárban volt fecniző, s amikor megtudta, hogy egyetemre készülünk, csak annyit fűzött hozzá: tudósok lesztek, b'zmeg?!)

A hír tehát:

"Egyre drasztikusabb a belvízhelyzet

Szarvas és Békésszentandrás belterületeit is veszélyezteti a szarvasi holtág, más néven a Kákafoki-holtág: a víz már elöntötte az alacsonyabban fekvő partszakaszokat. A szivattyúk nem bírták a felgyülemlett belvizet átemelni a Hármas-Körösbe.

Kelet-Magyarországon egy nap alatt legkevesebb ezer hektárral nőtt a belvíz által elöntött terület nagysága, több mint 28 ezer hektár földön áll a víz, a 12 belvízvédelmi szakaszból 11-ben rendeltek el készültséget. A szakemberek szerint ráadásul a válsághelyzet elhúzódhat, mivel a héten ismét jelentős mennyiségű csapadékra számítanak. Újabb árhullámok is kialakulhatnak a Tiszántúlon a várható esők miatt.

A Fekete-Körösön, a Hortobágy-Berettyón, a Sajón, a Taktán, a Krasznán, a Berettyó és a Sebes-Körös torkolatánál már másodfokú az árvízvédelmi készültség."

Szarvas és Békésszentandrás elhelyezkedése - a térképre egyet kattintva eltűnik a szövegbuborék:

Nagyobb térképre váltás
A két település "fölött" (tehát északra...) lévő kék vonal a Hármas-Körös, az észak-dél irányú kék kígyó pedig az említett holtág, amely az ország ötödik(!) legnagyobb állóvize. Itt található a történelmi Magyarország földrajzi középpontja is.

Hogy milyen is a jelenlegi vízszinthelyzet a hír utolsó mondatában említett folyók némelyikén, azt jól szemlélteti néhány, a VITUKI honlapjáról kölcsönzött hidrológiai jelentés grafikonja. Egyszerű ábrák, amelyekhez nem kell hosszabb szövegelés, legfeljebb csak egy egyszerű jelmagyarázat:

az I. fokú árvízvédelmi készültségi szint meghaladása: sárga

a II. fokú árvízvédelmi készültségi szint meghaladása: narancssárga

a III. fokú árvízvédelmi készültségi szint meghaladása: piros

az LNV (eddigi legnagyobb vízállás) szintjének meghaladása: lila

az LKV (eddigi legkisebb vízállás) szintjének alulmúlása: kék

Tehát a Tisza néhány mellékfolyója ma és az elmúlt napokban - függőlegesen a centiméter, vízszintesen a naptári napok:

A Sajó Sajópüspökinél:

A Berettyó Szeghalomnál:

A Fekete-Körös Antnál:

A Hármas-Körös Békésszentandrásnál:

A súlyos(odó) belvízhelyzettel vert területek folyóvizei tehát magyarán szólva lassan fullon vannak, telítődnek, így még nehezebb beléjük szivattyúzni, rajtuk keresztül elvezetni a belvízként felgyülemlett csapadékvizet. (Bár a Sajó kétség kívül nem ehhez a térséghez tartozik, akárcsak a Takta és a Kraszna, de a hírben szerepelnek. A VITUKI honlapját pedig amúgy is érdemes nézegetni, nem véletlenül tettük fel a blog jobb felső sarkába a "kedvencek" közé!)

Na, hát így van ez valahogy...

Sz'A'

Mese

2010-11-27T12:26:00.001+01:00

Meserészlet. Paddle to The Sea (1966), rendező: Bill Mason (Kanada)

Éjszakai túra, december 29.

2010-11-22T16:12:00.007+01:00

A ~~csend~~ csönd az asszony legnagyobb ajándéka, de ébenebb az éjjel, mint a hűtlen feleség tolldíszes, dús varkocsa - tartja állítólag egy indián bölcsesség. Vagy nem. Ám ha a nyári egek után wigwamod ajtaján bebólint a téli éjjelt hátán cipelő rozsdás naplemente őszi halántéka, már készítheted is díszes prém csizmádat. Akaszd vagy akasszad a padlásra a napszítta hadiösvényeket megjárt mokasszinod, hisz' a fagyos szél már az utcákon söpri maga előtt a kint felejtett evezőket, s bizonyára a prérifarkas is magára húzta egyik-másik kenud, hogy ott szője huncut álmait, míg ama kikelet reája nem hinti lingyi-langyi leheletét.

Igen...

Hát igen...

Sok pipafüst száll még el a fák közt, míg a tavasszal újra lenyekken a tréler a gáton, roccan a kvarc fogaid közt, és a Kalandor gyors fa lapátja játszi-vidám nevetéssel csobban a hűs ~~Tiberisbe~~ ...szigetközi ágakba. Lesz majd olyan is! De ha december 29-én leszáll az éj, mi ismét, most már ötödszörre (vagy hatodszorra) is éjszakai túrára indulunk. Részletekről később többet pl. itt, de annyi már biztos, hogy a fővárostól nem nagyon messzire lesz a túra, tehát Börzsöny, Pilis, Vértes stb., legfeljebb Mátra. Nagyjából este 8-10 között szoktunk indulni, s aztán valamelyik hajnali vonattal tökfáradtan, átázva, átfagyva haza.

VHK - Éjjeli repülés

éjjel
álom szárny
álom szárnyból
göngyölődik ki a Hold
pázsit
forró pázsiton lép
ragyogás
lelkem a rét fölött
kószál
egyedül az éjjeli
pompa
birodalmában

lesz még éj hogy te is
itt légy
földi lélek csillagra kel
földbúrában csendben
lüktet
társam az éjjel

Sz'A'

Kenuzni csak akarni kell.

2010-11-11T12:57:00.001+01:00

Santa Catalina Island, Los Angelestől kb. 70 km-re délre annak,

aki szeret térképet nézegetni...

SZ'A'

2010-es emlékek képekben!

2010-11-03T15:05:00.000+01:00

Ispi jóvoltából túlnyomórészt eddig nem látott képek jutottak el szerkesztőségünkbe, amelyeket nem tartunk, nem tarthatunk vissza! Fotók a Bodrogról,

a Szigetközből,

Gemencről

és a Krumlovi Vízi Maratonról!

Összesen 122 darab színes emlék, "razglednica"!

Visegrád-Budapest az Eventus Klubbal

2010-10-26T11:07:00.000+02:00

.
.
.
.
.

A múlt vasárnap (október 24-én) az EVENTUS KLUB által szervezett Visegrád-Budapest-adománygyűjtő vízitúrán készült képek kivételesen itt láthatók, ugyanis az eddig használt tárhelyünk betelt. (Amúgy senkit nem szeretnénk a Fácséra szoktatni, igyekszünk másik tárhelyet találni, vagy helyet túrni a régin.)

Itt pedg a szervezők oldala, ahol elolvasható, miért is volt ez az egész!

Sz'A'

Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely és környéke

2010-10-18T13:03:00.003+02:00

.
.
.
.

F E L H Í V Á S !

Sokakkal együtt mi is kérünk mindenkit, aki teheti, hogy adakozzon a vörösiszap-tragédia károsultjai javára, a helyreállításra!

Ennek egyik sajátos módját (egynapos kenus felvonulás Visegrádtól Budapestig és az önkéntes túradíj felajánlása adományként) az evezős EVENTUS KLUB szervezi nemzeti ünnepünk másnapjára, vasárnapra, ennek részletes programja itt olvasható! Az alkalmon a Kalandor Vízitúra is részt vesz. (Lehet velünk is egyeztetni, jelentkezni október 21-éig, tehát csütörtökig a +36-30-948-4223-os számon vagy az info /kukac/ kalandor-vizitura.hu e-mail címen.

Egyéb pénzadományok a Magyar Kármentő Alapba.

A segítségnyújtás további lehetséges formáiról információ: www.vorosiszap.com

Krumlovský Vodácký Maraton 2010. - BESZÁMOLÓ

2010-10-14T16:26:00.003+02:00

Nem az a lényeg, hogy mind az öten a rajt előtti pillanatban ültünk először életünkben raftban, hanem az, hogy baromi jó volt! És a végén még a tűzoltókat is lenyomtuk! Márpedig ha valaki, akkor egy tűzoltó az ért a vízhez! Pláne öt vagy hat! És bizony a kenusaink is... beértek a célba!

Mert tényleg az az igazság, hogy ez a minden év októberének második szombatján megrendezett evezős maraton nekünk valahogy sosem verseny. Lehetne - és lehet, hogy hamarosan egyszer az is lesz -, de annyira élvezzük a zúgókat, rézsűket, sportutcákat, a nagy hullámokat, az adrenalint, az esetleges borulást és a közös röhögést, hogy nekünk tényleg pusztán a részvétel, a víz, a hullámhengerek, a táj, a hülyeség élvezete a fontos. Az egyetlen szabály - magunkkal szemben - az, hogy mindig jobbat menni, mint az előző évben. Ez rafttal tehát mindenképp sikerült...

Itt pedig a képek (Orsi, Ispi, Bandi lövései)!

Sz'A'

Zárótúra 2010.

