Régi vágyam volt, hogy (legalább) egyszer egyedül barangolhassak a szárazon gyalog és vizen kenuval a Szigetközben nem időre, különösebb cél nélkül. A meghirdetett túrákon szinte mindig ugyanazon az útvonalon haladunk, és azt is "csak" evezve. A múlt héten végre minden erőltetettségtől és kapkodástól mentesen megtehettem. Minden tökéletes volt, minden "sikerült", minden szimbolikus dolgot elvégeztem a terveken felül is. Minden hihetetlenül természetesen történt; nem is tudom, mikor töltöttem el napokat ennyire nyugodtan, ráérősen, spontán és szabadon.
Egyetlen fontos, előre kitervelt szempont volt, amiről nem szívesen mondtam volna le: olyan szigeten tábort verni, ahová nem vezet gát, híd, gázló, ezzel minimálisra csökkentve első sorban az emberekkel találkozás lehetőségét - persze ladikkal minden elérhető. Hát éppen ez nem teljesen sikerült: hiába volt meg előre a fejemben a kinézett, a fenti feltételeknek megfelelő sziget, későn értem le bizonyos tökölések miatt, így kénytelen voltam másutt, hamarabb partot érni. Mégis: hiába volt egyetlen gát miatt összeköttetés (áttételesen) a "nagyobb szárazfölddel", a "szigetem" viszonylag nagy területe, a kimozdulásra nem különösebben hívogató időjárás és persze az evezős szezonon túli időszak miatt emberrel nem találkoztam. És ez volt a legfontosabb.
Tulajdonképpen a négy nap alatt semmi különös nem történt, és ez így volt jó. Eső, köd, borult ég, de aztán mégis időnként teliholdas éjszaka, csönd és szinte végtelen nyugalom.
A képre kattintva a galéria nagy méretben megnézhető
Ami a vadles lécei közül kilátszik
A furcsa nevű Nejlon-gát
A Kormosi-bukó alatt
Sz'A'
Bejegyzések
