Félúton Szentpétervár és Budapest között / Mazuri-tavak-beszámoló

Kis kacsa fürdik fekete tóba', anyjához készül Lengyel Oszágba. Síkos a talpa, magos a sarka, fordulj ki, fordulj szép arany alma.  Uniós agrárbiznisz? Hát persze: tőkés réce!

Akár kacsa, akár tőkés réce: a Mazuri-tavaknál minden vízi szárnyas és szárnyatlan élőlény kristálytiszta vízben fürödhet! A nagyjából dunántúlnyi területű tóvidék állóvizeinek medrei és az azokat elválasztó morénahalmok jégkorszaki eredetűek, bár ebből mi semmit nem éreztünk: csak az utolsó evezős napunkon kellett magunkat túlöltözni, de akkor is inkább csak az eső miatt. A visszahúzódó jégtakaró formálta, hosszúkás-kanyargó tavakat kisebb, vadregényes, megrázóan átlátszó vízű, sekély folyók, patakok kötik össze.

A Mazuri-tavak az előbb felsoroltak és a vidék végtelennek tűnő, tajgaszerű fenyvesei, nyírfacsoportosulásai, erdei zuzmói, gombái, bogyós gyümölcsei miatt leginkább a finn tóvidékre és legnagyobb álmainkra, a valóban végtelen és széles kanadai belső területekre emlékeztetnek. Ráadásul Lengyelország északi vidéke egy szélességi körön (53°-54°) is fekszik az észak-amerikai állam ezen területeivel - igaz jelentősen más geopolitikai környezetben: túránk kiindulási pontja, Sorkwity csupán 55 kilométerre található az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi Területtől.

Meseszép táj, szélcsendben békés tavak, nyugodt sodrású, kis folyók, sehol a környéken nagyobb település, 500-1000 fős falvak, temperamentumban, életvitelben és -felfogásban (ha egyáltalán lehet általánosítani) hozzánk hasonló emberekkel: ami idegesítő nálunk, ami lepukkant, igénytelen stb., az lengyeléknél is ugyanolyan, és megfordítva is: ami (mondjuk ki) bennünk szerethető, könnyen megszokható, az ott éppen olyan. Teljesen bejött és működött a közhelyes lengyel-magyar dwa bratanki szólás-mondás. Nem legenda tehát - ezt ugyan eddig is tudtuk -, nyugodtan lehet erre építeni mindent, mintha otthon lennénk. És igen, volt hogy csak azért integettek nekünk az út mentén, mert magyarok vagyunk - látszott a trélert vontató kisbuszon és a kenuk felségjelzésén.

A kiutazás azonban nem gyerekjáték/tréfa/leányálom. Kocsival nagyjából félúton botlunk bele Krakkóba, természetes pihenőhely az oda- és visszaúton. Szükséges is ez 8-10 órás egy helyben ülés után. A csapat két részletben utazott ki: Gyuriék kisbuszával és a kenukkal egy nappal korábban elindultunk, hogy végigjárjuk a összes vízreszállós, kipakolós helyet és kempinget. A banda másik, nagyobbik fele egy nagyobb busszal jött utánunk, de hazafelé már egy napon indultunk el. A táborhelyek (amelyeket nem minden nap váltogattunk) igen vegyes színvonalúak, akárcsak itthon: a tip-toptól a legalja.hu fölött nem sokkal színvonalig - igaz, valahogy mégsem ez maradt meg bennünk, hiszen még az utolsó evezős napon, az addig csak szemerkélő, majd kikötés, sátorverés után 10-15 perccel brutálisan leszakadó esőfelhő izgalmát is a magunk javára fordítottuk: a kisbusz mellé kifeszített ponyva alatt, oda beszorult alkoholgőzben főztük a sajátos "gulyást". Idővel aztán a talaj alattunk annyira forró hangulat körülöttünk olyan elszabadult emelkedett lett, hogy... nem is tudom - de ez a képeken nem látszik.

Itt pedig a Picasa purgatóriuma által lebutított képek. Sok.

Hovodzák Peti képei az útról (Krakkóval, Zakopanéval).

Sz'A'

Nincs vége!

A vízitúrás időszak második felére továbbra is találhattok túrákat honlapunkon! Annak, aki már tudja, mikorra van még szabadideje, de ötlete még nincs, annak érdemes az áttekinthető, hétvégi és hosszabb túráinkat táblázatba szedő PDF-eket böngészni!