2010-09-27T16:27:00.005+02:00

Köszönjük mindenkinek, akik idén vagy idén is velünk jöttek ~~kikapcsolódni~~ bekapcsolódni, akik úgy döntöttek, hogy az egyre többet érő szabadidejüket velünk osztják meg, akik velünk eveztek, sátraztak, szedtek fát, kullancsot, pucolták a hagymát, krumplit, ~~tésztát~~, a satöbbit, akik velünk itták a sört, csapkodták a szúnyogokat, böglyöket, vagy velünk majomhintáztak, áztak, borultak, süttették a hasukat a fűben és az aranyló fövenyen, akik velünk lófráltak a parton, velünk kacsáztak önfeledten lapos kaviccsokkal, és akikkel együtt kémleltük az eget, és mondtunk "kutyafittyet" a közelgő viharfelhőkre!

Ha nektek jól telt az évad, akkor nekünk is - köszönjük a visszajelzéseket! Köszönjük Kalandorok!

A zárótúra... A zárótúra felét meg elfújta a viharos szél: vasárnap ugyanis "közös megegyezéssel" már nem szálltunk kenuba. Eső ugyan már nem esett, de a szél ereje minimum kétségessé tette a normális evezést. Szombaton azért még napsütésben induló, nagy kört tettünk Dunakilitiről Doborgaz felé s még lejjebb. Este tábortűzön paprikáskrumpli - hogy valami teljesen ~~közhelyes~~ klasszikus bográcsétellel zárjuk a nyarunkat. Aztán csak tápláltuk, szítottuk a tüzet, és közben a hol szemerkélő, hol szakadó esőben a talpon maradtakkal akkorát buliztunk hajnalig (nem mintha ez a képeken bármennyire is látszódna), hogy még az asztalra is jutott néhányunkból... Végre egyszer csak mi voltunk a kempingben!

Szegény szarvasok csak most bőgtek igazán!

Barna Gábor és a kempingfőnök: "létösszegzés"

Na, menjünk...

Mostantól tehát ismét takaréklángon üzemelünk, lesz majd persze ez-az (mindjárt pl. Krumlovsky Maraton, hagyományos éjszakai túra, szilveszteri parti, és még bármi is lehet!), de a bejegyzéseink is ritkulni fognak.

Eddig is igaz volt, és tobábbra sincs másként: bárki, aki rajtunk keresztül szeretné megosztani képeit, videóit, írását, az küldje el hozzánk az ismert csatornák valamelyikén! Búcsúzni meg nincs miért!

Sz'A'

Kalandor-esküvő - Petra és Gyuri!!!

2010-09-23T15:46:00.000+02:00

Bár a most szombati kalandoros esküvőről és a lakodalomról beszámolót is ígértünk, ahelyett hadd álljon itt egy szívből szívhez szóló jótanács, biztatás:

Petra példája IS igazolja, hogy lány-nemű Kalandor-túrázóból túravezető-feleséggé, sőőőt: akár túravezetővé is lehet válni! "Ami azé' má' valami! Az meg má' nem semmi! Nem igaz? De!"

Azért teljesen mégse maradjon el az a beszámoló... Itt vannak a képek...

Sz'A'

Gemenc képekkel

2010-09-14T12:30:00.007+02:00

Gemencen található Európa (egyik) legnagyobb ártéri erdeje. Ha a Duna vízállása Bajánál olyan, mint amilyen most hétvégén volt (550 cm körüli, a linken pár napig még leolvasható a grafikonról), vagy annál talán egy kissé (kb. 1 méterrel) magasabb, akkor a lehető legideálisabb helyszín kenuval felfedezni a vidéket. A fák között magunkat bakancsok helyett evezővel hajtva színesedik az erdei kirándulásról addig kialakult fogalmunk. Mohos élő és elhalt fatörzsek, korhadt, gombával és páfránnyal benőtt tuskók között. A pára és a köd megreked a kérges oszlopok szorításában, öszemosódik az erdő, ha a sötét mélyébe tekintünk. Mindemellett ha még csöndben is tudunk maradni, ősszel a hajóinkból ülve (akár nappal is) hallhatjuk a szarvasok bőgését. És kiderül: nem csak számítógépes háttérrel, százmilliós költségvetésű stúdiómunkával lehet "misztikus rengeteget" összeeszkábálni - létre jön az magától is.

Nagyobb térképre váltás

Szeptemberben persze nagyobb a kockázata az esőben evezésnek, abban azért mégis reménykedtünk - mi mást tehettünk volna -, hogy nem mindkét evezős nap kell esőben a kisvasúttal kivonatozni a Nyári legelő megállóig, aztán a szutykos-sáros-csúszós meredek partról a hajó padjára ülni; hol enyhébb, hol intenzívebb csapadék alatt várni, amíg mindenki vízre száll. Mégis így történt. Edzett lélek kellett, annyi biztos! De mély nyomot mégsem ez hagyott bennünk. A Gemencen kanyargó Rezéti-Duna-ág és az elöntött erdők mindegyik meg nem tört, lankadhatatlan Kalandort lenyűgözték. Nyirkos sötét, párás-ködös félhomály, sejtelmes-nyugalmas csend fel-felbőgő szarvasokkal. Gemencből egy van.

Képek itt... (Előre szólunk: az ártéri erdők buja homálya erős hatással volt ránk...)

Várjuk mások képeit is!

Sz'A'

Modoros antikvitás a vízitúrázásról (II.rész)

2010-09-07T17:15:00.005+02:00

(<<<<<AZ ELŐZŐ RÉSZ)

Íme hát a Közép-tiszai vízitúra-kalauz idézgetésének folytatása...

A szalonnasütés szabályai a következők:

- ...
- Minél vastagabb, annál jobb a szalonna.
- A laposra faragott nyársat a szalonna alján, a szalonnabőr közelében szúrjuk át úgy, hogy a nyárs lapja a szalonnabőrrel párhuzamos legyen...
- A szalonnát be kell hasogatni hosszában (de nem mélyen), legyezőszerűen úgy, hogy az egy sarokra futó csatornákon csurogjon ki a zsír sütése közben.
- A nagy szelet kenyeret, amire a szalonna zsírját csurgatjuk, okvetlenül(!) meg kell pirítani, mert sem a sült szalonna, sem a belőle zsírozott kenyér enélkül nem az igazi. Ezt nyomban a tűzgyújtás után lehet elvégezni úgy, hogy a kenyérszeletet kis vesszőnyalábokkal feltámasztjuk a földön a tűz körül (alátéve egy-két vessződarabot, hogy ne piszkolódjon), s mindkét oldalán megpirítjuk.
- A nyársat nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé, legfeljebb vízszintesen kell tartani...
- Amikor már nem csepeg a zsír a szalonnából, finom étkünkkel elkészültünk. A forró szalonnát ekkor hideg vízbe kell mártani...

Mindannyian kíváncsiak vagyunk, ki süt szabályok mentén szalonnát... Megnézném a Kalandor-túrázókat, amint egyik kezükben (nem az első pohárka) tarpai szilvapálinkát tartják, másikban meg ezt a kézikönyvet, és összevont szemöldökkel mormolják és magyarázzák egymásnak, mit hogyan kell... Ez a fajta szabályosság külön megmosolyognivalóvá válik azután, hogy a könyv az előbb idézett szöveg előtt egy oldallal a szabad tábortüzezés hangulatáról beszél:

A szabad tűzhely használata az emberiség őstörténetébe nyúlik vissza. Az azóta eltelt óriási idő ellenére ma is él a fából rakott szabad tűz varázsa. Valahol minden emberben ott gyökeredzik a tűz szeretete. A szabad tűznél való ételkészítés és melegedés utáni vágyakozás annál erősebb, minél inkább urbanizálódunk. Napjainkban mindenki keresi a szabadban tartózkodás, sütés főzés és hangulatos étkezés lehetőségeit, mert az ételek készítése, elfogyasztása társas szertartás. Sokan segítenek, szítják a tüzet, fát és vizet hordanak, nézik a műveleteket, tanácsokat adnak, kifogásolnak, miközben a nyersanyagból elkészül a remek ízű étel. Ez a látvány szórakozást, az ételek illata, íze felejthetetlen élményt nyújt.

A szabadban terítésnek, étkezésnek egészen különös a varázsa. A természet nyújtotta színpompás keret, az aranyos naplemente, az ezüstös holdfény, a pattogó tűz, a bográcsban főzött étel rotyogása, a parázson piruló hús illata, a hűtött italtól hamvas pohár és még számtalan apróság teszi kellemessé, változatossá a szabadban étkezést.

De vajon kell-e ezt (főleg ilyen artikuláltan) leírni? Arról meg ne is beszéljünk, hogy a "természet színpompája" keret-e - nem pedig maga a valóság, amelynek mi (de különösen egy olyan túrázó, aki könyvből tanul szalonnát sütni) az aprónál is picinyebb részletei vagyunk...

Ha nem tartanánk olcsó, könnyen szerzett "jópontnak", a műből ide idézhetnénk még a latrinakészítés és -használat szintén nagyon alapos "szabályzatát", ám inkább azzal zárjuk sajátos könyvbemutatónkat, hogy hangsúlyozzuk: a kötet - mindezek mellet - telis-tele van hasznos, a túra útvonalát leíró részlettel: a vidék flórájának és faunájának (botanika és ornitológia), építészetének, halászatának, kultúrtörténetének bemutatásával. Fontos részlet az elsősegélynyújtás taglalása, a tiszai vízrendszer jelenkori és történeti állomásainak ismertetése, időjárási alapjelenségek plasztikus, szöveges megfestése, térképrészletek (plusz egy külön a könyvből kiemelhető nagyméretű, kihajtogatható túratérkép!), jelmagyarázatok satöbbi, és a többi...

