Facebook-kikötő

Nem szeretnénk magyarázkodni, mert amit megtettünk, azt megtettük. A dolgot a helyén kezeljük: nem becsüljük le a benne lévő lehetőséget, nem értékeljük túl a szerepét, fontosságát, mélységét.

Akinek azonban kedve van, annak nagyon örülünk, ha csatlakozik fészbúkos oldalunkhoz! Olyan dolgokat is megtudhatsz a vízitúrázásról, a kenuról vagy akár "szerény magunkról" (szóban, képben, videóban), amit itt a blogon nem... (Hűűűhaaa! Aztaaaa!!!) Természetesen a személyes találkozást - jól tudjuk - nem pótolja semmi!!!

Egészségetekre!

Sz'A'

Képes beszámoló - Körösök

Fotóhegyek a körösös hosszú hétvégéről - leszámítva a szarvasi szakaszt (vagyis csak a szombat-vasárnapról...). Fekete-Körös, Fehér-Körös ill. a Kettős-Körös a békési duzzasztóig.

Nem lehet visszatartani az évek óta felgyülemlett, az időjárás-előrejezés szó szerinti benyelésének erős kritikáját. Mit is jósoltak? "Borult ég, esni fog, záporok-zivatarok, szeles idő" stb és satöbbi. (Múlt kedden  - esőben - aszonta valaki, hogy "és ez lesz még nyóc napig") Hogy ezt mennyire nem kell szó szerint, az egész országra (mind a 93 000 négyzetkilométerre) érteni, arra bizonyság volt a mostani hétvége...

Diavetítésért itt kattints!

Sz'A'

Bodrog-ártér, május 8-9., képek

Köszönet a képekért Ispinek!





És Vasvári Mártinak!

Túráinkról készült képet, videót, szöveges beszámolót, operát, kegytárgyat bárkitől szívesen fogadunk, s közzé is tesszük, ha kívánja!

Sz'A'

"We need a canoe..."

...mondta Nobody, a testes indián William Blake-nek nem sokkal ez előtt:
.
.

(A Halott ember c. film zárójelenete. R.: Jim Jarmusch, 1995. Zene Neil Young)



WILLIAM BLAKE:
A BETEG RÓZSA


Beteg virág vagyok:
láthatatlan féreg
éji vihar szárnyán
egy szirmomra tévedt;

ágyat vetett bennem,
szép kármin ölemben,
s most sötét szerelme
titkon megöl engem.


(Képes Géza)

Rákérdezhetek?

-Igen. - feleltem. - Na most akkor tehát ez egy... ez egy ilyen piros..., ez egy piros színű,  kocka alakú... haleledel? - nézett a fickóra bátortalanul, félig felvont szemöldökkel a hosszú játék végén a kicentrifugázott agyú lány. A kenu izgatottan ficcent egyet a feszes vizen, az utolsó kérdésre a hajóba behúzott evezőről megállt csöppenni a víz. - Igen. Kocka alakú, piros haleledel. Ennyi! Kitaláltad!

Akár ezt is fel lehet adni egy vízitúrán az órákig tartó evezés során, vagy amíg a parton vártok a többiekre. Illetve... Nem... Feladva nem is ez volt. A "true story" néhány éve esett meg, a barkochbát kicsit másként játszottuk, spontán történt, a másik fél teljesen gyanútlan volt, óvatlanul csúszott bele saját kérdéseinek csapdájába. Ezt a játékot így azonban mindenkivel csak egyszer lehet lemeccsezni...

Az alternatív barkochba véletlenül született meg egy Tokaj-Tiszafüred-túrán. Nekem kellett volna feladnom valamit, de már lomha volt az agyam, negyvenmillió fok, ötszázezer kilométer mögöttünk, s csak beböktem, hogy mehet, kérdezzé'! S elkezdtem mindenre igennel válaszolni. Persze, hogy ne legyen nagyon átlátszó a dolog,  itt-ott affektálni kellett, játszani a hangszínnel (igen, i... ii... iiiigen, hááát, végülis igen, igenigenigen!), ill. nemet mondani..., aztán gyorsan magamat javítva  mégis igent! Vagyis a kérdező a saját maga fantáziája után halad, s minél zavarosabbbá kezd válni a kép, annál inkább erősebb benne a kényszer, hogy valami reálisabb  felé kutakodjon.

Csekély értelmű emberekkel viszont igen alacsony a játék élvezeti értéke: nem fogja végigjátszani, mert nem fog küzdeni. Pedig azt nagyon jó nézni, a kaparást! És közben visszafojtani a röhögést!!!

Sz'A'