Sz'A'

Modoros antikvitás a vízitúrázásról (I.rész)

2010-09-02T14:02:00.005+02:00

Megélénkült pénteken délután a nagykörűi Tisza-part. A gát tövében csehszlovákiai családok vertek tanyát, lejjebb úttörők sátrai sorakoznak. És ahogy esteledett, telt-múlt az idő, úgy gyarapodott a sátorváros a Tisza-parton. Kinek-kinek ízlése, no meg tehetsége szerint főtt a paprikás krumpli nyílt tűzön, vagy a gázfőző lángjánál. A XIII. Nemzetközi Tisza-Túra résztvevői érkeztek meg. [...] Nem fárasztó három hétig egyfolytában evezni? - faggatom Földvári Katalin budapesti óvónőt. - Dehogynem!

[...] Mi a Tisza-Túra varázsa? Egyszerűen jól érzik magukat az emberek a természetben. Magunknak főzünk, igaz, néha hazatelefonálunk, hogy küldjenek még pénzt. Barátságok, szerelmek szövődnek.

(Egri Sándor riportja a Szolnok megyei Néplap 1985. augusztus 8-i számából)

Fényévekre álljon tőlünk, hogy pusztán a még mindig tartó retro-majmolást lovagoljuk meg a fenti idézettel. Néhány napja kaptam valakitől azt a "szakkönyvet", amely többek között a Néplapból vett részlettel próbál kedvet csiholni a vízitúrázáshoz. A több, mint 200 oldalas kiadvány, a Közép-Tiszai vízitúra-kalauz (Aqua Kiadó, 1989.) elképzelhetetlen részletességgel, még pontosabban: megmosolyognivaló akkurátussággal, körülményességgel, fontoskodással, hivataloskodással tér ki MINDENRE, ami akárcsak érintőlegesen is szóba jöhet egy evezős túra előtt, közben és után. Ezért idézgetünk most ebből a műből. Az apropót nyilván maga a könyv témája is adhatná, a nyelvi "cirkuszságok" pellengérre állítása azonban külön öröm! Tehát egyáltalán nem alázni, hanem mosolyogtatni szeretnénk! Akinek hiányzik, az képzeljen szinte minden idézett sor (kifejezés, szókapcsolat) mellé mosolygós & kacsintós szmájlikat, hová többet, hová kevesebbet... De van, ahová nem elég egy-két "XD"... Hadd ne sugalljunk!

Az előbbiekben felsorolt aprólékos és gondos előkészület után elkövetkezik a túra napja.
Az indulás előtt a gyülekező jelenti az első izgalmat: megérkezik-e mindenki, nem késik-e valaki, s nem maradt-e otthon valami fontos dolog. [...] A vízi túra élére képzett, jó ütemérzékű túrázót állítsunk, aki ismeri a vizet és a partalakulatokat, s egyenletes iramot tud diktálni. (Ez lehet minden nap másik csónak is.) A túrázók utolsó járműve a biztosító csónak. [...] A vezető csónakot megelőzni vagy a biztosító csónaktól lemaradni nem szabad. [...] A napi túra első részét lehetőleg megállás nélkül tegyük meg. Evezésre a kora reggeli vagy a késő délutáni időszak a legalkalmasabb.

[...]

A tábor bontásánál a telepítéskor alkalmazott sorrendet fordítva kell végrejhajtani az alábbiak szerint:
- a latrina betemetése
- a szemétgödör betemetése
- a tűzhely ... megjelölése keresztbe rakott fadarabokkal
- a kerítés elbontása
- sátorbontás

A sátor bontásának menete a következő:
- a sátorból kipakolunk
- a sátor belső részét kitisztítjuk
- a sátor külső részét lesöpörjük
- a cövekeket felszedjük
- a belső rudazatot eltávolítjuk
...

Üvegeket vagy konzervdobozt ne dobáljunk a folyóba, de ne dugdossuk el a bokrok közé sem...

MÉG SZAFTOSABB FOLYTATÁS HAMAROSAN!

"...az egyéb közterületen történő sátorverés..."

Sz'A'

Rendkívüli kaland!!!

2010-08-23T17:32:00.005+02:00

A múlt héten hatnapos hakni Bodrog-túrán lapátoltam egy kenu farán. Hakni, mert nem kalandoros szervezés volt: négy gimis srác, hat lány + kedves, ismerős ofő-tanárnő.

Rendes, tiszta lelkű ember akaratlanul is csak a jóra emlékszik (majd).

Bodrog

Pl.

Vettem Kvaszingertől Aszú fordítást Olaszliszkán. Ez rendben van.
Végre nem csak a borról beszélgettem vele. Ez még inkább rendben van.
Minden vihart sikerült a parton és este kibekkelnünk. Nagyon rendben van.
Mindezek előtt boboztunk a régió leglegebb bobpályáján, Sátoraljaújhelyen. Okés.
Felsőbereckiben kaptunk a börtönpaptól csak úgy nem kevés fagyipénzt! "Lájk!"
Elsüllyedt egy négyes kenu. Öööö... Hűűűha, Mi vaaaan? Hát ez nagyon nincs rendben! Öregem, hát ez nagyon dizlájk! Miii? Elsüllyedt egy kenu? A Bodrogon??? Ne hüjícccsé'! Esküdj!!! Igen, igen: a Bodrogon a túra legelső napján, a "bemelegítésen" elsüllyedt egy kenu! És a négy, amúgy nagyarcú 16-17 éves srác nem tudta megfordítani, fenntartani, tolni-ráncigálni a part felé. A víz meg még jó hogy lenyelte. Ilyen még nem volt!

De legalább nem tudtak sátrat állítani a fiúk- a lányok segítettek nekik. Nem baj, viszont az összehajtogatás sem ment egyedül. Egy lány segített.

És van ilyen! És tényleg!

Sz'A'

u.i.: A túra végére azért csökkentek az egók, beljebb húzódtak a farkak, és a történtek ellenére szívből szeretjük őket, és igen, majd csak a jóra emlékezünk, csak hát.... Csak hát!

Felhő, víz, pipa, kenu

2010-08-21T14:11:00.001+02:00

Felhő és víz. Evezz úgy...

2010-08-11T13:19:00.004+02:00

A felhők megvannak nélkülünk is. Feltartóztathatatlanul áramlanak, mint szimatuk és ösztönük után a szabadon vonuló lappföldi rénszarvashordák. Utak, hidak, házak, üzemek, megyék nélkül is ugyanúgy tennének, ugyanúgy tesznek, és ugyanúgy tettek mindig is. Nemcsak hétezer, de hétezerszer hétezer évvel ezelőtt is - anélkül, hogy lettek volna valaha évek. És mi az, hogy felhőkarcoló? Ugyanmár...

Nem kell rájuk gondolni, nem kell látni kiterjedésüket: anélkül is elvannak, és keresztüllebegnek kerítések, szántók, dűlők, zsombékok, folyók és repülőterek fölött, mindig, megállás nélkül. Mindegy nekik az elnevezés, a kategorizálás: ezzel mit sem törődve vonulnak.

Ha kenuban ülve evezel a vizen, akármerre nézel, láthatóak: fölfelé az égen, előre a horizonton, lefelé pedig a folyó vizén úsznak.

A felhők vetette vándor foltok az esti sötétséggel ugyan eltűnnek a dombok lankáiról és halmairól, a felhők akkor is vonulnak tovább. Alszol és vonulnak, alszol és vonulnak. Alszol, de vonulnak.

Evezz egyszer úgy, hogy - ha nem te vagy a kormányos - lapátolsz, lapátolsz, de folyamatosan fölfelé nézel, ameddig csak bírja a nyakad. A szemed sarkában hátraszaladnak a part menti fák, de a felhők felettetek kísérik a hajótokat, valahogy (de csak körülbelül) így:

Sz'A'

Hírek fényképes beszámolóval

2010-08-09T13:23:00.003+02:00

Egy "A" pontból induló "f" egyenes vektoros tükrözése a térben - adott "K" koordinátarendszeren belül - olyan... ööö... eltolás(?), amely a - kalandoros vízitúrák esetében - ugyan hasonló, ámde amúgy meg teljesen más élményt eredményez... Ebből fakadólag tehát mintegy ki is jelenthető, hogy... hogy az effajta művelet nem is annyira tükrözés, hanem asszem elforgatás, amúgy meg nem is értek ehhez...

A lényeg az, hogy most annyira, de annyira besűrűsödtek a programok, hogy a kalandorok a mostani hétvégétől a Szigetközből ("A" pont) szétspricceltek szó szerint minden irányba (=egyenesek). Elindult ugyanis a remegve várt, dél-csehországi Moldva-túra Petrával és Gyurival, mozgásban a Mosoni Szocsival és Hargitai Bandival, most szálltak vízre a Dráván Gábor és Zoli, ahová menet közben megjön Tas (Gábor meg fel a Szigetközbe egy négynaposra Gergővel), én meg mindjárt a Bodrogon haknizom egy megcsappant gimis osztállyal.

Szóval...

A hétvégén pedig ez volt:

Ni!

Sz'A'

Rába-túra

2010-08-02T12:03:00.016+02:00

Don Quijote és Sancho Panza csendesen ballagva harmadnapra eljutottak az ~~Ebro~~ Rába vizéhez. A folyó látványa igen nagy örömet szerzett Don Quijoténak, mert valóban gyönyörűség is volt a kies partot, a tiszta árt, a csendes csobogást és a folyékony kristály gazdag bőségét szemlélni. Ez a vidító látvány számos szerelmes gondolatot újított fel emlékezetében...

Amint így mentek, mendegéltek, egyszer csak egy lélekvesztő tűnt szemükbe: evező vagy halászkészség nem volt benne, egy part menti fa derekához kötve himbálózott a vizen. Don Quijote széjjelnézett, de sehol senkit nem látva egyszerre csak, se tette, se vette, leszállt Rocinantéról, Sanchót is leszólította a szamaráról, s megparancsolta, hogy kösse valami jegenyéhez vagy fűzfához a két barmot...

- Tudnod kell, Sancho, hogy ez a hajó itt előttünk egyenesen arra szólít és hí föl engem - nem tulajdoníthatok e jelnek más értelmet -, hogy szálljak be s menjek vele valamely lovag vagy egyéb szükségben levő előkelő személyiség segedelmére, akinek okvetlenül igen nagy veszedelemben kell lennie: így szokott ez lenni a lovagregényekben is, ha varázslók fordulnak elő és szerepelnek. Ha ugyanis valamely lovag kelepcébe jutott és csak egy másik lovag szabadíthatja ki, aki azonban két-háromezer mérföldnyire vagy még ennél is messzebb van, vagy valami felhőn ragadják magukkal a szabadítót, vagy valami csónakot küldenek eléje, ő beszáll, s akkor aztán egy szempillantás alatt vagy a levegőben, vagy a tengeren át oda röpítik, ahol éppen szükség van segedelmére. Látod, Sancho, ez a bárka is éppen ezért van itt; olyan igaz ez, mint hogy most nappal van, s még alkonyat előtt pányvázd ki a szürkét és Rocinantét, s azután bízzuk Isten vezető kezére magunkat, mert én el nem állok a hajóra szállástól, nem én, ha mezítlábas barátok kérnének is!

(M. de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Manca. II rész 29.fej.)

...És mi a múlt héten nem csak efféle kaladokba keveredtünk, de megtudtuk (és a válasz szállóige lett), mit kell tenni eső közeledtével a kint száradó ruháinkkal, megtudtuk, miért jó, ha van nálunk körömvágó olló, megtudtuk, hányszor borulhat egy ember egy túrán, azt is, hogyan lehet youtube-os kocsmatrükkökből meggazdagodni, hány főt bír el egy kenu, és hogyan kell vízbe és kétségbe esetten szemüveget keresni. És igen! Végre személyesen is találkozhattunk a Rába Királyával, e folyó Matula bácsijával; igaz borzas képét lefényképezni - akár a Loch Ness-i szörnyet, vagy egy jetit - nem tudtuk, így továbbra is arc nélküli titokban marad a név: B.Tibi.

A mítoszokkal teli élő legenda tehát továbbra is felismerhetetlen...

A túra családias hangulata miatt ezúttal kissé dominálnak a portrék és a portré-jellegű fotók...

Sz'A'

Felhő és víz. Maradni vagy meglépni?

2010-07-23T09:39:00.002+02:00

A minap egy reggel nem ellenállhatatlan, nem is visszautasíthatatlan, ám az akaratomnál makacsabb elhívást éreztem. Pusztán csak nem szólt több amellet, hogy megtagadjam a parancsot, mint amellett, hogy beálljak mögé. Így aztán amikor ennek engedve - Urambocsá' - elkezdtem játszani az ősrégi Call of Duty nevű, II. világháborús játékkal, és az Eder folyót tóvá (Edersee) felduzzasztó, hatalmas betongát belsejében az Örök Vadászmezőkre (ill. a Mennyországba vagy a Pokolba) küldtem több tucat szerencsétlen német sorkatonát, majd a gát alatt kiértem a szabadba: a víz folyásirányába fordulva megálltam. A környező csúcsok fölötti bolyhos és tétova felhőket alulról púderezte be a lemenő nap, s arra gondoltam, hogy bizony, bizony, mondom nektek: nem lenne meglepő, ha a háborúban ilyenkor elbőgné magát valaki. Nem a gemütliche fölhőkre vetett fények esztétikáját látva, hanem azért, mert ezen fények és távlatok szerint azon a helyen túl, ahol most éppen állok, azon túl, azon kívül van másutt is.

Haza akarok menni! El akarok inne tűnni!

Mi is ez itt? Mit is keresek én itt? Mi közöm van nekem ehhez?! Ott a zöld fű, amire hanyatt feküdhetnék, majd rajta keresztül folyóba csoszoghatnék. Felszakadt, mocskos zubbonyom lassan a bőrömig átitatódna a hullámokkal s a halak által felkavart iszapbuborékokkal - vérfürdő helyett hűvös, tiszta víz -, és visszafogott, hangtalan tempózással lecsorognék kilométereken át egy elhagyatott, bozót-rejtekes partszakaszig az éj takarója alatt. Meglépnék, lelépnék. Túlélni mindent. De nagyon mindent.

(És arra is gondolhatnék, hogy... egyszerűbb, gyorsabb, kényelmesebb lenne mindez például egy kenuval. És akkor még a blogra is meg lehetne írni...)

A véres ütközetek jelentős része a természetben zajlik. (Vagy ez már a múlt?) A tömegből látszólag ki nem emelkedő közkatonára az összecsapások közepette vagy egy váratlan (de nagyon is várt) tűzszünet idején rátörhet az a pillanat, ami Andrej herceget is meglepte a Háború és békében:

Kinyitotta szemét: azt remélte, meglátja, hogyan végződött a franciák meg a tüzérek tusája: szerette volna tudni, leszúrták-e a rőthajú tüzért, elfoglalták-e az ágyúkat, vagy sikerült-e megmenteni őket. De nem látott semmit. Nincs már felette semmi, csak az ég, a magas ég: nem derült, de mégis mérhetetlenül magas, és szürke felhők úsznak rajta csendesen. „Milyen csendesen, nyugodtan, ünnepélyesen, egészen másképp, mint ahogy én futottam - gondolta Andrej herceg -, egészen másképp, mint ahogy mi futottunk, kiabáltunk a rekedésig; egészen másképp, mint ahogy dühös és ijedt arccal az a francia meg az a tüzér rángatta egymás kezéből a tisztítóvesszőt - egészen másképp úsznak a felhők ezen a végtelen, magas égen. Hogy’ nem láttam meg én azelőtt ezt a magas eget? De boldog vagyok, hogy végre megismertem! Igen! Hiúság minden és csalás, csak ez a végtelen ég nem az! Nincs is, nincs is kívüle semmi. De még az ég sincs, nincsen semmi sem, csak csönd és nyugalom. Hála Istennek!...

(L. Ny. Tolsztoj: Háború és béke. I. könyv, 16. fej.)

A múlt heti hőség idején állítólag azt mondta valaki a téjvébe', hogy nagyon meleg van, kint nagyon sok a szúnyog, úgyhogy maradjon mindenki otthon.

Így megy ez.

Sz'A'

Raft- és szlalompálya a dunacsúnyi duzzasztónál - FÉNYKÉPES BESZÁMOLÓ

2010-07-21T12:52:00.001+02:00

Akárcsak az előbbi beszámolónk, a mostani is a mögöttünk lévő, hossszú hétvégéről mesél, ezúttal még több fotóval. A mosonis hétvége első napján a csapat felevezett a dunacsúnyi erőmű "közelébe", ahol kiszállás után azért még menetelni kellett vagy 2 km-t a negyvenötmillió fokban, hogy a pályához érjünk, de... de tegyük a szívünkre az evezőnket! Nem érte meg? Nem? Dehogynem!

Íme a temérdek fotó a hűs vízben csúszó, forgolódó, ugráló, bukdácsoló kajakokról, raftokról, vízbe esett emberekről!

Ide kattints, ha megnéznéd a többit is!

Sz'A'

Ritka alkalom: zsilipelés Dunakilitinél! Beszámoló

2010-07-19T18:28:00.001+02:00

A múlt héten poszt- és preturikus időszakban (gyk. két túra között...) kalandoros túravezetők családtaggal, barátokkal néhány napot közösen lötyögtünk a dunakiliti Vadvíz kempingben, amikor egyszer csak, Uramfia!, kiderült, hogy éppen most halad el mellettünk a Nemzetközi Dunatúra (TID), amely alkalomból szinte kivételesen megnyílik a Dunakilitinél épített duzzasztómű zsilipkamrája! Nosza, illa-berek, nádak-erek, odahagyva sörcsapot-padot feleveztünk a Benda-bukón az Öreg-Dunára, ahol éppen akkorra ért oda a raj, és feltűnés nélkül csatlakoztunk hozzájuk. Bő három kilométert lapátoltunk-csorogtunk immár lefelé, amíg a zsilipbe beértünk. Szerettünk volna a duzzasztómű vezérlőpultjánál fontoskodva nyomkodni a gombokat, de erre valahogy nem került sor. Így aztán az utolsó kenu, kajak, ladik megérkezte után hozzáértő kezek engedték le mögöttünk a kaput. Ezután - mintha a kádban kihúznák a dugót - leengedték alólunk a vizet; természetesen annyi azért bőségesen maradt, hogy aztán az előttünk lévő kétszárnyú vas kapu kitárulása után nekilódulhassunk!

Kattints a zsilipelés többi képéhez!

A szűk kalandoros csapat egyik fele a zsilipelés után rögtön partra is szállt, hiszen még át kellett cihelődni a hétvégis Mosoni-túra starthelyére, a rajkai Aranykárász Kempingbe. A maradék két kenu a főként szlovák és néhány magyar ill. német tagból álló mezőnnyel a denkpáli hallépcsőig evezett le az Öreg-Dunán, a nemzetköz továbbhaladt, mi onnan Szigetközben vissza a kempingbe, Kilitire.

Sz'A'

Vezetékes vagy mobil? [FRISSÍTVE: 2010. AUGUSZTUS 31.]

2010-07-14T15:57:00.005+02:00

Pár nappal ezelőtt olvastunk egy többoldalas, nagyon alapos cikket a vezetékes és a palackozott vizek összehasonlításáról. A márciusban megjelent, részletesen elemző írást a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) állította össze - mi most ezt foglaljuk össze jóval rövidebben. Halogattuk volna e bejegyzést "uborkaszezonabb időkre", s pusztán a kenutúrás folyadékbeviteli szokásokra koncentrálva, de a mostani nagy meleg előrébb hozatta velünk.

Innen-onnan hallhatjuk néha, hogy évről-évre jelentősen növekszik a palackozott (ásvány)vizek eladott mennyisége. Akárhány bubis legyen is az. Nemcsak a hírekből derül ez ki, de szemmel láthatóan is egyre több ismerősünk, egyre több rokon, munkatárs hordozgatja magával kisebb-nagyobb palackban, egyre gyakrabban kerül a "zsugorfóliába" kényszerzubbonyított, hatos-nyolcas csomag a kocsik csomagteréből a kenukba. A tendenciáról persze kinek-kinek eddig is lehetett negatív véleménye arra alapozva, hogy a palackok többsége még mindig nem a szelektív hulladékgyűjtőkbe kerül, ill. arra, hogy fölösleges pénzkiadás azért, amit "ingyen" is beszerezhetünk. A palackozott víz-pártiak pedig a tartalom minőségével, az ásványianyag-többlettel és a vezetékes folyadék bizonytalan/kétes/veszélyeket rejtő eredetével érvelnek.

Mit mond erről a TVE az általa megbízott, független mintavizsgáló szerv eredményeiből kiindulva?

A palackozott termékek durva negatívumait talán gyorsan rövidre zárhatjuk, hiszen a műanyag flaskák egy-két óra alatt válnak potenciális hulladékká (plusz a szállítás, előállítás), és nyilvánvalóan "verhető" csapvízzel a literenkénti 40-130 forintos ár. (A vezetékesért köbméterenként 250-300 HUF-ot fizetünk, vagyis egy literért kb. 25-30 fillért.)

És akkor jön a visszavágás: igen, igen, na de mi van abban a csőben? Be vagyunk-e húzva? A PET-palackos tele van természetes ásványokkal, az ízük is finomabb, nincs bennük klór, nincs bennük gyógyszermaradvány!

A mostani mérések alapanyagát két parti (Duna), egy felszíni (Tisza) szűrésű, egy rétegvvizi és egy karsztvizű forrásból vették; (amúgy a hazai vezetékes vizek 40%-a parti szűrésű, vagyis a folyómeder kavics- és homokrétege által mechanikusan is, majd persze mesterségesen is megszűrt vizű.) Ezek alapján elmondható ("megállapítható" és "kijelenthető"), hogy a föld alatt és házfalakban kígyózó rendszerek klórtartalma legfeljebb (változó mértékben) kellemetlen ízű és szagú (lehet), de semmiképpen nem egészségtelen! (És az is gyorsan elpárologtatató.) Szerves klórvegyület ugyan kialakulhat, de ennek mértéke a nemzetközi határérték alatt van - sőt a Magyarországon előírtak jóval szigorúbbak!

Ami a legfenyegetőbbet, a gyógyszermaradványokat illeti: azon túl, hogy az utóbbi egy-két évben egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a szennyvízzel a folyókba került fogamzásgátló szerek igenis (negatív) hatással vannak mind a női, mind a férfi termékenységre, és ugyanilyen mértékben hatnak más, gyakran használt gyógyszerszármazékok, pl. fájdalomcsillapítók (néha ide említik a Temzében kimutatott kábítószerek előfordulását is...), tehát jóllehet ezek a nézetek igen felkapottak, a valóságban ez pl. a hormonkészítmények esetében csupán annyira igaz, mint amennyire a csikóhal is megnyergelhető: egy tablettának megfelelő mennyiségű gyógyszer szervezetbe viteléhez kb. 100.000 liter vizet kell(ene) meginnunk. Természetesen nagyon záros határidőn belül. Ezen kívül a "csöves" víz is tartalmaz különböző mértékben (nem hozzáadott), élettanilag fontos ásványokat, a "mobil" túlzott fogyasztása(!) pedig lehet akár ártalmas is... (Lásd pl. ezt a mai cikket!)

A vezetékes vizek minőségét - a rendelkezések szerint - mindig a kivétel helyén, vagyis a csapnál kell állandóan biztosítani, ezzel szemben a palackozottakét a forgalmazóknak a palackozás előtt, ami aztán akár hosszú hónapokig is állhat ("panghat") a később jobb esetben pulóverré metamorfizálódó műanyagban.

Igaz, vannak rossz eredményt is mutató csapvízmérések: a makói rétegvízben még mindig igen magas az arzéntartalom (amely ásványt persze más úton-módon is magunkba juttatunk, de ezzel a makóiak biztos nem vigasztalódnak meg.

A beszámoló érezhetően hangsúlyozza a vezetékes víz pozitívumait ill. a palackozott negatívumait, de a tisztánlátás végett szolidan csak úgy összegzik a vizsgálat eredményeit, hogy "nem állítható, hogy a palackozott vizek fogyasztása egészségesebb, mint a csapvíz."

FRISSÍTÉS!!!

Ez a cikk is nagyjából a fentieket erősíti meg!

Sz'A'

Zúgók, bukók - hogyan ne! Evezéstechnika

2010-07-07T16:20:00.002+02:00

Félreértés ne essék: nem íróasztal mellőli nagyokosnak szeretnénk látszani, és távol álljon tőlünk az is, hogy más kárán röhögjünk, és más bénázásának bemutatásával szerezzünk olcsó "jópontokat"... Ám az alábbi videó a legjobb példa arra, hogyan lehet(ne) kenuval borulni akkor, amikor amúgy nem kellene... Most indulnak szigetközi túráink, és bár a beágyazott videóban látható szintkülönbség e túraútvonalon nincsen, kisebb-közepesebb zúgók azért igen, s a borulások többsége egy tipikus "hibára" vezethető vissza.

Az első hajó kormányosa a "vízesés" előtt még szándékosan le is fekteti az evezőt a kenuba (???), s aztán csak kapaszkodik az oldalába! Ezzel tul.képp. rábízza magát a "sorsra" (a hullámokra, a sodrásra, a víz alatti kövekre és az elsőevezősre), megadja magát! Pedig ő a "főnök", nála kellene lennie az irányításnak - nem pedig a napszemüveges srácnál, aki az evezőjével oldalt váltogatva igyekszik kormányozni...

Ugyan nem történt velük semmi "drámai", de a legtöbb kényszerű fürdőzés így szokott megesni. Pedig itt éppen az lenne a fontos, hogy mindkét evező a vízben legyen! Minél tovább, annál jobb, hogy bármikor ki lehessen támasztani akár a vízre, akár egy sziklára, és bármikor meg lehessen húzni, bármikor kormányozni lehessen egy hirtelen, erős mozdulattal. És ez nemcsak zúgóknál igaz, hanem másutt is előforduló, erősen örvénylő helyeken vagy nagyobb hullámokban - vagyis "akciódús" terepen...

A videó további részében pedig az, hogy a "kormányos" sörrel a kezében szemléli az egész történetet... na, azt inkább hagyjuk...

És ha már evezéstechnika, akkor egy másik rövidebb, pofonegyszerű kis videó az egyensúlyozásról. Arról, hogy a kenuban ülő sose adja meg magát a gravitációnak: küzdjön ellene a felső testével, a csípőjével és az evezőjével! Persze ezek alkalmazásához kell egy kis rutin, hogy reflexből működjön, de azért nem ördöngősség...

Sz'A'

Bodrog, Moldva, Rajna-mente

2010-06-30T16:37:00.003+02:00

A mostani hétvége, vagyis július 2-4. - a jelenlegi vízállás miatt - ideális időpont egy Bodrog-ártér-túrához, ennek költsége 6500,- forint, ami talán nem is olyan nagy összeg egy hirtelen elhatározáshoz... Ha valaki így döntene, keressen meg minket a 30/948-4223-as számon, az info [kukac] kalandor-vizitura.hu címen, vagy (hosszabb reakcióidővel számolva...) a Fészbúkon.

Mivel az augusztus 9-15 közötti (csehországi) Moldva-túra létszáma betelt, új időintervallumot vetettünk be! Akik már régóta tervezik, de most lemaradtak, vagy esetleg máshonnan (pl. innen) kaptak kedvet hozzá, azok augusztus 16-22-ig jöhetnek velünk erre a festői vidéken kanyargó, sekély, ám viszonylag gyors folyóra evezni. A túráról leírást itt találhattok!

* * * * * * * *

Az előző bejegyzésben hosszabbra nyújtottunk a nyakunkat, hogy Európán kívülre, a vébének otthont adó Dél-afrikai Köztársaságba nézzünk át "evezésügyileg". Az a beszámoló pusztán földrajzi tanulmányainkon és netes keresésen alapult, ezúttal azonban a kézzel fogható valóságot közvetlenül, saját szemünkkel és fényképezőgépünkkel tapasztaltuk meg Németországban. A múlt héten ugyanis - egészen más okból - a Rajna, a Mosel és egy-két mellékfolyójának mentén jártunk, ott lőttünk néhány képet. Egészen pontosan az egyik legnépszerűbb német gyógyfürdőhelyen, Bad Emsen (kb. 1 km/h-val) keresztülzúgó Lahn-folyóról és kenusairól, ill. a Rajnáról és a Mosel-Rajna-öszefolyásról (ez utóbbit Deutsches Ecknek nevezik).

A Lahn Bad Emsnél

Deutsche Jungen auf dem Lahn...

A bad emsi evezősklub stégje... (Vagyis "Bááád Emszié!"...)

Emlékezzünk csak a német western-filmekre...

A Lahn és egy orosz orthodox templom Bad Emsben

Ez már a Rajna - hihetetlen forgalom folyamatosan

Folyamkilométer-tábla a Rajnán

Duzzasztó a Rajnába torkolló Moselen

Hajóleeresztő sínpárok a Mosel bal partján,

közvetlenül a Rajnához csatlakozás előtt

Balra a Mosel, jobbra a Rajna vize - Deutsches Eck Koblenznél

Balra Koblenz városa, a Rajna és a Mosel,
jobb szélen Bad Ems és a Lahn.

Nagyobb térképre váltás

Sz'A'

Dél-Afrika evezve

2010-06-22T13:18:00.006+02:00

Szívesen ábrándozunk színes térképek és szellőléptű gondolataink segítségével messzi vidékek bejárásán. Meg aztán itt van ez a vébé is... Na, így született meg az az ötlet, hogy kicsit átnézzünk a dél-afrikai vizekre, evezős terepekre.

A témához (az óceánon kívül) adja magát az ország legnagyobb (leghosszabb és legbővizűbb) folyója, az Oranje (a helyi hivatalos afrikaans nyelven Oranjerivier). Nevét az egykor itt is tanyát verő holland uralkodócsalád színéről, a narancssárgáról kapta, és... De hagyjuk a nyelvészkedést! A folyó hihetetlenül kiszámíthatatlan, rapszodikus vízjárással halad keletről nyugat felé. Ha valaki a Google Earth-ön alaposan megnézi a képeket, kisebb-nagyobb szigetekkel teli, helyenként sziklás kanyonban folydogáló, sekély víznek látszik, ám ahogyan pl. az alábbi, a namíbiai határhoz közel lévő Augrabies-vízesésnél februárban, vagyis az ottani nyárvégen, ősz elején készült felvételen látszik...

...itt nem nagyon hasznos kenuval szotyizva-fütyörészve csorogni. Igaz persze, ez is inkább azon múlik, kinek milyen távlati tervei vannak az otthonnal, a családdal, saját magával és természetesen a további kalandoros vizitúrázással kapcsolatban. Meg aztán nem hallatszik a parti fák közül a sárgarigó éneke sem. Meg fák sincsenek. (Sincs - kedvenc, különleges ragozású szó...)

Máskülönben azonban az evezés akár kenuval, akár kajakkal különleges élmény: "jó meleg" van, kanyarog (meanderezik) a folyó, lehet kerülgetni a zátonyokat és a sziklákat, és a végén "jól be lehet csusszanni" az Atlanti-óceánba.

Valahogy így lehet ez...
Szevasztok!
Ne álmodozzatok, hanem gyertek inkább a Tiszára, Rábára, Szigetközbe stb., stb.!

Sz'A'

Még mindig a segítségről...

2010-06-14T16:13:00.001+02:00

A 1749-es (vöröskeresztes) számmal továbbra is 200 forinttal támogathatjuk, támogathatjátok a májusi-júniusi árvíz által sújtott területek kárenyhítését és az újjáépítést.

1749

Ha egyszer hívod: 200, ha ötször, akkor 1000 forint...

Folyóink, patakjaink - kenyéradóink

2010-06-08T13:28:00.000+02:00

Nem lehet "túl sok" az árvízsújtotta emberek megsegítésére buzdító megjelenési felületek száma - mi is erre, az adakozásra vagy bármilyen más, szervezett segítségre kérünk mindenkit. Az árhullám levonulása után is.

Ha valamiért/valakikért kezességet lehet vállalni az adományok célbajuttatásáért, akkor (nyilván még többek mellett) a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat egész biztosan olyan! Hogy mit lehet rajtuk keresztül elérni, elintézni, azt honlapjukon a Mit tehetek én? cím alatt olvashatjátok (pénzadomány számlaszámra, természetbeni segítség stb.)! Érdemes őket hívni az oldalon lévő városi számon, mit vigyünk és hova.

Nyilván már ~~sokan~~ mindenki hallotta, de azért itt is hangozzék el a két segélyvonal száma:

- a 1749-es hívásonként 200 forint a Magyar Vöröskereszten keresztül;

- a 1752-es szám a Nemzeti Segélyvonalé, amit (egyelőre?) csak vezetékes készülékről és Témobilról hívhatunk "bruttó" 250-ért.

Sz'A'

Don Quijote, a vízitúrázó

2010-06-02T15:28:00.004+02:00

A hosszúkás, napszítta arcú, szikár termetű, félbolond, elmés, nemes Don Quijote így beszél egy alkalommal kisebb társaság előtt a vízitúrázás lelkületéről - nem egészen arról, de most így állítjuk be:

"Én, borbély úr, nem vagyok Neptun, a vizek istene, s nem kívánom, hogy okosnak tartsanak, ha nem vagyok okos; én csak abban fáradozom, hogy a világnak értésére adjam, milyen öreg hiba, ha elmulasztja föleleveníteni azt a boldog időt, midőn hajdan a kóbor lovagrend viaskodott. De ez a mi elsatnyult korunk nem is méltó, hogy azt a nagy boldogságot élvezze, melyet azok a századok élveztek, amikor a kóbor lovagok vállalták magokra s hordozták a súlyos terhet, hogy az országokat védelmezzék, a hajadonokat oltalmazzák, az árvákat és kiskorúakat gyámolítsák, a kevélyeket megbüntessék, s az alázatosokat megjutalmazzák.

A mai korban a legtöbb lovagon inkább a selyem meg a bársony suhog, s drága szövetekbe öltöznek, ahelyett, hogy páncéllal öveznék magukat. Ma már a lovagok nem hálnak szabadban, a levegőég minden zordonságának kitéve, tetőtől talpig fegyverben; ma már nincsen, aki lábát ki sem véve a kengyelből, lándzsájára támaszkodva, legfőbb gondjának ismerje - amint mondani szokás -, hogy meglopja az álmot, mint a hajdani kóbor lovagok cselekedtek; ma már nincs egyetlenegy sem aki egyik erdőből ki-, a másik vadonba berontana, onnan megint a viharzó és háborgó tenger kopár és elhagyott partjára sietne, ahol kis csónakot talál, evező, vitorla, árboc és minden kötélzet nélkül, rendületlen bátorsággal mégis beugrik, s odaveti magát a mélységes tenger könyörtelen hullámainak, pedig hol égig hajítják, hol feneketlen mélyre süllyesztik alá; ő azonban a legyőzhetetlen viharnak feszítve mellét, alig eszmél föl, s már háromezer mérföldnyire van onnét, ahol hajóra szállt, s a távoli ismeretlen földön partra szökve, olyan dolgok történnek vele, hogy méltók a följegyzésre, de nem pergamenre, hanem ércbe kívánkoznak.

De manapság a renyheség diadalmaskodik a serénységen, a tétlenség a buzgalmon, a bűn az erényen, a fennhéjázás a bátorságon, az elmélet a gyakorlaton a fegyverforgatás terén, mindez csupán az aranykorban és a kóbor lovagokban élt és ragyogott."

(M. de Cervantes. Don Quijote. II. rész, 1. fejezet. A képeken DQ. és fegyverhordozója, Sancho Panza)

Eddig a részlet.

Sz'A'

Facebook-kikötő

2010-05-28T11:30:00.000+02:00

Nem szeretnénk magyarázkodni, mert amit megtettünk, azt megtettük. A dolgot a helyén kezeljük: nem becsüljük le a benne lévő lehetőséget, nem értékeljük túl a szerepét, fontosságát, mélységét.

Akinek azonban kedve van, annak nagyon örülünk, ha csatlakozik fészbúkos oldalunkhoz! Olyan dolgokat is megtudhatsz a vízitúrázásról, a kenuról vagy akár "szerény magunkról" (szóban, képben, videóban), amit itt a blogon nem... (Hűűűhaaa! Aztaaaa!!!) Természetesen a személyes találkozást - jól tudjuk - nem pótolja semmi!!!

Egészségetekre!

Sz'A'

Képes beszámoló - Körösök

2010-05-25T14:36:00.003+02:00

Fotóhegyek a körösös hosszú hétvégéről - leszámítva a szarvasi szakaszt (vagyis csak a szombat-vasárnapról...). Fekete-Körös, Fehér-Körös ill. a Kettős-Körös a békési duzzasztóig.

Nem lehet visszatartani az évek óta felgyülemlett, az időjárás-előrejezés szó szerinti benyelésének erős kritikáját. Mit is jósoltak? "Borult ég, esni fog, záporok-zivatarok, szeles idő" stb és satöbbi. (Múlt kedden - esőben - aszonta valaki, hogy "és ez lesz még nyóc napig") Hogy ezt mennyire nem kell szó szerint, az egész országra (mind a 93 000 négyzetkilométerre) érteni, arra bizonyság volt a mostani hétvége...

Diavetítésért itt kattints!

Sz'A'

Bodrog-ártér, május 8-9., képek

2010-05-13T14:21:00.006+02:00

Köszönet a képekért Ispinek!

És Vasvári Mártinak!

Túráinkról készült képet, videót, szöveges beszámolót, operát, kegytárgyat bárkitől szívesen fogadunk, s közzé is tesszük, ha kívánja!

Sz'A'

"We need a canoe..."

2010-05-10T18:03:00.009+02:00

...mondta Nobody, a testes indián William Blake-nek nem sokkal ez előtt:
.
.

(A Halott ember c. film zárójelenete. R.: Jim Jarmusch, 1995. Zene Neil Young)

WILLIAM BLAKE:
A BETEG RÓZSA

Beteg virág vagyok:
láthatatlan féreg
éji vihar szárnyán
egy szirmomra tévedt;

ágyat vetett bennem,
szép kármin ölemben,
s most sötét szerelme
titkon megöl engem.

(Képes Géza)

Rákérdezhetek?

2010-05-07T19:48:00.002+02:00

-Igen. - feleltem. - Na most akkor tehát ez egy... ez egy ilyen piros..., ez egy piros színű, kocka alakú... haleledel? - nézett a fickóra bátortalanul, félig felvont szemöldökkel a hosszú játék végén a kicentrifugázott agyú lány. A kenu izgatottan ficcent egyet a feszes vizen, az utolsó kérdésre a hajóba behúzott evezőről megállt csöppenni a víz. - Igen. Kocka alakú, piros haleledel. Ennyi! Kitaláltad!

Akár ezt is fel lehet adni egy vízitúrán az órákig tartó evezés során, vagy amíg a parton vártok a többiekre. Illetve... Nem... Feladva nem is ez volt. A "true story" néhány éve esett meg, a barkochbát kicsit másként játszottuk, spontán történt, a másik fél teljesen gyanútlan volt, óvatlanul csúszott bele saját kérdéseinek csapdájába. Ezt a játékot így azonban mindenkivel csak egyszer lehet lemeccsezni...

Az alternatív barkochba véletlenül született meg egy Tokaj-Tiszafüred-túrán. Nekem kellett volna feladnom valamit, de már lomha volt az agyam, negyvenmillió fok, ötszázezer kilométer mögöttünk, s csak beböktem, hogy mehet, kérdezzé'! S elkezdtem mindenre igennel válaszolni. Persze, hogy ne legyen nagyon átlátszó a dolog, itt-ott affektálni kellett, játszani a hangszínnel (igen, i... ii... iiiigen, hááát, végülis igen, igenigenigen!), ill. nemet mondani..., aztán gyorsan magamat javítva mégis igent! Vagyis a kérdező a saját maga fantáziája után halad, s minél zavarosabbbá kezd válni a kép, annál inkább erősebb benne a kényszer, hogy valami reálisabb felé kutakodjon.

Csekély értelmű emberekkel viszont igen alacsony a játék élvezeti értéke: nem fogja végigjátszani, mert nem fog küzdeni. Pedig azt nagyon jó nézni, a kaparást! És közben visszafojtani a röhögést!!!

Sz'A'

Kezdünk! Kezdünk!... Akció!!!... Tessék!!!

2010-04-29T13:21:00.002+02:00

Kedves egybegyűltek! A hét végén indul a Kalandorok dialektikája: a túravezetők megfeszített, áldozatos (önfeláldozó), kitartó, állandóan csúcsüzemben teljesítő munkája ill. a Kedves Régi és Új Túrázók felhőtlen, lebegésszerű, mókával & kaczagással teli, napfényes, önfeledt túrázása. Péntektől, április 30-tól a hétvégén a Sárospatak-Viss-Tokaj-távval meglódul az évad, rá egy hétre nagyon hasonló terepen, kicsit más leosztásban már szügyig benne járunk: Tokaj-Viss-Tokaj.

Egy évvel ezelőtt így volt - Amélie csodálatos zenéjével...

Tavaly előtt meg - nyersen filmezve - így:

Egy kis kínai levadászós nótával (Zhan Yongming: Hunting of the Primitives) alábazseválva...

Aki először jön, annak nem nagy hír, ám akik ismerik-szeretik Patakot, annak egy apró, szerelmi szikra, hogy megújult a "nagy áruház", az ÁFÉSZ homlokzata, ill. az előtte lévő rész! Persze, persze, nem vásárolni megyünk ide, de egy ilyen kis újdonság csak a nagyvárosokban tűnik - mondjuk - röhejesnek. Mi azért mindig megvesszük a helyi lapokat, ezzel is jó nyomatékosítani, hogy nem csak az "egyre jobban dagadó" vízfej(ek)ben történnek dolgok... (szöveg 18+!, de ne szívd mellre, ne vedd komolyan stb...)

Sz'A'

5. Vitézlő képekben

2010-04-27T12:56:00.001+02:00

Képes beszámoló az 5. Vitézlő teljesítménytúra rakaca-tavi ellenőrzőpontjáról, ahol mi, Kalandorok a kombinált távokon megkenuztattuk a népet.

Tábortűz

2010-04-23T14:46:00.004+02:00

Amíg a hétvégén a Kalandorok csapata a túrázókkal a Zemplénben, az 5. Vitézlő Teljesítménytúrán egy kis tavi kenuzással bandáznak, addig az itthon maradtaknak némi töprengenivalót hagyunk magunk után. Szeretnénk tudni - és ezt még lehet hogy néhányszor felvetjük, főleg a túráinkon, személyesen -ki mit szeret énekelni (ha egyáltalán) a tábortűz mellett. vannak-e preferált, elmaradhatatlan nóták? vannak-e olyanok, amelyeket elviselünk, jófejségből ("szociálisan") együtt kántálunk a többiekkel? És végül: meg tudunk-, tudtok-e nevezni olyanokat, amik ellen akár a szavatokat is felemelnétek: na, ezt nem! Fészbúkos oldalunkon is indítottunk erről egy fórumtopikot, akinek kedve szottyan, oda is kommentelhet ingyér', de első sorban e bejegyzés alján, a csetboxban várjuk az értelmes gondolataitokat. (Ennek használata a lehető legegyszerűbb, de még annál is még inkább olyanabb - regisztrálni sem kell, csak írni és küldeni.)

Van itt egy példa - minősítés nélkül. Nem pont ide illik, de ez most lényegtelen.

"Megmondtam én, enyém leszel..." (Az "Ohio");
"A börtön ablakába soha nem süt be a nap...";
"Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás..." (Ricse);
"Fel vörösök, proletárok...";
"...lerázza a meggyet, te meg, babám, szedjed..." (álnépi ihajcsuhaj);
"Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe'..." (József Attila - Sebő Feri);
"Tavaszi szél vizet áraszt..."

...és a többi, nagyon hosszan lehetne sorolni a típusokat is, a konkrét dalokat meg aztán végképp. Igazából nem annyira kívánságlistát szeretnénk összeállítani, hanem inkább a tábortűz melletti éneklés műfaji orientációjára vagyunk kíváncsiak, a jellegre. Bármilyen, ezzel kapcsolatos véleményeteket, érzéseiteket várjuk! Ha valaki a csendben tűznél ücsörgés (szemlélődés, beszélgetés, alvás, ivás stb.) "híve", az is kivételesen sóhajtson ide egyet bátran!

Hajrá!

Sz'A'

Wytezleö - 2. rész

2010-04-18T01:39:00.010+02:00

...Történt ugyanis, hogy egy napon csatakos lovas hozott levelet portánkra, amely esemény oly ritka volt, mint - ahogy arrafelé mondták - medvehagymán a szőr. Jóanyám legott helyet lelt magának egy vénséges, megdőlt kőrisfa törzsén, s egy szuszra végigolvasta az amúgy hosszú, négyrét hajtogatott, ülőhelyénél is öregebb kezektől származó írást. S amint az levél elköszönő szavaihoz ért, újfent belefogott az olvasásba - mely cselekedetéből nem átallottam arra következtetni, hogy komoly dolgokról szólhatnak azok a sorok.

A papírost hagymázban (másként ideglázban vagyis tífuszban) elszenderült atyám - mint említettem volt - a járvány elől Magyarföldre menekült szülei küldték nekünk, melyben kérlelve kérik, térjünk meg hozzájuk, lévén esztendőik száma elhaladta a hatvanat is, s az ott felhalmozott javaikat nem tudják kire hagyni. Írták még nemkülönben azt is, hogy bizony fenségesen élhet ott az ember fia, származzék az bármily nemzetségből s rangból, s hogy szavaiknak nyomatékot és bizonyító erőt adjanak, elárulták, hogyan is neveztetik ez a bőséggel megáldott hely - hol jól lakni s jóllakni egyaránt mindenki számára általános dolog. Kedves barátaim, bizony nem hívták, s máig sem hívják másként a földnek e pompás zugát mint úgy, hogy... Szalonna, mely étel magában vagy jól elkészítve úrnak és parasztnak egyformán kellemetes eledel! A falu szomszéd települése pedig az álmatag, andalító pihenésre, szendergésre hívó Szendrő, így az arra vetődött vándor, miután bendőjét alaposan teletömte, kellemesen bóbiskolhat, szendereghet, ameddig kedve tartja.

Egy esztendőn át tépelődött anyám az elutazáson, míg szállásadó derék papunktól áldást véve egyszer végre felkerekedtünk, s három heti poroszkálás után már a cél előtt is voltunk nem sokkal. Csakhogy igen nagy vizek hullottak alá akkor arra a vidékre a mennyégből, úgyannyira, hogy a faluba a megáradt Bódva pataktól s a Rakaca tótól bejutni lehetetlenségnek tűnt, amely okból kifolyólag a szinte Nílussá duzzadt patak partján sátort ütöttünk, s vártuk az apadást. Egy alkalommal, mikor éppen egy, az áradásból kifogott, kövér, potrohos dévért tisztogattam késemmel - éppen ezzel, mellyel most e szegény kakast fosztom meg gúnyájától -, távoli lódobogás, s még melléje valami más zajkíséret ütötte meg a fülemet. Amint a hangok közeledtek felénk, úgy kezdett lankadni figyelmem a döglött hal irányába, egészen addig, amíg az izgatottságtól és a kíváncsiságtól - talán megértetek engem - már lehetetlenség volt a pikkelyekkel törődnöm, s már csakis a cserjés sűrűjét vizslattam szememmel.

Késemet védekezőleg magam elé kezdtem emelni, mikor egy szempillantás alatt három páncélos lovas léptetett elő! Uramfia, Krisztusom, ne hagyj el!- kiáltottam, de így tettetek volna Ti is, nemes hölgyek s derék uraim, ha olyat láttok, amilyet én abban a boldog pillanatban! A jellegzetesen díszített vérteket rögvest felismertem, s azokkal együtt gazdáikat, viselőiket is, kik - talán már magatok is kitaláltátok - nem mások voltak, mint édes jóanyám három elveszettnek vélt fitestvére!

A meglepetést követő nagy örömömben hirtelen el is hajítottam a már teljesen mezítelen dévérkeszeget, akaratlanul visszaadva ezzel tetemét a víznek, s anyámat nagy rikoltozások árán megtalálva szinte odavonszoltam testvérei elé, hol is azonmód mindannyiukból a boldogság könnyei kezdtek áradozni! Így volt ez mind, ahogy mondom nektek - de e história azzal ér véget, hogy hamar kiderült: a három lovas is kapott abból a végrendelkező írásból, miként anyám, így tehát céljuk őnekik is ugyanaz volt, mint minekünk. A három világlátott, derék, vitéz lovag a bőséges lakmározás után hamar dolgukra lelt: fatörzsekből hosszúkás ladikokat kezdtek faragni, melyet ők maguk kenunak neveztek. E kis hajókba berakodva minden felszerelésünket és portékánkat a hullámokkal és az árral dacolva, a vitézek és a Magasságos Isten segedelmével hosszú kalandok után el is értük végcélunkat!

Sz'A'

fotók: net (nememlékszem), MTI, saját

Wytezleö - 1. rész

2010-04-15T17:36:00.009+02:00

- Ismerjétek hát meg, nemes hölgyek és lovag urak, azt a pompás kis históriát, amelynek közvetítésére - ismerve történetem szereplőinek becses mivoltát - nyelvem és hangom méltó talán nem is lenne, igyekeznék bármennyire is jól forgatni agyvelőm kopottas kerekeit, hacsak nem lennének ők, e szereplők hozzám oly közel állók, mint amennyire azok, hiszen egyszerű, vér szerinti leszármazottjuk vagyok! Higgyétek el nekem, barátaim, úgy hallotok most tőlem mindent, ahogy ti magatok is elmesélnétek más hallgatóságnak, ha veletek történt volna meg!

Mindaddig, amíg a fickó e rövid bevezetővel a társaság kíváncsiságát kellően feltüzelte, megtisztította kését, s újabb üres szakajtót készített elő a tollazatnak, majd kezébe fogta a harmadik kakast is a fosztáshoz, azzal - a körüllévők tekintetétől kísérve - helyet foglalt származásához nem egészen illő ülőhelyére, egy szájával lefelé fordított dézsára. (Természetesen a félnótás tűzoltóparancsnok petyhüdten záródó szemhéja mögött már egészen más publikum, félhomályos alakok délibábos gyülekezete kezdett feltűnni...) A többiek azonban szemrebbenés nélkül, a helyiség lomha levegőjében pimaszul cikázó házi legyekre fittyet hányva várták a a regényt.

- Jóanyám anyja tehát, aki eszmélgetéseim első idejében, csenevész fiúcska koromban még - hála legyen Istennek - nemcsak a föld egészséges, jóllakató és épülésül szolgáló dolgaival látott el, de - korán a mennybe távozott, kacifántos életű férjével, nagyapámmal együtt zavaros világokat is megtapasztalva - a rossz megismerésének és alázatos elviselésének tudományával is. Hogy ezen diszciplína nem is oly egyszerű, mint tűnik azon kezdő tanonc számára, aki csak kevés odaadással, gyorsan tömné magába a tudást, ám végül a semminél is kevesebb marad a fejében, azt ti, nemes barátaim, talán nálam is jobban tudjátok. Hadd vessek rá azért mégis egy kis fényt e tudomány legfontosabb állítására, amely valahogy így szól: Nem minden jó látogat meg fényes palotában, illetve nem minden rossz fertőz meg végveszélyes teherrel. Vagyis rövidebben: sárga rigónak is fekete a füttye, illetve ezzel szemben pedig a szükség a legnagyobb tanítómester, és az igaz türelem rózsát terem.

A társaság most már alig tudta tűrtőztetni magát, hogy ne buzdítsa a fickót, hogy ugyan kunkorodjék már rá a történet velejére. Ha a tűzoltóparancsnok hirtelen fel nem horkan egyet, úgy meglehet megjelent volna az első rebellis hang - így azonban a mesélő észbe kapva felhagyott a paraszti filozofálgatással, és így folytatta:

- No..., de tehát, igen... Nagyanyám szülei udvari baromfibeszállítók voltak, s a família mindaddig boldogult és földi javakban gyarapodott is Isten és e gazdálkodás segedelmével, amíg valamely (és egyetlen) rosszakarójuk egyszer hazug váddal a főkonyhán be nem feketítette őket, s így szinte -és teljességgel - földönfutókká nem váltak. Odalettek a szárnyasok, de oda a ház is az egyéb jószágokkal, ám mindenekelőtt odalett a jó hírnév és az elveszíthetetlennek tűnő "családi ezüst", a becsület a városkában. Néhány napos caplatás után egy jólelkű atya fogadta be kettejüket, akinek háza körül segédkezni kezdtek csip-csup dolgokban, s ha már ott élték mindennapjaikat, tanulták is a pap tudományait, amelyekre Vallóniában - merthogy, ha még nem említettem volna, nagyszüléim tehát innen eredtek - ekkor már igen nagy szabadság volt.

Itt látta meg a napvilágot az én jóanyám két fitestvérével egyetemben, és innen tűnt el rejtélyes körülmények között az ő apjuk is. A család újra nevet vívott ki magának, a cseperedő gyermekek a paraszti dolgok elhordozása mellett - igen szokatlan és feltűnő módon - lelkileg és szellemileg is gazdagodtak, s a falu tiszta lelkű népe ezt nem irigységgel, hanem rájuk néző büszkeséggel és tisztelettel fizette meg. Hogy mi minden történt anyám két bátyjával és öccsével, kik mindhárman fegyverrel s páncélban szolgálták egész életükben hazájukat és az uralkodót, tehát róluk bizony érdemes lenne tudnotok, és elmétekben őket megőriznetek, mert ritkán engedett e csélcsap természet kivirágozni ily fura szerzeteket, amilyenek ők voltak, mégis türelmetekre s az én fáradtságomra tekintettel az ő történetükkel majd máskor állok elő, ha kedvetek úgy tartja.

Anyám férjeurának, vagyis apámnak családi eredetéről nem sokat tudni, mindazonáltal az ő famíliájának éppen anyám sajátos félparaszti félműveltsége tetszett meg, olyannyira, hogy idővel ebből esküvő, s az ezzel járó házasság nem lett belőle. Ősi, kalandozó gall vérű jóanyámat damaszkuszi acéllá edzette meg - édes szülein keresztül is - az élet, s dolgos keze mellet a hite után az esze is igencsak a helyén volt, így csak három éjszakán át adta át magát az emésztő bánatnak, mikor apámat a tífusz elvitte, az ő szülei pediglen, vagyis anyósom, apósom a vész elől keletebbre menekültek, hátra hagyva egyszülött fiuk egyetlen feleségét, vagyis anyámat. Így vetődtek ők Magyarországra, mi pedig, magunkat a halálnak és az élet rosszabbik, járványos felének meg nem adva ott maradtunk a jólelkű pap birtoka körül. A járvány elmúlt, s vele együtt fejünk fölött is jó néhány dolgos esztendő, amíg egyszer csak igen nagyot nem fordult velünk a planéta, s ezzel már történetünk végkifejletének közelébe is értünk...

FOLYTATÁS HAMAROSAN!!!